● news.bsdnet.hu

Idén rendezik meg nyolcadik alkalommal aRoma Hősök Nemzetközi Színházi Fesztivált, amelynek keretein belül egy különleges stand-up előadást is megtekinthet a közönség, május 9-én a Ferencvárosi Pinceszínházban. Mivel nemzetközi fesztiválról van szó, a műsort a külföldi vendégek angol felirattal láthatják. Nincsenek nyelvi akadályai a nevetésnek. Az előadás azért is rendhagyó, mert négy nő alkot egy csapatot, és a kendőzetlen humor mentén kapcsolódva szórakoztatják a közönséget. Visszaveszik a nevetés fegyverét, és megmutatják, hogy a humor nemcsak a drámaiság kiszolgálására alkalmas színházi bravúr. Lakatos Lucia édesapja roma. Nála gyönyörűen ötvöződik a roma és a magyar kultúra találkozása. Lucia egyszerre cserfes, vidám, kedves és nagyon tudatos. Látszik rajta, hogy szeret élni és ezt az életörömöt sugározza az emberek felé. A hip-hop világában is szívesen mozog, kislány kora óta kedveli ezt a műfajt. Imádja az improvizációt, számára ez olyan önkifejezési forma, ami a legigazabb dolog. Spontán alakul, nincs semmi megtervezve, és sokszor saját magán is meglepődik egy-egy reakció után. Farkas Ramóna egy szabolcsi kis faluból származik, Perkedpusztáról. A családja és a rokonság most is ott él. Ramóna úgy gondolta, hogy kilép ebből a megszokott életből, és szerencsét próbál a fővárosban. Az életében bekövetkezett változásoknak köszönhetően alakult ki benne egyfajta fanyar, szarkasztikus, „angol” humor az élettel szemben. Úgy képzeljük el Ramit, mint az Addams család Wednesday nevű lányát. Tisztán női társulat A négyes női formáció egy nemzetközi együttműködésnek köszönhetően alakult meg. A román Giuvlipen és az olasz Rampa Prenestina társulatokkal közösen vágtak bele a stand-up műfajba. Lucia indította el hazánkban a szervezést, mert úgy gondolta, ez egy izgalmas műfaj, aminek itthon is nagyobb teret kell kapnia. A stand-up egy természetes, ösztönös előadásmód, ami a fellépőknek és a befogadó közönségnek is örömet ad. Lucia elkezdett embereket toborozni, és a felhívásra jelentkezett Farkas Ramóna, Balogh Orsolya és Merina Camacho Abigail. Ők már korábban is ismerték egymást, a Füszi (Független Színház Magyarország) volt a közös kapcsolódási pont. Amikor a három nő összejött, Lucia úgy döntött, hogy nemcsak szakmai­lag fogja össze a társaságot, hanem ő is mikrofont ragad, és csatlakozik a tisztán női társulathoz. – Az legelső képzést Bukarestben tartották, és bevallom, addig nem sok közünk volt a stand-up műfajhoz. Bíztunk benne, hogy az első feladat nem arról szól majd, hogy mondjuk magunkról valami vicceset. De megnyertük ezt a megmérettetést. Kínunkban kinevettük saját magunkat a színpadon, úgyhogy az első bemutatkozásunk bennünk is hagyott némi kétséget – mesélte nevetve Lucia. – Találkoztunk a képzések során a spanyol stand-up-humor képviselőjével, Patrícia Galvanival, aki Bukarestben tartott nekünk előadást, de Valéria Campo olasz pantomimművész is sokat segített a színpadi jelenlét tudatosításában. Valéria adta a formát a produkcióhoz: szépen megkomponált mozdulatok, színpadi jelenlét, megjelenés. Patricia pedig a tartalmi részhez adott remek tanácsokat. Először megszületett a forma, és ezt követte a tartalom – fűzte hozzá Ramóna. A négy nő a saját életéből, egyéni történeteikből emeli ki a humorosabb jeleneteket, és ezeket a hétköznapi élményeket viszik a színpadra. Négy stílus és négy különböző karakter jelenik meg kendőzetlenül. Mint mondják, egyikük sem haknizik a cigányságával. Ahogy egyikük sem szűkíti le az előadást a férfiak kifigurázására, és a női témák sem kapnak nagyobb hangsúlyt, mint más történetek. Ennél sokkal tágabb és színesebb spektrumokon mozognak. Teszteléstől a fellépésig Amikor először összeültek egy ke­rek­asztal-beszélgetésre, meghívták a Füszi munkatársait is: Bogyai Éva dramaturgot, Dömök Edina ­rendezőt és Sorbán Csenge kommunikációs szakértőt. Már az első ötleteléskor többoldalas memoritert, parafrázist írtak össze csupán a témákról, amelyekre szépen felépítették a műsort.Kezdetben csak pár perces kis szösszenetekkel jelentkeztek, és leginkább amatőr stand-up-helyszíneken tesztelgették a tudásukat, avagy a barátoknak játszottak. Idővel szépen kialakult a formáció, összecsiszolódtak. A színpadon mindegyik fellépő egy húszperces egyéni előadást mutat be a közönségnek. Ezt a műsort már nyolcszor előadták, és általában igen pozitívak voltak a visszajelzések. Természetesen nincs két egyforma közönség, és nem lehet mindenkinek ugyanaz a vicc szórakoztató. – Már egy éve úgy élek, hogy stand-upos szemmel megfigyelem a napi szokásaimat, és kategorizálom az eseményeket, hiszen sok olyan mozzanat van, ami színpad után ­kiált – mondja Lucia. – Bár a poénokat előre megírjuk, és az estének van egy menete, azért a közönség érzéseit, reakcióit is figyeljük. Egyszerűen nem szeretnénk beszűkülni a női stand-up világba. A cigányság is szóba kerül, de egyáltalán nincs erre kiélezve a mondanivalónk – fűzi hozzá Ramóna. – Az egyik alkotótársunk, Balogh Orsi így indítja a műsorát: „Én is hátrányos helyzetű vagyok. Elmúltam negyven, nincs gyermekem és párkapcsolatom.” Mivel ez több sztereotip stigmának is megfelel, ezért mondhatjuk, hogy halmozottan hátrányos helyzetű, úgyhogy akár a létezését is megkérdőjelezhetik egyesek – meséli Lucia. Mindketten hangsúlyozzák, hogy nem valami ellen, hanem valami mellett állnak ki ezzel a stand-up műsorral. A humor erejével mutatják meg, hogy teljesen mindegy a származás, nem az a lényeg, hogy valaki roma vagy sem, hanem azon van a hangsúly, hogy együtt érjenek el sikereket. Ez a könnyed, humoros műfaj ezért is szerethető, mert egymás történetein keresztül megismerjük a másikat, és könnyebben megérthetjük, megszerethetjük embertársainkat. – A Füsziben tartott előadásokat úgy kell elképzelni, hogy a műsor után mi megvendégeljük a közönséget. Főzünk teát, akár kinyitunk egy üveg bort, készítünk ételt, és beszélgetünk. Családias a hangulat. Az egyik előadás után odalépett hozzám a közönség soraiból egy néző, és azt mondta: „Ez a műsor remek alkalom volt arra, hogy jobban megismerjelek és megszeresselek titeket. Többet adott a műsor, mint ha csak leültünk volna beszélgetni.” Ez nekem nagyon jólesett – idézte fel Ramóna. A nevetés mindenkinek jár Négy vagány nő, akik görbe tükröt mutatnak a világról, és olyan témákról is nyíltan beszélnek, mint az identitás vagy a falusi cigány életérzés. Úgy gondolják, ha szembe mernek nézni a nehézségekkel, ha beszélnek azokról és még viccelődnek is az élethelyzeteken, azzal oldják a feszültségeket. A nevetésnek gyógyító ereje van. Az előadást a Füsziben a jövőben is meg lehet majd tekinteni, de az előadók szeretnének kilépni a komfortzónájukból. A Füszinek megvan a maga kis megszokott közönsége, bár ott is előadásonként másképp csapódik le az élmény. De ettől függetlenül nemcsak Budapestben gondolkoznak, hanem vidéki helyszíneken is tervezik bemutatni az előadást. Akár a kedves olvasó is megrendelheti a műsort. Egyszóval a négyes női formáció célja az emberek szórakoztatása. A nevetés mindenkinek jár. Infó: A 2026-os Roma Hősök Nemzetközi Színházi Fesztivált május 5–9. között azzal a céllal rendezik, hogy a színház eszközeivel küzdjenek a roma sztereotípiák ellen, különös hangsúlyt fektetve a humorra és az öniróniára. A Ki nevet a végén? című előadás május 9-én 20 órától látható a Ferencvárosi Pinceszínházban (IX. kerület, Budapest, Páva utca 30.). A fesztivál további programjairól a Füszi honlapján olvashatunk:independenttheater.hu