● news.bsdnet.hu

Ezeket láttad már? Ez az az érzés, ami nélkül nem biztos, hogy van értelme a második randinak Történelem érettségi kvíz: Tudsz annyit ezen a téren, mint egy középiskolás? Három évtized ide vagy oda, egy dolog nem változik: az efféle történetek ma is mindennaposak. Sőt, aközösségi médiaáltal felkínált szabad véleménynyilvánítás jegyében a mások küllemét bíráló brutális odamondogatás nagyobb teret kapott, mint valaha. A durva beszólások, vagy éppen a „csak vicceltem” köntösébe bújtatott odaszúrások ma már szinte észrevétlenül szövik át a mindennapjainkat. Ezek az úgynevezett „hétköznapi lelketlenségek” különösen alattomosak. Nem tűnnek akkora súlyúnak, mint a nyílt bántalmazás, éppen ezért sokszor el is bagatellizáljuk őket – pedig a hatásuk meglepően erős lehet. Egy félmondat, egy rosszul időzített „poén” akár évekre is beépülhet az önképünkbe. Az elkövetők egy része egyébként valóban csak viccelődni akar a magaprimitívmódján, vagyis nincs egészen tisztában azzal, hogy mit művel a szavaival. Hogy adott esetben nem csupánmegszégyenítés sebeket ejt, hanem akár évekre, vagy évtizedekre szóló negatív programot generál a másik félben. Ha nem is szánt szándékkal, de tapintatlanul ostobán és érzéketlenül. Vagányságból, laza jópofaságból vagy éppen erőfitogtatásból. Ami a feldolgozást illeti, olykor még úgy sem egyszerű, ha a verbálisbántalmazóegy ismeretlen, vagy legalábbis kívülálló személy. Amennyiben azonban szorosabb érzelmi kapcsolatban, vagy éppen családon belül történik ilyen, nyilvánvalóan még esélyesebb, hogy a dolog mély, traumatikus nyomot hagy az elszenvedőben. Olyat, amelyen jóval nehezebb túllépni és a feldolgozás folyamata sem megy végbe egyik napról a másikra. „A trauma egyetemes és szinte mindannyiunkat érint” Egy félmondat az apától a kamaszlánya felé: „ígynagyon csúnya vagy, nem fogsz kelleni senkinek.”(Működhetne akár úgy is, mint egy ráolvasás, egy átok...!) Egy odavetett megjegyzés a férj részéről amenopauzávalküzdő feleségnek egy régi fotó láttán: „Na, itt még volt feneked.”(Aztán csodálkozik is, mert nem érti, mi a probléma a kijelentésével és leszögezi, hogy a párja nyilvántúlérzékeny...) Természetesen, nem csak férfiak követnek el ilyen „meggondolatlanságokat”, bár a felmérések szerint ez a forgatókönyv az általánosabb, és többnyire hozzám is ilyen beszámolók jutnak el. Vannak olyan teóriák, amelyek szerint csak azokat befolyásolja negatívan egy-egy ilyen megjegyzés, akik már eleveönbizalomhiánnyal küzdenek. A klienseimmel való beszélgetések tükrében viszont ez nem feltétlenül van így. Sokkal inkább mondható jellemzőnek az a metódus, hogy: az életünk egy bizonyos pontján elszenvedett méltánytalanság képes megingatni a korábbi stabil énképet, és meghatározó módon átírni az addigi működésünket. Arra senki sem kaphat garanciát, hogy ő maga biztosan nem fog találkozni hasonló impulzussal. Amire azonban mindannyiunknak lehetősége van: kellő tudatossággal, kellő önismeretet gyakorolva felvértezhetjük magunkat az ilyen – lényegében elkerülhetetlen – helyzetekre. Mert a hosszabb távú hatás és következmény nem magán a történésen vagy atraumamértékén fog múlni, hanem azon, hogy mi magunk mit kezdünk vele. Mindenekelőtt, fontos, hogy elismerjük az e téren való sebezhetőségünket, ugyanakkor tudatosítsuk azt is, hogy még a legtökéletesebbnek és ezáltal irigylésre méltónak gondolt külsővel rendelkezők is kapnak bántó megjegyzéseket. Ha valaki kritizálni akar, talál rá okot – függetlenül attól, hogy valójában milyen a külsőd. Persze a már közhelyszerű megállapítás, hogy „a bántás nem rólad, hanem a bántalmazóról szól”,önmagában még senkinek sem jelent vigaszt. Több kell ahhoz, hogy a helyén tudjuk kezelni ezt a dolgot. A valódi változás ez esetben is bennünk kezdődik. Ha szeretnél tudatosabban reagálni ezekre a helyzetekre, kezdd azzal, hogy őszintén végig gondolnod a következőket: Egy magyar pszichológus 4 módszere, amivel évek óta képes visszaszerezni a mentális energiáját A válaszok segítenek abban, hogy jobban értsd a saját működésedet. Következő lépésként pedig érdemes feltenni a ezeket a kérdéseket: A bántó mondatokat nem mindig tudjuk elkerülni, de arra nézve már van választásunk, hogy hagyjuk-e őket gyökeret verni bennünk. Sőt, idővel még az is megtörténhet, hogy ezekből a helyzetekből erőt merítünk. Hogy nem gyengítenek – hanem épp ellenkezőleg: formálnak, tudatosabbá tesznek, és közelebb visznek önmagunkhoz. Egy kedves kliensem – nevezzük Katának – ösztönös módon is végig dolgozta magát ezeken a témákon, jóval azután, hogy fiatal lányként az első partnere minősítését és „jóslatát” megkapta. A férfi a következőt mondta: neked olyan melleid vannak, hogy ha szülsz egy gyereket, a derekadon fognak lógni. „Már réges-rég nem volt közöm ahhoz az emberhez, de ezt a mondatot sokáig nem tudtam kitörölni”– mesélte ez az asszony. –„Muszáj volt kezdenem vele valamit...”Katának több gyereke is született. És évtizedek múltán méltó büszkeséggel nézhetett a hajdani jós szemébe. Varázsütésre ritkán változik meg valami; azönterápiais egy folyamat. Az első lépések megtétele után viszont el lehet indulni egy olyan úton, amelyen feloldódnak a korábbi fájdalmak, és már soha többé nem lehet szégyen tárgya a testünk.