● news.bsdnet.hu

Mindig a legváratlanabb pillanatokban jut eszembe – ezt mondta meghatottan Ambrus Gábor az édesapjáról, az Irigy Hónaljmirigy egykori tagjáról. A tragikus sorsú Ambrus Zoltán idén lenne 60 éves, a fia pedig őszintén beszélt a Blikknek arról, hogy a gitározás volt a közös pont kettejük között. Mások fociztak az apukájukkal, ők inkább zenéltek. Gábor azt szeretné, hogy a közönség és a barátok együtt emlékezzenek arra az emberre, aki a humorával, a zenéjével és a szeretetével generációk szívébe írta be magát. Orosz Ferenc Újságíró (Sztárvilág) Ezeket látta már? Ambrus Zoltán neve örökre összeforrt az Irigy Hónaljmiriggyel. A zenész, humorista és családapa a különleges karakterével évtizedeken át meghatározó alakja volt a hazai könnyűzenei életnek. A művész 2005-ben a csodával határos módon élt túl egy súlyos autóbalesetet, később pedig sokáig sikerrel harcolt a súlyos betegségével, amely végül legyőzte őt. 2019-ben egy budapesti kórházban hunyt el. Az Irigy Hónaljmirigy legendás gitárosára a mai napig szeretettel emlékeznek a rajongók és zenésztársai is. Budapest — Drámai részletek derültek ki az elhunyt Ambrus Zoltán (†53) utolsó napjairól! – Mindig a legváratlanabb pillanatokban jut eszembe – mondta lapunknak Ambrus Gábor. – Van, amikor reflexből felhívnám, vagy megmutatnék neki valamit. És olyankor nyilván belém hasít, hogy ezt már nem tudom megtenni. Most egy emlékkoncertet szervezek, így az elmúlt időszakban számtalan régi felvétel és családi emlék került elő, amelyek újra felidézték a közös pillanatokat. Ambrus Gábornak gyakran eszébe jut az édesapja, sok dologban szívesen kikérné a véleményét, ha még lehetne... Gábor gyermekkorát teljesen átszőtte a zene és az Irigy Hónaljmirigy világa. – Folyton mentek otthon a műsorok, néztük őket a tévében, én pedig kívülről fújtam a paródiákat.A haverok mindig azzal poénkodtak, hogy biztos bezártak a pincébe, és addig nem engedtek ki, amíg fel nem mondom az összes Mirigy-szöveget...– nevetett Gábor, aki hozzátette: ő gyakran a híres slágerek eredetijét nem is ismerte,csak a Mirigy-verziót. Ambrus Zoli és fia rengeteget gitározott együtt / Fotó: Blikk-archív A zenekar körüli élet gyerekként számára teljesen természetes volt: koncertek, fellépések, közös utazások és rengeteg nevetés töltötte meg a mindennapokat. – Nagyon sok koncertre elkísértem őket, és ez nekem gyerekként óriási élmény volt. Láttam őket a színpadon, a jelmezekben, ahogy az emberek nevetnek rajtuk. Nekünk ez otthon teljesen hétköznapi volt. Kicsiként persze, kevesebbet láttuk aput, amikornagyon ment a Mirigy, de amikor otthon volt, tényleg velünk foglalkozott. Sok közös nyaralásunk volt, azok meghatározó emlékek.A gitározás közös pontvolt kettőnk között.Együtt zenéltünk, együtt mentünk koncertekre. Mások fociztak az apukájukkal, mi inkább gitároztunk. Talán mondanom sem kell, hogy nem volt szigorú apuka... A húgom is szerette ezt a világot, nyolc évig zongorázott.A kapcsolat egyébkéntaz Irigy Hónaljmirigy tagjaivalazóta is szoros maradt.Sipos Peti a keresztapám, Kabai Lacival is nagyon jóban vagyok. A mai napig úgy szólít, hogy „a kölök”, én pedig úgy, hogy „fater”.Rengeteg közös családi emlékem van velük – mesélte Ambrus Zoltán fia. Ambrus Zoltán fia a mai napig tartja a kapcsolatot az Irigy Hónaljmirigy tagjaival / Fotó: RAS-archívum Gábor, aki korábban egy zenekarban gitározott, nemrég költözött haza Hollandiából, ahol közel három évet élt, és még kint kezdte el szervezni az emlékkoncertet. – Régóta motoszkált bennem a gondolat, igazából ez a kerek évforduló adta meg hozzá az igazi apropót.A mirigyes srácokat hívtam felelőször, hogy mit gondolnak erről. Azonnal támogattak. A család is azt mondta, csináljam meg. Persze, mindenki jelezte, hogy nagy fába vágom a fejszémet, mert ennyi embert koordinálni nem egyszerű, de szerencsére mindenki első szóra igent mondott.Biztos vagyok abban, hogy ha az édesapám élne, ugyanúgy ott lenne a színpadon a többiekkel. Emiatt sem szeretnénk, hogy a május 31-i emlékkoncert a sírásról szóljon. Ha azt látná, hogy itt mindenki csak szomorkodik, szerintem elküldene minket a fenébe– mondta meghatottan a fiatalember. – Nem akarok ebből évente rendezett eseményt csinálni, avagy turnézni. Ez most ennek a kerek évfordulónak szól, mivel tényleg fontos, hogy valamilyen módonápoljuk édesapám emlékét.