● news.bsdnet.hu

A napokban a The Washington Post aztelemezte, hogy milyen szakadás alakult ki Putyin környezetében, a VSquare oknyomozó portál pedig aztvizsgáltacikkében, hogyan „fejlődik” az orosz katonai hírszerzés hackerbirodalma. Akarjuk vagy sem, mindkettőnek vannak komolyan veendő magyarországi vonatkozásai, hiszen korábban is példa volt orosz beavatkozás. Április 12. előtt a célja Orbán Viktor hatalomban tartása volt. Ám éppen az Orbán Viktor érdeke tartotta távol a Putyin-rezsimet attól, hogy a Nyugat elleni általános „hibrid hadviselést” idehaza is folytassa: az az Orbán-kormányt gyengítette volna. Mára azonban megváltozott a helyzet. A leendő Tisza-kormány meghirdette a visszatérést Európába. Oroszországot határozottan agresszornak tartja az orosz-ukrán háborúban, energetikai téren pedig felvetette még Paks 2 felülvizsgálatát is. Így mára minden adott ahhoz, hogy Moszkva megváltoztassa Budapesttel szembeni álláspontját. Most persze még zavarodottság van a Kremlben is. Sem ott, sem a Karmelitában nem számítottak arra, hogy a Fidesz ekkora vereséget szenved. De a helyzet újragondolása megkezdődött. És a helyzethez való alkalmazkodásban az oroszok sokkal jobbak, mint az elaggott fiatal demokrata prominensek. Mi várható? Az bizonyosan nem, hogy az oroszok korábbi, fideszes szövetségeseikre alapozzanak,  fogatlan oroszlánokkal nem lehet csatát nyerni. Lehetőségek azonban így is maradtak a fegyvertárban. Megmaradtak a hagyományos eszközök. Az EU-n és a NATO-n belül a magyar kormány volt az egyetlen, amely hagyta, hogy az orosz titkosszolgálatok zavartalanul dolgozhassanak diplomáciai fedés alatt. Míg bárhol másutt jelentős számban utasítottak ki diplomata álcában dolgozó orosz hírszerzőket, addig Magyarország nem tett semmit, sőt, az oroszok létszám még növekedett is Budapesten. Ez nemcsak idehaza javította az orosz hírszerzés és beavatkozás lehetőségeit, de a magyar akkreditációval az orosz titkosszolgák mindenütt zavartalanul működhettek. Biztató, hogy az április 12-i választás után már megtörtént az első kiutasítás. Érdemes továbbá számba venni, azt, amit – elsőre – nehéz észrevenni. Elsősorban az orosz behatolásról van szó a magyar informatikai és kommunikációs rendszerekbe. Ahogyan a VSquare oknyomozó cikke leírja, többek között az orosz katonai hírszerzés hackereinek kiemelt céljai között van a behatolási képességek professzionális szintre emelése és működtetése. Kétségtelen, hogy a hazai kiberbiztonság jelenlegi siralmas helyzete mellett az orosz titkosszolgálatok nem állnak nagy kihívások előtt. Valószínű, hogy nemcsak a külügy rendszerei hozzáférhetők. A nyugati tapasztalatok azt mutatják, hogy az orosz hackerek nyugati kórházi, elektromos- és közműhálózati, reptéri, vasúti és egyéb, a kritikus infrastruktúrát irányító informatikai rendszerekbe voltak képesek behatolni. A sérülékeny rendszerek közé tartozhatnak a kormányzati kommunikáció csatornái is. Tarthatatlan, hogy az új külügyminiszter első billentyűleütéseit az oroszok is láthatják. Azonban az is ismert, hogy az oroszok nemcsak csendben fülelnek ezekben a rendszerekben, hanem időről időrebele is nyúlnakazokba. Zavarokat okoznak kettős céllal. Egyfelől tesztelik, hogyan reagálnak a támadott rendszerek üzemeltetői, melyek a védelem erős és gyenge pontjai, milyen a túlélőképesség. Másfelől az ilyen „beavatkozásoknak” befolyásolási céljai is vannak: pánikkeltés, elbizonytalanítás, félelemkeltés. Bizonyosra vehető, hogy ilyen orosz kísérletek idővel Magyarországgal szemben is megjelennek. A Washington Post cikke szerint egyfajta megosztottság alakult ki az orosz elitben a helyzet kezelését illetően. Az elnöki adminisztrációban a volt miniszterelnök, Szergej Kirijenko a „puhább politikai technológiák” irányítója: hamis hírek, agymosás, befolyásolás, nagyrészt az internet, a közösségi média felhasználásával. A szolgálatok – elsősorban az FSZB, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat – a keményebb fellépés hívei. Ez megmutatkozhat a „külföldi munkamegosztásban” is. A magyar választással kapcsolatban a Kirijenko-vonal volt a meghatározó, közben a szolgálatok is tették – jobbára láthatatlanul – a dolgukat: bizonyára behatoltak minden olyan rendszerbe, amibe csak be tudtak hatolni. A jövőben mindkét vonalnak meglehet a maga szerepe Magyarországon. A hibrid hadviselésre való áttéréssel megerősödhet az orosz szolgálatok szerepe. A kritikus rendszerekben való orosz jelenlét „aktívvá” válhat. Megkezdődhet kisebb, majd komolyabb zavarok előidézése. Adódhat még egy fontos feladat is. Az orosz pozíciók felhasználásával lépéseket tehetnek a magyar hadiipari exportkontroll-rezsim kijátszására, hogy az orosz hadsereg Magyarországon keresztül is hozzájuthasson a háborújához szükséges eszközökhöz. Különösen kritikusak lehetnek beépülési kísérleteik a hazánkban működő vezető nyugati hadiipari termelő egységekbe. Ám Kirijenko-stáb sem marad munka nélkül. Az „orosz politikai technológiát” a Kremlben dolgozzák ki – majd a szolgálatok közreműködésével valósítják meg. A feladat adott Magyarország esetében is. A leendő Tisza-kormány dolgának a megnehezítése, politikusainak lejáratása. A horizonton pedig már felsejlik az az esemény, amire komolyan készülni fognak: a magyarországi önkormányzati választás. Van még egy terület, ahol az oroszok igen aktívvá válhatnak. Ez pedig az Európa újrafegyverzését célzó SAFE program, annak magyarországi, várhatóan 16 milliárd eurós ága. Mint az OLAF vezetője, Petr Klementfigyelmeztetetta Financial Times április 20-i számában, a védelmi kiadások mágnesként vonzzák a bűnözőket. Ez a hatalmas összeg soha nem látott „korrupciós késztetést” okoz szerte Európában, így pártállástól függetlenül Magyarországon is. És több szempontból is felkelti az orosz érdeklődést. A Kreml eminens érdeke, hogy rálásson és egyben mozgassa a korrupciós lehetőségeket. Kapcsolatot keresve és építve, a korrupcióra hajló aktorokkal egyfelől komoly, újfajta információszerzési lehetőséghez juthat. Másfelől pedig, ismerve a korrupciós szálakat, eddig nem látott befolyásolási, lejáratási, érdekérvényesítési lehetőségeket szerezhet éppen aktuális érdekeinek megfelelően. Például az új kormány gyengítésére is. Mi a teendő? Az új kormánynak számos gondja mellett eddig nem látott nemzetbiztonsági kihívások is a nyakába szakadnak. Kiemelten megoldandó a magyar állami informatikai rendszerek biztonságának a megteremtése, a lehetséges orosz jelenlét felszámolása. Ezen belül is két terület különösen kritikus. Tarthatatlan, hogy ami adat megjelenik a külügyminisztérium rendszereiben, azt láthatják az oroszok is. Ugyancsak kritikus a kormányzati mobiltelefonos kommunikáció ügye: jelenleg erre nincs biztonságos megoldás. Végül lépni kell abban is, amiben sajnos szintén elsők vagyunk Európában: nálunk a legmagasabb a diplomata fedésű orosz kémek száma. Elengedhetetlen a kémelhárítás gyors újjáépítése az orosz hírszerző jelenlét kiszorítása érdekében, valamint a reagálóképesség megteremtése az eddig még nem látott, új típusú fenyegetésekre. A bizalom helyreállításában kiemelkedő szerepe lehet e téren a nyugati szövetséges, valamint az ukrán nemzetbiztonsági szolgálatokkal folytatandó együttműködésnek.