● news.bsdnet.hu

Rudolf Péterőszintén beszélt arról, hogy egész életében fájdalmas hiányként élte meg: egyke gyerek maradt. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, színházigazgató csak felnőttként tudta meg, hogy akár lehetett volna testvére is, ám a család anyagi helyzete ezt akkor nem tette lehetővé. AFriderikusz Podcastbenelmondta, hogy ez a felismerés mélyen megérintette, és a mai napig nehéz érzéseket kelt benne. Rudolf Péter számára különösen fájdalmas volt szembesülni azzal, hogy nem elvi döntés, hanem a szegénység miatt nem születetttestvére. „Nekem nagyon fáj, hogy egyke vagyok. Mindegy, annak megvan a maga története. Harmincegynehány éves voltam, amikor édesanyámék elárulták, hogy lehetett volna, csak akkora nyomorúságban éltünk, hogy az anyagi körülmények nem tették lehetővé. Ha hozzászólhattam volna három évesen, szívesen éheztem volna, – ami hát, hülye egy mondat – de legyen testvérem. És ez úgy be is akadt nekem” – mesélte. Rudolf Péter / Fotó: RTL A színész azt is elárulta, hogy legbelül mindig volt egy érzése arról, milyen testvére születhetett volna. Úgy gondolja, talán egy húga lett volna, és ez a gondolat a mai napig fájdalmas számára. „Valahogy azt hiszem húgom lett volna, és ezt nagyon fájdalmasan éltem meg, és furcsamód élem meg máig is. Egy elképesztő viszony lehet. Nyilván van harc. Azonos neműeknél, nyilván van rengeteg komplikáció, de hála Istennek, amit most látok a gyerekeknél micsoda támaszok egymásnak, az nekem meg nagyon megnyugtató egyébként” – mondta Rudolf Péter. Rudolf Péter ésNagy-Kálózy Esztertöbb mint három évtizedeházasok. A színész számára mindig egyértelmű volt, hogy szeretne gyerekeket, és különösen sokat jelent neki látni, milyen erős kapcsolat van közöttük. Nevelt lánya, Flóra, valamint közös gyermekeik, Szonja és Olivér testvéri közössége számára valamiféle megnyugvást is ad. A színházigazgató szerint a gyerekek jelentik az élet egyik legfontosabb értelmét. „Hát ez a Föld, ez az élet lényege. Én mindig akartam gyereket, ez nem volt kérdés” – fogalmazott, majd felidézett egy egyszerű, mégis számára nagyon fontos családi pillanatot. „Emlékszem, mennyire jó volt látni, amikor a Flóra még külföldön volt, visszajött, és lemaradtunk a gyerekektől egy 20 méterre. Mentünk az Apostol utcában, és azok együtt röhögtek. Ez egy rendkívül egyszerű és tiszta kép, nem egy nagy történet, de ahogy láttam az ő kis működő közösségüket, ennél jobbat nem tudok elképzelni.” Rudolf Péter vallomásából kiderül, hogy a testvér hiánya máig érzékeny pont az életében. Ugyanakkor a saját családjában, gyerekei kapcsolatában látja azt az összetartozást, amelyre ő gyerekként mindig vágyott. A színész számára ez a testvéri kötelék nemcsak szép családi látvány, hanem mélyen megnyugtató bizonyíték arra, milyen erős támaszai lehetnek egymásnak a gyerekek. Forrás:Story.hu