● news.bsdnet.hu

Alig egy hónapja voltak a magyarországi parlamenti választások, vállalatvezetőként hogyan élte meg? Meglepte az eredmény vagy az, ahogyan a társadalom reagált? Meglepődtem én is, mint mindenki, de nem annyira az eredményen, hanem a részvételen. A rendszerváltáskor sem volt ekkora társadalmi megmozdulás és lelkesedés, ez reményt ad abból a szempontból, hogy Magyarország tényleg szintet léphet. Az új kormány érkezésével milyen irányváltásra számítanak? Melyek a legsürgetőbb beavatkozási pontok? Önmagában az, hogy két nagyon fontos alrendszer, az oktatás és az egészségügy saját tárcát kapott, jó kiindulópont. Ez mutatja azt a súlyozást és prioritási sorrendet, amely szerintem megváltozott. Nekünk régóta fájó pont, hogy az oktatás és az egészségügy nem volt megfelelően képviselve, a helyén kezelve a kormányzati működésben. A másik fontos kérdés az, hogy professzionálisabb viszony alakul-e ki a gazdasággal, a reálgazdasággal. Professzionálisabb alatt azt értem, hogy a kézi vezérlést talán félre lehet tenni, és ezzel együtt az agyontámogatást is. Ezt nagyon károsnak gondoltam, és maguknak a cégeknek sem jó ez a fokú állami függés. Különösen rossznak láttam a hitel forszírozását és a kettős kamatrendszer kialakítását. Magyarországon szinte minden 3 százalék, kivéve a diszkont kincstárjegyet. Ennek az a következménye, hogy az államadósság rögzített kamatai nagyon magasak, a költségvetésben pedig hatalmas tételt jelent a támogatott hitelek finanszírozása. Ez sem fenntartható költségvetési helyzetet, sem a reálgazdaság számára működő keretrendszert nem teremt. Innovációt nem hitelből csinálnak, és a termelékenység javulásának sem a hitel az alapja. Nem gondolom, hogy ez lenne a gazdasági növekedés kulcsa. Vannak olyan konkrét intézkedések, amelyeket a Richter szívesen látna az új kormánytól? Több olyat tudok mondani, amit inkább nem látnék, mint olyat, amit folytatni kellene vagy újonnan el kellene indítani. A tőkepiaci bizalom helyreállítása például nagyon fontos lépés lesz. Tudom, hogy látszólag úgy tűnhetett, mintha sem a működő tőkére, sem a pénzügyi tőkeáramlásokra nem hatna a magyar politika megítélése, de ez nem igaz. A valóságban ennek igenis volt ára a kockázati felárakban és abban is, hogy milyen projektek, milyen cégek települtek ide. A kevesebb gazdaságpolitikai aktivizmus, a kevésbé torzító adórendszer, valamint a gazdaságba való kisebb beavatkozás – akár tulajdonosi, akár iparpolitikai, akár szabályozási, akár támogatási oldalon – szerintem inkább javítana a helyzeten. A különadók kérdése az elmúlt években több szektort is érzékenyen érintett, a Richter is fizetett különadót. Mit tartana helyes iránynak ezen a területen? Arra számítok, hogy közelíteni lehet az egyes szektorok terhelését egymáshoz. Nem helyes az sem, amikor túladóztatnak egy szektort, és az sem, amikor egy másik évtizedekig gyakorlatilag nem fizet. Azt is remélem, hogy exportadó soha többet nem lesz ebben az országban, mert az a magyar gazdaságpolitika egyik szégyenfoltja volt. A gyógyszerfinanszírozás az egészségügy egyik legérzékenyebb kérdése, terveznek egyeztetéseket az új kormánnyal ezen a területen? Biztosan, és bízom benne, hogy lehetőségünk lesz megosztani a véleményünket, nem is annyira a Richter nevében, hanem mint a hazai gyártók és általában a megfizethető, alapellátásban használt készítmények egyik nagy szállítójaként. Fontosnak tartom, hogy egyrészt tényleg több pénz legyen az egészségügyben általában, aminek aztán a gyógyszerkasszára is lehet következménye. Másrészt ezen belül jobban meg kellene találni az egyensúlyt az alapellátás és a nagyon drága, nagyon korszerű készítmények között. Az elmúlt évtizedekben ez nem nagyon sikerült. Nemrég lezajlott a Richter közgyűlése, amin szóba került az osztalékfizetés kérdése az alapítványok számára is. A választásokat követően a Mol mellett a Richtert is megkereste Magyar Péter, hogy a közérdekű vagyonkezelő alapítványok számára ne fizesse ki a sokmilliárd forintnyi osztalékot. Végül a Richter megegyezett az alapítványokkal a számukra fizetendő osztalék elhalasztásáról. Mit szóltak ehhez a befektetők? Szerintem sokan alábecsülik, hogy mekkora teljesítmény volt az alapítványi osztalék kérdésének kezelése. Mire a téma felmerült, a közgyűlési határozati javaslatok a csőben voltak, és a közgyűlési többséget képviselő nemzetközi befektetőink nem támogattak volna egy vadonatúj javaslatot, pláne nem egy általános érvényű halasztást az osztalékkifizetében. Úgy lehetett a kérdést jogszerűen rendezni, hogy egyenként megállapodtam az alapítványokkal, hogy piaci alapon, tehát kamatfizetés mellett, átütemezzük a rájuk eső részt. Az feltűnt nekem is, hogy ez a verzió nem sok mindenkinek jutott eszébe, volt is bőven kisbefektetői kérdés, mert mindenki abból indult ki, hogy valakinek biztosan rosszul kell járni. A bizniszben viszont nem így kell gondolkodni, hanem azt kell keresni, hogyan lehet ebből win-win helyzet. A közgyűlés egyébként olyan magas szavazati aránnyal támogatta a menedzsment határozati javaslatait, ami egyértelműen a bizalom kifejeződése. Aki pedig nem támogatta, külön jelezte, hogy mi az oka, így legalább látjuk, miben tudunk még fejlődni. Nekünk ez a tulajdonosi szerkezet azért is jó, mert folyamatosan fenntartja a nemzetközi normáknak való megfelelés igényét, ami egyébként is következne a múltunkból és az értékeinkből. A Magyar Péterrel folytatott megbeszélésen szóba került, hogy mi lesz az összesen 25 százaléknyi alapítványi részesedés sorsa? Részvényesi szempontból mi lenne az optimális megoldás a Richter számára? Az lenne az optimális, ha helyre tudna állni a 2019 előtti állapot. Vagyis az a blokkoló kisebbség, amely biztosítja, hogy ez a nemzeti kincs, ez a nemzeti bajnok függetlenül, hazai profitcentrummal tudjon működni, a magyar állam kezében lenne ismét. Annak ellenére mondom ezt, hogy jómagam az egyik alapítvány, a Richterben 5 százaléknyi részesedéssel rendelkező Nemzeti Egészségügyi és Orvosképzésért Alapítvány elnöke vagyok, ahol közelről láttam, milyen jelentősége van ennek az extra forrásnak az egyetem infrastruktúrájának fejlesztésében. Bízom benne, hogy ennek a jövőben is meg lesz a fedezete, azután is, hogy a vagyonelemek elkerülnek onnan. Még jobb lenne, ha azt az államadósság-finanszírozási elemet is vissza tudnánk hozni a gyakorlatba, amely korábban átcserélhető kötvény formájában támogatta ezt a konstrukciót. Ez a Richter számára és a magyar tőkepiac megítélése szempontjából is kedvező instrumentum volt. Magyarország valaha volt egyik legszofisztikáltabb értékpapírjáról beszélünk, amely a magyar államnak is egy új típusú adósságfinanszírozási csatornát teremtett. A Richter részvényesi körében nagy arányban vannak külföldi befektetők, miközben a vállalat bevételeinek döntő része exportból származik, a munkavállalók jelentős része pedig külföldön dolgozik. A nemzetközi befektetők szemében mennyire fontos a magyar politikai és gazdaságpolitikai környezet? Érzékelhető változás a választások óta? A külföldi befektetőkben mindig volt és ma is van egyfajta visszafogottság abban, hogy mekkora hangsúlyt helyeznek a magyar politikára. Tudják, hogy a hazai gyógyszerkassza tendenciái nem rengetik meg a Richter életét. Tudják, hogy a hazai szabályozói környezet bár lehet meghatározó, de csak egy a sok közül, amelyhez nekünk alkalmazkodnunk kell. Őket leginkább az adórendszerrel kapcsolatos kockázatok érdeklik, illetve az, hogy az állam vagy az alapítvány mint részvényes érdekei mennyire egyeznek az övéikkel, mennyire vannak automatikusan összehangolva, és mennyire jellemzi őket hosszú távú gondolkodás. Pénzügyi befektetőként elsősorban az osztalékban és a stabilitásban érdekeltek. Ebből a szempontból ki kell mondani, hogy az elmúlt évtizedekben volt egy folytonosság, ami a Richternek nagyon jót tett. Ez alól az elmúlt öt év sem kivétel. A magyar piac a Richter bevételein belül ma már viszonylag kis súlyú, a vállalat mégis magyar központú cégként határozza meg magát. Mit jelent ma a Richter számára Magyarország? Itt élünk, itt kutatunk, itt fejlesztünk. Magyar szív dobog a Richterben. Emiatt az alapellátásban elfoglalt helyünk számunkra mindig külön prioritást jelent. Ez nem közhely: 125 éve a magyar gazdaság érdekeinek figyelembevételével születnek a döntések. Minden döntésünk mögött ott van ez a szempont, és ott is lesz. Magyarországi működésünk kapcsán fontos hangsúlyozni a profitcentrum szerepét. Attól, hogy valahol működik egy K+F szervezet, még nem biztos, hogy az adott ország valódi profitcentrumot kapott. Ha egy egység költségcentrum, akkor minőségileg nem lesz érdemben más akármilyen nagy K+F létszám mellett sem. Költségcentrumokból sem ország, sem vállalat nem lett még sikeres. Akkor tolja egy vállalat valóban a hazai gazdaság szekerét, ha a profitcentrum van itt. Iparpolitikai szempontból óriási tanulság, hogy profitcentrum nem úgy kerül egy országba, hogy milliárd forintokkal támogatjuk, hogy valaki letelepítsen egy üzemet, kiírja rá, hogy K+F központ, vagy lebetonozza a fél Alföldet. Profitcentrum akkor lesz itt, ha hazai profitcentrum épül fel, nő fel, vagy egy magyar vállalat akvirál, és az itt létrejövő szellemi, illetve hozzáadott érték itt hasznosul. A választások után előkerült az euróbevezetés kérdése is. Egy exportorientált, több devizának kitett vállalatnál, mint a Richter, ez stratégiai szinten is fontos téma lehet. Milyen hatással lenne a cég működésére az euró bevezetése, vizsgálják-e már ennek lehetséges következményeit? Az euróbevezetéssel kapcsolatban az első, ami eszembe jut, az a bizalmi hatás. Már önmagában az, hogy Magyarország elköteleződik az euró mellett, nagyon értékes. Erre a horgonyszerepre szüksége van a magyar gazdaságpolitikának. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy az Európai Unió, illetve az euróövezet nem optimális valutaövezet. Az aszimmetrikus sokkok szerepe viszonylag nagy, ezért oda kell figyelni arra, hogy nemcsak az számít, milyen árfolyamon csatlakozunk, hanem az is, hogy utána tudjuk-e tartani azt a makropályát, amely számunkra elviselhetővé teszi a tagságot. Az elmúlt hét-nyolc évben Magyarországon folyamatosan a termelékenységet meghaladó bérdinamika volt. Ennek sok oka lehet, a minimálbértárgyalásoktól az állami bértáblákig, de az biztos, hogy a kettő elszakadt egymástól. Ezt a deviza leértékelődése tudta kompenzálni, és ha ebben az időszakban eurónk lett volna, a külső egyensúly régen elszállt volna. Az elmúlt hónapok árfolyamerősödése és az elmúlt évek béremelkedése a stagnáló termelékenységgel együtt a valaha volt legerősebb reáleffektív-árfolyamhoz vezetett mostanra. Az egyensúly persze úgy is létrejöhet, ha gyorsan felzárkózik a termelékenység, de ez kicsit álomszerű forgatókönyv. Előretekintve az euró csak akkor tud jó dolog lenni számunkra, ha a magyar gazdaság meg tudja tanulni a termelékenységgel azonos ütemben növelni a béreket. A makrogazdasági kérdéseken túl a Richter következő éveinek egyik legfontosabb stratégiai kérdése a Vraylar szabadalmának lejárata és a hozzá kapcsolódó jogdíjbevételek kifutása. Ennek kezelésére tavaly meghirdetett egy hosszú távú stratégiát a vállalat. Hogyan halad a 2035-ös stratégia végrehajtása, és mennyire áll készen a Richter a Vraylar utáni időszakra? A magyar vállalatok közül a Richter abban is kiemelkedik, hogy ilyen éles és előre jól megjósolható jövedelemkieséssel egyik vállalat sem szembesül, mint mi. 2030 elején jól előre láthatóan a jogdíjbevételek egyszer csak megszakadnak. Mióta itt vagyok, tíz éve minden nap ezzel kelek és ezzel fekszem. Nekem ez a legfontosabb: hogy a Vraylar nélkül is életképes és sikeres legyen a cég. Mindent ennek rendelünk alá. A feladat az, hogy a vállalat jövedelemtermelő képességét a többi területen is megteremtsük és felépítsük. Ebben sokat léptünk előre, akár a cég korszerűsítését, akár a portfólió korszerűsítését nézem. Ezen a két vonalon haladunk. Tavaly már elmondhattuk, hogy a Vraylar nélküli üzemi eredményhányadunk is szépen, 2,5 százalékponttal emelkedett. Ezt a tempót, vagy ezt megközelítő tempót kell diktálnunk ahhoz, hogy 2030-ra Vraylar nélkül is el tudjuk érni a pénzügyi céljainkat. Most úgy látjuk, hogy minden feltétel adott ehhez, minden feladatot világosan látunk magunk előtt, és ezeket végre fogjuk tudni hajtani. Melyek a legfontosabb prioritások a következő egy-két évben a stratégia végrehajtásában? Mely területek adhatják a legerősebb növekedési impulzust? A legnagyobb üzletágunk a nőgyógyászat, és jelenleg ebben van a legnagyobb potenciál is. Olyan felhajtóerőt érzékelünk magunk körül, amelyből a maximumot kell kihoznunk. A Richter több mint száz éve a hormonokra fókuszál. A hormongyártásban olyan különleges szaktudásunk van, amelyre építeni tudunk, hiszen a nőgyógyászati termékek nagy része valamilyen szintetikus hormon alapanyagból készül. A hormonpótlás reneszánsza, valamint az új innovatív termékünk, az estetrol menopauzában való alkalmazása most nagyon fontos lehetőség. Ezt a következő hetekben hozzuk piacra a környező országokban, és keressük hozzá a partnert az Egyesült Államokban. Ez a hullám határozhatja meg legerősebben a Richter következő egy-két éves hírfolyamát. A Richter stratégiájában az organikus növekedés mellett az akvizícióknak mekkora szerepe lehet a Vraylar utáni időszakban? A közgyűlésen a részvényesek nagyobb értékű tranzakciókhoz is mozgásteret adtak a menedzsmentnek, ez azt jelenti, hogy nagyobb lépésekre is készen állnak? A közgyűlési jóváhagyás azért volt fontos, mert ki tudjuk bővíteni a lehetőségek körét ahhoz képest, ahogyan eddig dolgoztunk. Az elmúlt öt-tíz évben pár évente értelmesen el tudtunk költeni néhány százmillió eurót. Tavaly ez nem sikerült, és ez elgondolkodtatott bennünket: ahogy fogy az idő, előfordulhat, hogy bátrabb lépésre lesz szükség. Minden nagy szabadalomlejárattal szembesülő vállalat végül ezt az utat választja, és a szabadalom lejáratát megelőzően a tőzsdei értékeltségen is meglátszik a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy hogyan néz majd ki a szabadalom lejárata utáni időszak. Nálunk az akvizíciók legfontosabb értelme elsősorban a termékportfólió építése. Nem annyira fizikai infrastruktúra vagy tudásbázis akvirálása a cél, hanem az, hogy a jövedelemtermelő képességünk már rövid távon is erősödni tudjon egy akvizíció révén. A Richter több üzletágban is fejleszt, miközben az innovatív gyógyszerkutatás, a nőgyógyászat, a neuropszichiátria és a biotechnológiai portfólió is egyre hangsúlyosabb. Hol vannak most a K+F fókuszpontjai, és mely projektek tűnnek a legígéretesebbnek? Az innovatív oldalon van most a K+F hangsúly. Ez úgy hangzik, mintha magától értetődő lenne, de az elmúlt években nem teljesen így volt. A biotechnológiai portfólió építése nagyon komoly felvevője volt a K+F erőforrásoknak és költségeknek. Ennek az volt az oka, hogy a bioszimiláris fejlesztéseknél korábban előírták a fázis III vizsgálatokat, amelyek nagy létszámú, hosszú és a hatásosságot bizonyítani hivatott vizsgálatok. Két dolog történt: egyrészt ezek nálunk befejeződtek, másrészt a jövőben a bioszimiláris fejlesztéseknél sok esetben el lehet majd érni, hogy ne kelljen ilyen vizsgálatokat végezni. Ennek az a következménye, hogy a K+F ráfordításaink is átterelődnek az innovatív nőgyógyászati és pszichiátriai célpontokra. Mindkét területen komoly preklinikai pipeline-t építettünk az elmúlt egy-két évben, részben partnerekkel, részben saját erőből. Ezek előrevitele fogja meghatározni a K+F ráfordítások karakterét. Összességében többet fogunk költeni, ezen belül pedig még inkább az innovatív fejlesztésekre. A befektetők gyakran keresik a következő nagy, kiugró sikerterméket. A Richter esetében mennyire reális egy új blockbuster gyógyszer megjelenése, vagy inkább egy szélesebb, diverzifikált portfólióra épülő növekedési modellben gondolkodnak? A stratégiánkban az utóbbit jelenítettük meg, mert ez az, amit viszonylag jól tudunk kontrollálni, és amire a menedzsment nagy biztonsággal vállalkozni tud. Ehhez képest upside-ot, vagyis felfelé mutató pozitív kockázatot jelent minden innovatív molekulából származó mérföldkőbevétel vagy jogdíj. Ugyanide tartoznak az akvizíciókból származó cash flow-k is. A stratégiánk hitelességét az adja, hogy ezek nélkül is megvagyunk, de ezek olyan plusz lehetőséget jelentenek, ami miatt érdemes a Richtert figyelni. Két fejlesztést emelnék ki. Az egyik az AbbVie-vel közösen fejlesztett pszichiátriai molekula, amely jelenleg fázis II-ben van. A másik az E4, vagyis az imént említett estetrol, amely menopauza indikációban nemrég kapott engedélyt, de csak Európában. Ennek globális hasznosítása és bevezetése még előttünk áll. Nagyon körültekintően próbálunk eljárni, hogy mind a betegek, mind a részvényesek számára a legtöbbet hozzuk ki belőle. Mindezek fényében a következő évtizedben várható-e átrendeződés a Richternél az egyes üzletágak súlyában? Mely területek nőhetnek a leglátványosabban? A nőgyógyászatban azt látjuk, hogy folyamatosan közelebb kerül az az időpont, amikor el tudjuk érni az egymilliárd eurós lélektani határt. A termékszintű előrejelzéseink inkább felfelé módosulnak, amit egyébként gyártási oldalon sem egyszerű lekövetni. A biotechnológiai portfóliónk most indul, és ki fog derülni, hogy sikerül-e megtalálni a piacon az egyensúlyt az árazás és a kínálat között. A bioszimiláris piacon egyfajta árkeresési folyamat zajlik: keressük azt az árszintet, ahol még érdemes gyártani. Sok esetben látunk olyan árakat, ahol egyszerűen nem éri meg a gyártás, és ilyenkor nemcsak mi nem tudunk növekedni, hanem a betegek sem jutnak gyógyszerhez. Más területeken viszont ígéretesek a kilátások. A biotechnológia súlya biztosan nőni fog, hiszen alacsony bázisról kétszámjegyű ütemben bővül. A hagyományos üzlet közepes tempóban tud nőni. Itt erős helyi versenytársakat látunk, és tavaly komoly ellátási gondjaink voltak, amelyeket még idén is cipelünk. A neuropszichiátria érdekes helyzetben van. Azt gondolná az ember, hogy tíz évvel egy amerikai bevezetés után már nincs hova nőnie egy készítménynek, ehhez képest a Vraylar még mindig a leggyorsabban növekvő antipszichotikum, magas egyszámjegyű ütemben nő, sőt, az Abbvie az előző negyedévben elképesztő mértékű növekedésről számolt be. A nőgyógyászat a Richter egyik legfontosabb növekedési területe, iparági szinten milyen strukturális trendek látszanak, amiből profitálhat a vállalat? A hormonpótlás reneszánsza az egyik legfontosabb trend. Az amerikai hatóság egyik számunkra kedvező intézkedése volt, hogy a hormonpótló készítmények alkalmazási előírásából lekerült egy korábbi tiltás. Európában ilyen tiltás ugyan nem volt, de az amerikai döntés a társadalmi megítélésre, a közgondolkodásra és a szakmai konszenzusra is hatott. Most sokkal nagyobb a nyitottság arra, hogy a hormonpótlás szükségességét felismerjék és kezeljék az orvosok. Fontos hozzátenni: itt nem klasszikus értelemben vett betegekről beszélünk. Minden nő életében eljön egy időszak, amikor ezek a készítmények segíthetnek. Ma már a nők életük nagyobb részét töltik menopauzában Európában mint nem. Szerintem nagyon sok kárt okozott a szakma azzal, hogy 25 évvel ezelőtt lenevelték a nőket erről. Most térünk vissza egy korszerűbb megközelítéshez. A neuropszichiátria oldalán a Vraylar továbbra is erős növekedést mutat, miközben a mentális betegségek társadalmi és egészségügyi súlya is nőtt az elmúlt években. Milyen iparági folyamatokat látnak ezen a területen? A mentális betegségek aránya jelentősen nőtt. Az Egyesült Államokban azoknak az aránya, akik valamilyen mentális betegségtől szenvednek, súlyosabb vagy enyhébb tünetekkel, már 10 és 20 százalék között lehet. A Covid előtti időszakhoz képest ez érdemi emelkedés. Ez általános jelenség, csak az amerikai piacról látok pontosabb adatokat, ahol kétszer annyian fordulnak ilyen tünetekkel orvoshoz, mint korábban. Az AbbVie-vel való együttműködés a Vraylar kapcsán a Richter legsikeresebb nemzetközi partnersége. Van esély arra, hogy a jövőben más nagy nemzetközi gyógyszercégekkel is hasonlóan mély kapcsolat alakuljon ki? Van, de a nagy cégek alapvetően innovatív molekulákban gondolkodnak. Egy már lejárt szabadalmú készítmény kevésbé mozgatja meg a fantáziájukat. Közös fejlesztés, kereskedelmi együttműködés, illetve olyan licenclehetőség is szóba jöhet, amikor mi veszünk licencbe tőlük innovatív molekulát. Ezek mind az asztalon vannak. Nagyon büszke vagyok arra, hogy milyen szinten és milyen komolysággal vesznek minket számba ebben a körben a legnagyobb vállalatok is. Földrajzi szempontból hol látják ma a legnagyobb lehetőségeket? Korábban is beszélt arról, hogy az Egyesült Államokban éri meg igazán gyógyszert fejleszteni. Ez a kép változott? Ez még inkább így lett azóta, hogy előkerült a Most Favoured Nation (MFN), vagyis a legnagyobb kedvezmény elvén alapuló árazás kérdése(egy olyan megállapodás, amelyben az eladó garantálja a vevőnek, hogy a lehető legalacsonyabb árat biztosítja számára, amelyet más, hasonló vevőknek is kínál – a szerk.), illetve megszületett egy megállapodás az amerikai ipar és az ottani kormányzat között arról, hogy a jövőbeli árazásban figyelembe veszik az európai árakat. Ennek az lehet a következménye, hogy Európába nem jutnak el bizonyos gyógyszerek. Ha az európai árszint lerontja az amerikait, akkor nem fogja megérni Európában bevezetni egy-egy készítményt. Már ma is látunk példát arra, hogy nagyon gazdag országok, például Norvégia vagy Svájc nem fogadnak be korszerű gyógyszereket, mert a gyártó nem hajlandó az adott árszinten bevezetni őket. Ez a jövőben még inkább így lehet, ha az amerikai ár érzékennyé válik az európaira. A globális gyógyszeriparban egyszerre változik az amerikai és az európai szabályozási környezet, mely szabályozási ügyek jelentik ma a legnagyobb kockázatot a Richter számára? Az Egyesült Államokban a Vraylar szempontjából az elképzelhető legjobb forgatókönyv valósult meg. Előretekintve viszont az MFN-árazással kapcsolatos folyamat nehezíti a dolgunkat, különösen az európai innovatív gyógyszerbevezetések szempontjából. Mi itt vagyunk Európában, és a kereskedelmi hálózatunk Európában a leginkább kiépített. Ha egy Amerikára kifejlesztett gyógyszer európai jogait azért nem tudjuk megszerezni, mert a partner nem akarja, hogy az európai árszint lerontsa az amerikai árat, akkor abból nemcsak a betegek, hanem mi is rosszul jövünk ki. Vannak előremutató jelenségek is, például a Critical Medicines Act vagy a biotechnológiát támogató EU-s törekvések, de amíg az árazás ennyire torz, ezek hatása marginális marad. Európában sok vita volt a városi szennyvízkezeléshez kapcsolódó új szabályokról is, amelyek jelentős terhet róhatnak a gyógyszeriparra, különösen a generikus gyártókra. Ha ezt a szabályozást ebben a formában vezetik be, az a generikus gyógyszerek fedezetét eltüntetheti, olyan terhet jelentene a generikus iparra, amelyet semmilyen hatékonyságjavítással nem lehetne kigazdálkodni. Ez kritikus kérdés marad, és az új kormánynak is lesz feladata, mert a nemzeti implementáción sok múlik. Fel kell ismerni, hogy ezzel egy ország a saját generikus iparát és végső soron az alapellátását is tönkreteheti. Itt nem az lesz a probléma, hogy a gyógyszer drága lesz, hanem az, hogy nem lesz. Az elmúlt években a geopolitikai kockázatok, az energiaárak és az ellátási láncok zavarai többször is komoly nyomást helyeztek az európai iparra. A Richter mennyire érzi ezek hatását? Kicsit gyanús a csend, mintha vihar előtti csend lenne. A globális energiapiacot ért sokk döbbenetesen nagy. Ennek ellenére részben a szerződéseink, részben az iparágunk sajátosságai miatt mi ebből közvetlen hatást eddig keveset érzékeltünk. A tőkepiacokat elnézve mindenki abban reménykedik, hogy viszonylag gyorsan túl leszünk rajta, és maradandó károsodást nem okoz majd. Ha így lesz, az a Richternek is kezelhető. Ha nem, akkor nagyon nehéz megjósolni, mi következik. Az biztos, hogy a mi iparágunk is viszonylag energiaintenzív, még ha nem is annyira, mint például a műtrágyaipar. Hosszabb távon, ha a magas energiaárak, illetve vegyianyag-árak tartósan velünk maradnak, az nekünk is fájni fog. A működési költségek oldalán milyen trendek látszanak? Van még tér hatékonyságjavításra vagy termelékenységnövelésre a Richternél? Az iparágunkban a fix költségek dominálnak, ezért a hosszú távú gondolkodásnak kiemelt szerepe van, hiszen az átfutási idők nagyon hosszúak. A fix költségekben még mindig vannak tartalékok, amelyeken dolgoznunk kell. Ezeket nem egyik évről a másikra lehet leszorítani, van még teendőnk. Részben erre épül a stratégiai pályában szereplő jövedelmezőségjavulás is. Az orosz–ukrán háború kitörése után a Richtert is érték kritikák az orosz piaci jelenlét miatt. Hogyan változott azóta a megítélés, és mekkora kockázatot jelent ma ez a kitettség? A támadások elsősorban Ukrajna felől jöttek, és ott jelentős piaci részesedésvesztés is bekövetkezett, amely azóta sem tudott begyógyulni. Ezen túlmenően támadások nem igazán értek bennünket. Elvétve van egy-két külföldi tőkepiaci szereplő, amely emiatt korlátozva van a Richter-részvények vásárlásában, de ennél nagyobb közvetlen hatásról nem tudok beszámolni. A háborút emberi okokból is be kell fejezni. Nekünk is jót tenne, mert a tőkepiaci kép, amely rólunk él, még mindig az, hogy orosz piacnak kitett vállalat vagyunk, pedig ez a kitettség már töredéke annak, ami akár tíz évvel ezelőtt volt. Az indiai és kínai gyártók versenye egyre erősebbnek tűnik, ezek mekkora fenyegetést jelentenek a Richter számára, és mely területeken érzik legerősebben a nyomást? Hatalmas fenyegetést jelentenek. Kína esetében leginkább az innovatív oldalon van nyomás. A kínai eredetű, kínaiak által felfedezett gyógyszermolekulák aránya rendkívüli módon megnőtt: az elmúlt négy évben nagyjából tízszeresére. Ez az AI-hoz fűzött reményekkel együtt komoly kihívást jelent a nyugati gyógyszerkutatás számára. India inkább a volumenbiznisz területén jelent fenyegetést. Látjuk, hogy az indiai gyártóbázis egyre könnyebben megtalálja az útját a fejlett piacokra. Ezt nem szabad alábecsülni. Ha fontos az európai gyártóbázis és az európai szaktudás, ha nem akarunk oda eljutni, ahova Amerika, ahol szinte teljesen kiürült a generikus helyi gyártás, akkor az indiai verseny jelentette fenyegetést nagyon komolyan kell venni. Kínában is keres partnereket a Richter? Keresünk partnereket, elsősorban ahhoz, hogy a saját termékeinket jobban be tudjuk vezetni. A saját szervezetünk korlátokba ütközik a kínai terjeszkedésben. 2019-ben nagyon komoly ütést kaptunk Kínában, amit az ottani támogatási és kórházfinanszírozási rendszer változása idézett elő, és mostanra sikerült visszatalálni arra az árbevételi szintre, ahonnan akkor elindultunk. Olyan ellenszélben megyünk Kínában, és a helyi piac védelmét olyan erőkkel biztosítják, hogy ott nagyon nehéz komoly kereskedelmi sikereket elérni. Mindezzel együtt is jelentős kínai exportőrök vagyunk. A másik irány, hogy onnan hozzunk molekulát vagy technológiát. Erre is van példa: tavaly kötöttünk olyan licencszerződést, amelyben kínaiak által kifejlesztett technológiát hozunk Európába. A kínai kapcsolat tehát erős, de nehéz úgy üzletelni a kínaiakkal, hogy mi is jól járjunk. Szerintem az elmúlt öt év egyik nagy iparpolitikai tanulsága is ez volt:. A mesterséges intelligencia a gyógyszeriparban is az egyik legfontosabb hívószó lett. A Richter mire használja az AI-t, és hol látják a legnagyobb gyakorlati hasznát? A legnagyobb hírverés az AI felfedező kutatásban betöltött lehetséges szerepe körül van. Mi nem itt látjuk az igazi áttörést, főleg nem a nyelvi modellek miatt. Azok a gépi tanulási megoldások, amelyek az „in silico” modellezést és a molekulatervezést lehetővé tették, már a ChatGPT előtt is léteztek. A vegyészeink használták ezeket korábban is. A mai legfejlettebb rendszerek pontossága is alacsonyabb bizonyos laboratóriumi módszerekénél, ezért nem lehet egyszerűen arra építkezni, amit az AI produkál. Abban segíthet, hogy ezer kísérlet helyett elég legyen ötvenet elvégezni a laborban, de a labormunka nem spórolható meg. Sokkal nagyobb hozadékát látjuk azokban a helyzetekben, amikor nagy tömegű adatot vagy dokumentumot kell kezelni. Ilyenek például a mellékhatás-bejelentések adatai, vagyis a farmakovigilancia területe, illetve az akár egymillió oldalas törzskönyvi engedélykérelmek és dossziék kezelése. A kereskedelemben is nagy lehetőségek vannak: szegmentálásban, piaci munkában, marketingben, kreatív feladatokban. Az AI segíthet abban, hogy például egy nagy országban ne minden orvost ugyanúgy próbáljunk elérni, hanem azokat azonosítsuk, akik valóban foglalkoznak az adott terápiás területtel, publikálnak róla, vagy nagyobb valószínűséggel írják fel az adott készítményt. Ez időt, pénzt és erőforrást spórolhat, és a betegek is hamarabb juthatnak megfelelő terápiához. Ha egy befektető ma ránéz a Richter-részvényre, több történetet is lát egyszerre: Vraylar-kitettség, nőgyógyászati növekedés, biotechnológiai építkezés, akvizíciós lehetőségek, erős exportpozíció. Ön szerint mi ma a Richter legfontosabb befektetési sztorija? A Richter az elmúlt években és évtizedekben megtalálta azokat a specializált szegmenseket a gyógyszerpiacon belül, amelyekben nagy hagyományokkal és felhalmozott szaktudással rendelkezik, és a tétek jól lettek megtéve. A nőgyógyászat, a kelet-közép-európai és posztszovjet térségben meglévő jelenlét, a pszichiátriai eredeti kutatási képesség, valamint a biotechnológiai kapacitások és tudás mind olyan felértékelődő területek, amelyekben az idő minket igazolt. Olyan üzleti modellt építünk, amely a Vraylar után is képes stabil és sikeres vállalatot biztosítani. Ha ma van egy igazán erős indok a Richter részvény megvásárlására vagy megtartására, az a női egészség egyre növekvő társadalmi jelentősége – és a Richter ebben betöltött egyedülálló szerepe. Világszinten is ritka az a tudás, fejlesztési képesség és termékportfólió, amellyel a Richter rendelkezik a női egészség területén, és még ritkább az a következetes elkötelezettség, amellyel olyan innovatív megoldásokat keresünk, amelyek nők tíz,- sőt százmillióinak életminőségét javíthatják. Ezek a problémák társadalmi szinten dollármilliárdokban mérhető – és sokszor pénzben ki sem fejezhető – terhet jelentenek. A Richter hosszú távú értékteremtése éppen abban áll, hogy ezeket a kihívásokat képes tudományos alapokon, felelősen és globális léptékben kezelni. A Richter-részvények árazása a nagy európai versenytársakhoz képest sokáig diszkontot mutatott. Mi ennek az oka? A piac félreért valamit, vagy jogos óvatosság látszik az árazásban? Mi kellene egy tartós átárazódáshoz? Van még tartalék az árfolyamban, bár a részvény sokat ment az utóbbi időben. Ennek egy része a politikai diszkont kiárazódása, de a külvilág számára is látható módon javítottunk a fundamentumokon. Minden nagy szabadalomlejárattal szembesülő cégnél megfigyelhető egy nyomottabb árazás, mert fokozatosan derül ki, hogy a keletkező pénzáramot jól tudja-e hasznosítani a vállalat, ha nem, akkor visszaadja-e a befektetőknek. Fontos az is, hogy sikerül-e a költségszerkezetet hozzáigazítani az új pályához. Ezek jogos kérdések a befektetők részéről. Az utóbbi időben azt látom, hogy van bizalom felénk, és a közgyűlési eredmények is ezt mutatják, hogy a befektetők elégedettek velünk. Vezérigazgatóként mi volt az elmúlt évek legnehezebb stratégiai döntése a Richternél, és mire a legbüszkébb? A cég korszerűsítése, a 21. századi professzionális működés kiépítése nagyon nehéz volt. Amikor akut problémák vannak, az sokszor könnyebb: ott van előtted a feladat, gyorsan meg kell oldani, és gyorsan kiderül, sikerült-e. Amikor viszont több krónikus baja van valaminek, az jóval nehezebb. A Richter esetében a folyamatos átalakítás nem egyszeri aktus, hanem állapot. Ezt folyamatosan kell jól menedzselni, és ez 2030-ig így is lesz. Nem rohamszerű, kampányszerű megmozdulásról van szó, hanem sok kitartást és elszánást igénylő építkezésről, korszerűsítésről. Konkrét stratégiai döntésként a belga cég megvásárlását emelném ki. Ott házon belül is voltak kérdések, és több akadályt kellett leküzdeni, beleértve az európai piacvédelmi reflexeket is: hogyan jön egy magyar cég ahhoz, hogy ott megvegyen valamit? A belső erők egyesítése sem volt egyszerű. Arra pedig nagyon büszke vagyok, hogy milyen kollégáim vannak. Az, hogy milyen emberek dolgoznak itt, milyen kvalitású emberek és milyen humán tőke van a Richternél, egészen különleges. Sokan tulajdonképpen erre tették fel az életüket. Címlapkép forrása: Portfolio / Berecz Valter A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizáltAlrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazástámogatta a munkánkat.