● news.bsdnet.hu

– A sorozatunk első részében Magyar Péter május 9-i miniszterelnöki expozéjának azt az állítását cáfoltuk, idézzük: „Egy olyan országot örököltünk, ahol hárommillió ember él szegénységben.” Mint bebizonyítottuk, az unió által előírt módszertan szerint a szegénység kockázatával élőknek a számát a 2010-es több mint hárommillióról 1,8 millióra sikerült csökkenteni, ami népességarányosan az uniós átlagnál jobb érték. Most folytassuk Magyar Péter ugyanekkor tett következő állításával: „Nyolcszázezer nyugdíjas él Magyarországon létminimum alatt.” Úgy tudom, azóta már magasabb számról is beszélt. – A sajtónak rendezett legutóbbi vártúráján már egymillió létminimum alatt élő magyar nyugdíjast emlegetett. Ami még nagyobb képtelenség. – Mielőtt a cáfolat részleteibe mennénk, tisztázzuk, hogy mi az a létminimum? Van ennek az értéknek nemzetközi normája, módszertani sztenderdje? – Nincs, soha nem is volt. Magyarországon ezt a fogalmat korábban használtuk, már idejétmúlt, van helyette az életkörülményeket sokkal pontosabban leíró, komplex vizsgálati módszer. – Más országban használják? – Sok országban határoznak meg olyan összeget, amely szükséges a megélhetéshez. Például Németországban ilyen a Bürgergeld vagy az Egyesült Királyságban a Minimum Income Standard. Ezeket azonban a szociális juttatások szintjének szabályozásához használják, nem a szegénység mérésére. – Tehát a létminimumról nincsenek nemzetközileg összehasonlítható időbeli adatsorok? – Nincsenek. Helyette mindenki az unió által meghatározott mutatót használja, amelyről az előző részben beszéltünk. Ez a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya, angolul share of people at risk of poverty or social exclusion, a belőle képzett betűszóval AROPE. Az unióban ez az elfogadott és egyúttal kötelezően elkészítendő mérőszám. Annak nincs akadálya, hogy emellett akár ennek a komplex mutatónak egyes meghatározott elemeit valaki külön is kutassa, hiszen ezzel fontos további információkhoz is lehet jutni, vagy más módszereket dolgozzon ki; az már a kutatói szabadság körébe tartozik. De az összehasonlítható kép megalkotására az AROPE alkalmas. – Térjünk rá a mai témánkra. Hány nyugdíjas él Magyarországon? – Körülbelül kétmillió saját jogú öregségi nyugdíjasunk van, és további közel négyszázezren kapnak még nyugdíjszerű ellátást, például árvasági segélyt, megváltozott munkaképességűek juttatását. – Az AROPE a nyugdíjasokat is méri? – Természetesen. Az öregségi nyugdíj korhatára országonként változó, ezért az unió statisztikai hivatala a 65 év felettiek adatait publikálja külön, így összehasonlíthatók az adatok. – Hogy állnak a mi adataink? – Egészen jól. A KSH minden évben meghatározza az összes nyugdíjas adatait, és külön a 65 év felettiekét, a kettő között lehet némi eltérés. Hogy az uniós adatokkal összehasonlítható legyen, mi most a 65 év felettieket nézzük. Itt a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek száma 380 ezer fő. – Az nem egymillió, de még csak nem is 800 ezer. – Nagyon nem. És ők sem szükségszerűen szegények, hanem a szegénység kockázatával élők. Például azért, mert nem tudnak évente egy hét nyaralást kifizetni, nem tudnak kétnaponta húsételt fogyasztani, anyagi okból nem tudnak személyautót fönntartani. Az előző részben elmondtuk, hogy az AROPE mérőszáma három főcsoportra épül, a jövedelmi szegénységre, a munkaszegénységre és a súlyos nélkülözésre. Ha valaki ezek közül akár csak egyben is érintett, akkor már a szegénység kockázatával élőnek minősül. – Mi van azokkal, akik mindháromban érintettek? – A KSH legutóbbi jelentésében őket nevezte mélyszegénységben élőknek. Ez nem nemzetközi sztenderd, nem is egységes az értelmezése. A kétmillió nyugdíjas közül pár tízezer, maximum 50-60 ezer ember tartozhat ide. – Nézzük a grafikont. Hogyan alakult ez az adat Magyarországon az elmúlt húsz évben? – Ahogy említettem, a grafikonon a 65 évüket betöltöttek szerepelnek. A Magyarországra vonatkozó adatsor százaléka most értelemszerűen a kétmillióra, 2010-ben még az 1,66 millióra vonatkozik, tehát most tíz százalék 200 000 embert jelöl, húsz százalék 400 000-et, és így tovább. Az unió adatai az egészre vonatkoznak, az ábra tehát mindkét esetben a teljes 65 év feletti lakosság arányairól igazít el. A kettős vonal az előző heti grafikonhoz hasonlóan azért van, mert a módszertan időközben módosult, az átfedés az összehasonlítást segíti. A magyar adatokban 2010 után javuló tendencia látható, majd 2018-tól némi visszaesés következett, aztán 2022-től ismét javultunk. Az elmúlt másfél évtizedben hosszú éveken át jobbak voltunk az uniós átlagnál, de az utóbbi három évben is a tagállamok között a középmezőnyben maradtunk. 12 tagországban nagyobb a 65 évnél idősebbek szegénységi aránya, mint nálunk, közöttük például Németországban, Portugáliában, Szlovéniában is. Horvátországban több mint kétszer akkora a kockázattal élők aránya, mint nálunk, de a Magyar Péterék által sokszor példának hozott Észtországban is 34,5 százalék. n Állítás és cáfolat Magyar Péter állítása: Nyolcszázezer nyugdíjas él Magyarországon létminimum alatt. Ezzel szemben tény: Magyarországon 380 ezer nyugdíjas él a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatával. Ez az uniós átlaggal egyező arány.