● news.bsdnet.hu

Ezeket láttad már? Történelem érettségi kvíz: Tudsz annyit ezen a téren, mint egy középiskolás? Ezt a két szót soha, de soha ne mondd egy dühös embernek, csak rontasz vele a helyzeten ADarázsnem csupán egy sodró lendületű, vérfagyasztó színházi élmény, hanem olyan társadalmi (görbe) tükör, amelyben kényelmetlenül ismerős érzésekkel szembesülünk. Két nő ül egymással szemben. Az egyikük (Kiss-Végh Emőke) rövid, szőke haja, patikára kimért, ízléses sminkje és elit beszédstílusa arra engednek következtetni, hogy valahol a társadalmi ranglétra felső polcán helyezkedik el. Partnere (Rujder Vivien, aki a várandósSodró Elizaszínésznőt váltotta a szerepben) nem is állhatna távolabb ettől a világtól: a leopárdmintás felső, a káromkodásokkal teletűzdelt kommunikáció és a magabiztos, csaknem agresszív kiállás egyértelműen keményebb sorsot sugallnak. Bár a két nő első blikkre nem is állhatna távolabb egymástól, hamar kisül, hogy összeköti őket a közös múlt: iskolatársakként egykor jó barátságot ápoltak. A hangsúly azonban határozottan a múlt időn van. A mindannyiunk számára ismerős, „erőlködésszagú” „small talk-nosztalgiának” hamar vége szakad, amikor az egyikük bevallja, hogy a férjemegcsalja, ezért segítségre van szüksége. A segítségnyújtás azonban – szinte egy pillanat alatt – kegyetlen bosszúhadjáratba fordul, amely során felvillannak a múlt fájdalmas emlékei. Egy meggyilkolt macska, egy bántalmazással terhelt gyermekkor és egy éjszaka, amikor egyikük felfoghatatlan mértékű megaláztatást élt át a másik miatt. Gyakori, hogy a bántalmazó gyermek, bántalmazó környezetből jár az iskolába - beszélgetés az iskolai bántalmazásokról Szajli Claudia pszichológussal A darab kapcsán önkéntelenül is igazat adunk Morgan Lloyd Malcolm írónak: a gyermekkori traumák valóban olyan bénítóan tudnak hatni, mint egy darázscsípés, ezzel együtt jogosan merül fel a kérdés: vajon mi mit tennénk meg azért, hogy megszabaduljunk az évtizedeken át tartó szégyentől és fájdalomtól? „Bár imádtam a színház világát, egy idő után azt éreztem, hogy nem elég csak előadásokat létrehozni – az érdekelt, hogy mi történik utána. Egy jó darab elgondolkodtat, vitát indít, sőt néha még cselekvésre is ösztönöz. Engem az mozgat, hogy ez a hatás ne maradjon a nézőtéren, hanem tovább éljen,” –fogalmaz a Delta Produkcióweboldalána társulás alapítója,Gerlóczi Judit. Judit alapkoncepciója olyannyira nem alaptalan, hogy szinte kézzel foghatóan jelen van a színházteremben (is): a nagyjából egyórás előadás csattanós befejezését követően ugyanis hosszú másodpercekig bent szakad a nézőkben a szusz. Mintha nem tudnák hova tenni a hirtelen érzelemcunamit, nem beszélve a – valószínűleg mindannyiunkban felkavart – saját, gyermekkori vegzálások emlékeiről. Mert persze, kár lenne azt állítani, hogy aDarázspéldátlan eseményt dolgoz fel: abullyingproblémája valóságosabb, mint azt feltételeznénk. AzUNICEF 2022-es jelentéseszerint (amelyet a magyar középiskolás gyerekek körében végeztek) a megkérdezettek 66 százaléka szerint tanulmányai során rendszeresen éri, vagy érte fizikai, lelki vagy verbális erőszak, az esetek csaknem felében mindez napi szinten. A magyar tizenévesek 85 százaléka legalább egyszer megtapasztalta már az iskola bántalmazást, amely – elmondásuk szerint legtöbbször az osztályteremben történik, de sokszor az online térben is folytatódik.A bántalmazást legtöbbször az osztálytársak követik el, de előfordul, hogy az iskola közösség más tagjai, esetenként (21%-ban) pedig a tanárok is részt vesznek a bántalmazásban. A szakemberek egyöntetű véleményeszerinta bullying negatívan befolyásolja az áldozat testi és lelki egészségét. Az elszenvedett zaklatás miatt az áldozatnak gyakran romlik az iskolai teljesítménye, súlyosabb esetben kárt tehet magában, de a történések fokozhatják adepressziót,szorongást és nagyobb eséllyel eredményeznekalvászavarokat is.A vegzálás az elkövető elmélyét is kikezdheti: gyakori a drog- és alkoholhasználat, az iskolai teljesítmény romlása, a gyermekkori vegzálások pedig párkapcsolati agresszióhoz vezethetnek felnőtt korban.Nagyon nem mindegy tehát, mit kezdünk a gyermekkori vegzálások traumáival. Legyünk akár elkövetők, akár áldozatok. Három egyértelmű jel, amiből felismerhető, hogy egy gyermek iskolai bántalmazás áldozatává vált Épp ez, azaz a közöstraumafeldolgozásáll aDarázsmásodik felvonásának központjában. Az előadást követő beszélgetés során (hazánkban szokatlan, újszerű módon) a közönség (például) egy gyakorlott drámaterapeuta segítségével azonosítja be a szereplők érzelmeit, elemzi cselekedeteiket és azok hosszú- és rövidtávú hatását. Noha a kibeszélés (amelyhez lokációtól függően a helyi szereplők, és az ügyben érintett szakemberek is csatlakoznak) nem megy könnyen, mégis, szinte varázsütésre válnak a passzív nézők aktív cselekvőkké, és egyszerre szakad fel bennük valamiféle mélyről jövő sóhaj. Mintha egyszerre mondanák: végre nem hagynak minket egyedül az események feldolgozásával, végre van kivel megbeszélni, átrágni azokat. A Delta Produkció jó érzékkel ismerte fel ezt a kimondatlan igényt, és fűzte fel arra az alapgondolatra, miszerint a színház valódi küldetése jóval több, mint a szimpla történetmesélés; jó, ha párbeszédet is elindít, ezzel pedig valódi társadalmi változást idéz elő.Az előadás témája nyomán megszületettNEM OKÉ országos kampánymár célzottan az iskolai zaklatás ellen jött létre, mára pedig pedagógusokat, diákokat és szakembereket kapcsol össze. (A bemutató évében az előadás elnyerte a Fidelio „ÜGY” nevezetű elismerését.)A kampány célja, hogy minden település és közösség a saját igényeire szabva alakíthassa kis azt a védőhálót, amelyben a gyerekek biztonságban, támogatva és elfogadva nőhetnek fel. Ha másért nem, hát azért mindenképpen, hogy ne jussanak a szereplők sorsára. ADarázsígy pontosan oda vezet vissza, ahonnan a történet indul. Azokhoz a sokszor elintézettnek hitt, gyermekkori „ügyekhez”, amelyek valójában csendben formálják a felnőtt életünket. Abullyingugyanis nem múlik el nyomtalanul, csak megtanulunk együtt élni vele. Épp ezért válik fontossá – nemcsak az előadás, hanem az, ami azon kívül történik: a kimondás, a közös értelmezés és a felelősségvállalás. Mert ha van kiút ebből a bénító, „darázscsípésszerű” állapotból, akkor az a hallgatás kultúrájának lerombolásával kezdődik.