● news.bsdnet.hu

„Most tettem le a telefont Robert Fico szlovák miniszterelnökkel. Világosan elmondtam neki, hogy akkor tudunk bármilyen szakpolitikai kérdésről egyeztetni, ha garanciát kapunk arra, hogy a felvidéki magyarokat börtönnel fenyegető jogszabályt Szlovákia hatályon kívül helyezi, illetve ha rögzítik, hogy a jövőben nem kerül sor a felvidéki magyar honfitársaink földjeinek elkobzására a kollektív bűnösségre alapuló Beneš-dekrétumokra hivatkozva” – tette közhírré a leendő miniszterelnök április 21-én. És hogy senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy honnan fúj a szél, a Tisza fedőnevű globalista projekt hatalomra juttatásában nagy szerepet játszó Telex vonatkozó szövegében irányba állította a propaganda fogyasztóit: „Magyar Péter világosan megmutatta, hogy beleáll abba a konfrontációba, amit Orbán nagyon próbált kikerülni.” Ezt hívják narratívagyártásnak. Egy párhuzamos valóságot igyekeznek megteremteni, amivel a hazafias érzelmű, de ilyen-olyan okból a globalista projektre, vagyis a TSZ Pártra voksoló honfitársaink igazolva érezhetik hibás döntésük helyességét, akár még csettinthetnek is: ez igen, Orbán nem mert beolvasni Ficónak, bezzeg Magyar Péter! Most ez következik, a bezzegelés bizonyos nemzeti (vagy annak látszó) ügyek látványos tálalása kapcsán. Durrogással, színes-szagos füsttel fedik el a lényeget, nemzeti színekbe öltöztetik a külső globalista akarat érvényesítését. Erről van szó ugyanis. Mert persze nem kérdés, hogy a magyarok és németek kollektív bűnösségét kimondó beneši dekrétumok gyalázatosak, és az sem kérdés, hogy az ezek kritizálását börtönnel fenyegető tavalyi szlovák jogszabály is abnormális. Ám van itt egy aprócska probléma: a cseheket és a szlovákokat a mindkét országban létező és joghatályos beneši dekrétumokkal együtt vették be az Európai Unióba, mivel a TSZ Párt rajongóinak imádott Brüsszelét mákszemnyit sem zavarták az embertelen jogfosztó törvények. Ahogy az sem érte el Brüsszel ingerküszöbét, hogy a pozsonyi parlament 2007-ben rendeletben erősítette meg a dekrétumok hatályosságát. Tavaly ősszel pedig még hajmeresztőbb lépésre ragadtatták magukat a szlovákok, olyan törvényt hoztak, ami börtönnel büntethetővé teszi a dekrétumok bírálatát. Normális körülmények között ilyen nem történhet meg, ez kétségtelen. A magyar kormány, személyesen Orbán Viktor megtehette volna, hogy rövid távú kampánymegfontolásokból nekiesik Ficónak – ahogy mondani szokták, mint tót az anyjának. De vajon mit nyert volna ezzel a magyarság? Ez a kulcskérdés. Fejtsük hát le a problémakörről a Magyar Péter-i látványszínházat! Azzal a megjegyzéssel, hogy amikor a globalista propaganda egyik magyar nyelvű szócsöve, a Telex nemzeti ügyekben diadalmas hangnemet használ, akkor a hazafias érzelmű magyarok politikai szeizmográfjának sivítva kell kiakadnia. Ugyanis globalista oldalról senki semmit nem tesz magyar érdekből. Érdemes hát megőrizni a józan eszünket, és színről színre a lényeget látni. A Beneš-dekrétumok adták az 1945 utáni Csehszlovákia eszmei, érzelmi, politikai, jogi alapját, és ez a cseh és a szlovák állam szétválása után is így maradt. Sajnálatos módon – és ez komoly, mély nemzetkarakterológiai elemzést érne – ez a cseh és a szlovák történelmi mitológia alapja. Ebből következik, hogy belátható időn belül senki nem gondolhatja komolyan, hogy mégoly keménykedő fellépés hatására is ezeket visszavonják. Még arra sincs valós esély, hogy a kifejezetten magyarokat érintő pontokat megsemmisítsék. Sőt, a dekrétumok megtámadása kiszámítható, reflexszerű reakciót vált ki, így született meg tavaly ősszel az a törvény, ami szabadságvesztéssel fenyegeti a „Beneš-tagadókat”. Ennek közvetlen előzménye az volt, hogy novemberben a globalista, liberális Progresszív Szlovákia párt frakcióülést tartott Komáromban, az erről kiadott nyilatkozatban pedig szerepelt a beneši dekrétumok tarthatatlansága. Ami önmagában igaz és helyes. Ám a Robert Fico vezette kormánykoalíciónak mindössze kétfős parlamenti többsége van, ezért a szlovák miniszterelnök még ha akart, sem tudott volna ellenállni koalíciós partnere, a Szlovák Nemzeti Párt által delegált környezetvédelmi miniszter, Tomáš Taraba Btk.-módosító kezdeményezésének. Ismerjük Fico múltját, nincsenek olyan illúzióink, hogy lángoló szeretettel gondolna ránk, magyarokra, ugyanakkor a felvidéki magyarok elleni fősodrú gyűlöletkeltés az utóbbi években jelentősen alábbhagyott, egészen tavaly novemberig. Taraba miniszter nyilvánvalóan hasznos hülyeként viselkedett ebben a történetben, Fico pedig, akár akarta, akár nem, kényszerpályára került. Orbán Viktor pedig csapdába, mert ha nem szólal meg dörgedelmes, szörnyű szavakkal, akkor nemzetpolitikai hitelességét kérdőjelezik meg ellenfelei, de inkább ellenségei (meg is tették, könyörtelenül kihasználva az eredendően a globalista Progresszív Szlovákia párt által teremtett helyzetet), ha viszont nekimegy Ficónak, akkor az életbe vágóan fontos közép-európai, patrióta összedolgozás alapjai rendülnek meg. Orbán Viktor (ahogy egyébként Szijjártó Péter külügyminiszter is) igyekezett középutas megoldást találni. Több esetben is leszögezte nyilvánosan, hogy a Beneš-dekrétumok kollektív bűnösséget kimondó alapvetése elfogadhatatlan, nemkülönben a bírálatukat börtönnel fenyegető jogszabály. Ezt azonban udvariasan, színpadias ökölrázás és átkozódás nélkül tette, négyszemközt pedig többször egyeztetett Robert Ficóval, aminek következtében annyiban nyugvópontra jutott az ügy, hogy bár jogkísérletképpen voltak olyan bátor felvidéki honfitársaink, akik a tavalyi törvénymódosítás után is a nyilvánosság előtt támadták a beneši dekrétumokat, mégsem alkalmazták ellenük a megfélemlítő jogszabályt. Ez valódi eredmény, ami mögött valódi tett áll – és közben megmaradt a brüsszeli globalista gyarmatosító akarattal szembeni létfontosságú regionális együttműködés. Ezért életveszélyes és rendkívül kártékony, hogy Magyar Péter gátlástalan önszerelmében, a pillanatnyi show-ért nekitámad Ficónak, ezzel ugyanis a felvidéki magyarok igazságát egy milliméterrel sem mozdítja elő, ellenben az életbe vágóan szükséges magyar–szlovák együttműködést sikeresen ássa alá. Ehhez mindig talál partnert is, legutóbb Rudolf Huliak, szlovák idegenforgalmi és sportminiszter, az amúgy parlamenten kívüli Vidék Pártja vezére, kapott idült rettegést attól, hogy a leendő magyar kormányfő a Felvidék kifejezéssel illette a Felvidéket, amiben revíziós törekvést vélt fölfedezni, ezért három hónapos kötelező sorkatonaságot vezetne be. Ez pedig nem magyar, de nem is szlovák, hanem brüsszeli globalista érdek. Ennek biológiai fegyvere az önnön tündöklése oltárán bármit feláldozni kész Magyar Péter.