● news.bsdnet.hu

Azelső randiigaz, nem sorsdöntő, de sok mindent elárulhat a kapcsolat kimeneteléről. Szorongunk: vajon tetszeni fogunk-e a másik félnek, holott fordítva kellene hozzáállnunk – vajon nekünk tetszeni fog-e nekünk? SzakértőnkSonkoly Zsuzsa család és párterapeutaszerint egy randi sikerét ritkán határozzák meg azok a bizonyos pillangók a hasban. Első randinak tudjuk, hogy nem feltétlenül ideális választás egy mozi, pláne, haPedro Pascal, Adam Driver vagyJacob Elordiaz egyik főszereplő. Hiszen úgy szegényrandipartnerünknekhirtelen esetleg hatalmas elvárásokkal kell szembesülnie. Egyszerű, de nagyszerű programot preferálunk, ahol nem korlátoz minket az idő, nem túl hangos a környezet, hogy tudjunk beszélgetni, és nincs túl nagy tömeg sem körülöttünk, ami feszélyezne minket. Remek, van időnk és terünk beszélgetni...de most miről is beszélgessünk?! Hisz azt sem tudjuk, ki az az ember, aki velünk szemben ül! Nem tudjuk, mi az, ami érdekli, felszínes, sablonos témákat meg nem akarnánk feszegetni. Az első kérdésünk pedig mégsem lehet az, hogy mi volt életed legnagyobb tanulsága, amit a saját károdon tanultál meg.Szerencsére a párterapeuta szerint nem is kell rögtön mély traumákról beszélgetni ahhoz, hogy kialakuljon a kapcsolódás. Megvan a válasz a kérdésre, miszerint a férfi vagy a nő fizessen az első randin Az érzelmi biztonság inkább abban mutatkozik meg, hogy nem kell folyamatosan kontrollálni magunkat. Nem figyeljük minden mondatunkat, nem próbálunk „jobbnak tűnni”.„Egyszerűen lehetünk jelen. Lehalkul a belső kritikus, és őszintén élvezzük azt az időt, amit a másikkal eltölthetünk"-vallja Zsuzsa. Hozzáteszi: szerinte ez nem azt jelenti, hogy ne lennénk zavarban. Amikor viszont valóban önmagunk lehetünk, az nem egy idealizált állapot, hanem egy nagyon konkrét élmény: csökken az önmonitorozásunk. Nem azon gondolkodunk, hogy mit kellene mondanunk, hanem reagálunk a másik mondandójára, érzéseire,gesztusaira, ahogy nekünk az kényelmes. Ilyenkor a párterapeuta szerint, mivel nem vagyunk úgy rágörcsölve a témákra (például, hogy összeillik-e acsillagjegyünk), megjelennek spontán gondolatok, akár kisebb ellentmondások is. És ami még fontosabb: nem érezzük, hogy ezeket el kellene rejteni annak érdekében, hogy a másik elfogadjon. Az autentikusság gyakran csendes – inkább megkönnyebbülésként, mint izgalomként jelenik meg – cáfolja meg a szakértő a kötelező, repdeső pillangók érzését a gyomrunkban. Közben felhívja arra is a figyelmet, hogy arandinmegélt élmény nemcsak a másikról szól, hanem a saját idegrendszerünkről is. A kötődési stílus csendben, de erősen befolyásolja a gondolatainkat már az első találkozáskor. Egy szorongó kötődésű ember könnyen élheti meg a találkozót „különlegesnek” már az elején, és gyorsan érzelmileg bevonódhat. Egy elkerülőbb működésű ember viszont akár egy jó randit is leértékelhet, vagy nehezen engedi meg magának a kapcsolódást.Ezért hívja fel Zsuzsa a figyelmet egy fontos kérdésre: amit érzek, az valóban a másikhoz kapcsolódik, vagy a saját mintázataim aktiválódtak? Ha már az elején felismerjük ezeket a jeleket, tudatosabban tudunk felelősséget vállalni azérzéseinkiránt, és magabiztosabban kezdhetünk bele a kapcsolatba. Randizás újrakezdőknek – pszichológus segít visszatérni az ismerkedés világába Kicsit könnyedebb vizekre evezve Zsuzsa szerint a közös humor az egyik legerősebb kapcsolati jelző. Úgy fogalmaz: ez nemcsak arról szól, hogy együtt nevetünk, hanem arról, hogy hasonló módon értelmezzük a világot.A humor egyszerre jelent rugalmasságot, érzelmi intelligenciát és közös ritmus meglétét.Ugyanakkor fontos látni: ha a humor folyamatosan elviszi a beszélgetést a mélység elől, az akár elkerülés is lehet. Egy oldott, könnyed randi a párterapeuta véleménye szerint nagyon jó jel, de önmagában nem elég. A kérdés az, hogy a könnyedség mellett megjelenik-e valódi kapcsolódás is. Lehet úgy is jól beszélgetni, hogy közben nem találkozunk igazán.„A tartós kapcsolatokban a könnyedség és a mélység együtt van jelen – nem egymás helyett"-hívja fel rá a figyelmünket. Bármilyen különösen hangzik, ebből az egészséges egyensúlyból már az első alkalommal is kaphatunk betekintést. Szakértőnk kiemel egy másik tipikus jelenséget is, amit sokan pozitívként élnek meg, holott a valóságban ez nem enged következtetni a happy endre.Az intenzív, szinte filmszerű első randik néha figyelmeztető jelek is lehetnek Zsuzsa szerint.A nagyon gyors intimitás, az az érzés, hogy „mintha ezer éve ismernénk egymást”, vagy a túlzó idealizálás mögött gyakran projekció áll. Ilyenkor nem a másikat látjuk, hanem azt, amire vágyunk. A valódi kapcsolódás pedig általában nem robbanásszerű, hanem fokozatosan épül. Az értékek, amiket első pillantásra már felfedezni vélünk, valójában a viselkedésben mutatkoznak meg, és nem pusztán a kijelentésekben. Ezért is olyan fontos, hogy a viselkedés és a verbális kommunikáció azonos legyen. Természetesen az első találkozásnál honnan is tudhatnánk, hogy a másik fél állításai mögött valójában mi vagy éppen ki rejlik, de már abból sokra következtethetünk, ahogyan valaki másokról beszél, a konfliktusokról gondolkodik, vagy éppen az idejéhez és energiájához viszonyul. Ha már idő és energia: mit veszünk észre, mennyit képes ezekből ránk szánni? Érthető, ha előre úgy beszéltük meg, hogy csak két óránk lesz találkozni, de kevésbé van rendben, ha a randiról elsiet egy haveri sörözésre.Ha kevés időnk is van, jelen van-e egyáltalán? Ezt olykor nehéz megmondani, hisz a valódi érdeklődés nem a kérdések számában mérhető. Inkább abban, hogy a másik emlékszik, visszautal, továbbviszi a beszélgetést, és nem csak információt gyűjt, hanem azzal, hogy reagál, kapcsolódni próbál. Ilyenkor a kölcsönös egymásra figyelést, egyenrangú partnerséget élünk meg, amiből a kapcsolat alapját szolgáló harmónia születhet. Ha már sikerül egy jót beszélgetnünk, ahol szinte meg is feledkezünk az első randi tényéről, nagyon jó úton járunk ahhoz, hogy valódi kapcsolatot teremtsünk. Ha mégis kételyek támadnának fel bennünk az első találkozás után, szakértőnk szerint a következő kérdések megválaszolásával könnyebben eldönthetjük, akarunk-e még egy esélyt adni atalálkának. Milyen volt a testemreakciójamellette? Görcsben volt végig a gyomrom, folyton birizgáltam valamit, doboltam a lábammal, vagy le tudtam engedni a vállam, el tudtam lazítani a befeszült állkapcsomat? Tudtam-e spontán lenni - élcelődni, nevetni? Inkább rá voltam kíváncsi, vagy arra, hogy tetszem-e neki? Őt akartam megismerni, vagy visszaigazolásra vágytam egy olyan embertől, akihez vonzódom? Volt-e valódi oda-vissza kapcsolódás? Milyen dinamikák látszódtak már az első alkalommal, hogyan működtünk együtt? Ki tett bele több energiát? Ki beszélt többet? Maradt bennem természetes kíváncsiság?Egy jól sikerült randi végén nem feltétlenül eufóriát érzünk. Sokszor inkább valami nyugodt, letisztult élményt: jó volt ott lenni, és lenne kedvem folytatni – foglalja össze röviden szakértőnk mindazt, amit jó, ha magunkkal viszünk az első randira.