● news.bsdnet.hu

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara KAP-Hálózat Zöld Támogató Egysége, valamint hazai szaktanácsadók és gazdálkodók 2026. áprilisában szakmai tanulmányút keretében Portugáliába látogattak.  A háromnapos program során a résztvevők kutatóintézeti, gazdasági és egyetemi helyszíneken vizsgálták a klímaadaptáció, a fehérjenövény-termesztés, és a fenntartható, regeneratív gazdálkodás gyakorlati megoldásait. Portugália teljes területe megközelítőleg 9,2 millió km2, amelyből a teljes mezőgazdasági terület kb. 3,6–4 millió hektár, ebből a szántóterület 1,1–1,3 millió hektár. Az ország GDP-je megközelítőleg 280-290 milliárd euró, amelyből az elsődleges mezőgazdasági termelés éves GDP-hozzájárulása kb. 2–2,5%, míg az agrár-élelmiszer és erdészeti lánc együtt eléri az 5–6%-ot. Az öntözhető területek nagysága körülbelül 560 ezer hektár, amely kulcsszerepet játszik az ország agrár-versenyképességében, különösen az egyre gyakoribb aszályos időszakok és a mediterrán klimatikus viszonyok miatt. Az ország földrajzi és klimatikus adottságai rendkívül változatosak: az északi, csapadékosabb és dombvidéki térségektől a déli, szárazabb mediterrán régiókig jelentős különbségek figyelhetők meg. Az Atlanti-óceán és a mediterrán éghajlat együttes hatása erősen meghatározza a mezőgazdasági termelést. Míg az északi területeken évente akár 1000–2000 mm csapadék is hullhat, addig a déli régiókban sok esetben csupán 300–600 mm. Portugália Európa egyik legnaposabb országa, ahol az éves napsütéses órák száma régiótól függően elérheti a 2500–3200 órát, különösen az Alentejo és Algarve térségekben. A magas napsütéses óraszám, a tartós nyári szárazság és a vízhiány egyre komolyabb kihívást jelent a mezőgazdaság számára, ezért a klímaadaptáció, a vízgazdálkodás és a talajmegőrzés stratégiai jelentőségű kérdéssé vált. Bár megfelelő öntözéssel – mintegy 700 mm vízkijuttatás mellett – akár 18–19 tonnás kukoricatermés is elérhető, az öntözés rendkívül magas költsége miatt ez sok esetben már nem tekinthető gazdaságosnak (talán szokatlan ez a magyar gazdálkodóknak, de valóban ilyen mennyiségeket juttatnak ki). Ennek következtében az aszályosabb térségekben egyre inkább az olíva- és mandulaültetvények telepítése kerül előtérbe, mivel ezek a kultúrák a helyi klimatikus viszonyok között jóval jövedelmezőbbnek bizonyulnak. Portugália  a világ jelentős olívaolaj-termelő országai közé tartozik a spanyol, olasz, görög és török termelők mellett . Az elmúlt két évben a portugál olívaágazat különösen kedvező helyzetbe került, mivel a mediterrán térség számos országát súlyos aszály érintette, miközben Portugáliában az öntözési lehetőségek biztosították a stabil termelést. (Ennek következtében az olíva ára jelentősen emelkedett: 2024-ben kilogrammonként 3–4 euró/kg körül mozgott, 2025-ben már elérte a 10 euró/kg szintet is.) Portugáliában  öntözési közösségek működnek, amelyek szigorú szabályozási rendszer alapján koordinálják a vízhasználatot és a vízelosztást. Az országban fejlett vízgazdálkodási infrastruktúrát alakítottak ki: a csapadékosabb, magasabban fekvő régiókban víztározókat létesítettek, ahonnan akár 200–300 kilométeres távolságra is képesek vizet szállítani az aszályos térségek mezőgazdasági területeire. Ez a rendszer kulcsszerepet játszik a termelés fenntarthatóságának biztosításában a vízhiányos régiókban! A családi gazdaságokat is figyelembe véve mintegy 666 ezer ember megélhetése kapcsolódik a mezőgazdasághoz,  ami a teljes lakosság 6,4%-át jelenti. Ugyanakkor a gazdatársadalom elöregedése komoly kihívást jelent: a portugál gazdálkodók átlagéletkora 66 év, ami jelentősen meghaladja az európai uniós, körülbelül 58 éves átlagot. Csicseriborsó – Fotó: Shutterstock A tanulmányút első állomása az INIAV (Instituto Nacional de Investigação Agrária e Veterinária) elvasi innovációs központja volt, amely Portugália hüvelyes növényekkel foglalkozó nemesítési központja. A kutatóintézet korlátozott támogatási források mellett, szerény körülmények között működik, ugyanakkor nyitott és közvetlen kapcsolatot ápol a termelőkkel: a gazdálkodók bármikor felkereshetik a kutatókat szakmai tanácsadás, fejlesztési kérdések vagy termesztéstechnológiai problémák kapcsán.  Az intézet kiemelten fontosnak tartja a gazdálkodói csoportok bevonását, az élelmiszeripari felhasználási lehetőségek vizsgálatát, valamint az innovációs és fejlesztési tevékenységek erősítését. Céljuk a változatos fajtakínálat kialakítása, az erőforrások hatékonyabb hasznosítása, új termesztéstechnológiai megoldások kidolgozása, valamint az ipar és a piac folyamatosan változó igényeinek kiszolgálása. A kutatóintézet fő tevékenysége: Portugáliában – a szójatermesztés hiányában – a fehérjenövények kiemelt szerepet kapnak. A csicseriborsó, a lencse, a borsó és a csillagfürt nemcsak agronómiai, hanem stratégiai jelentőségű növények. A csicseriborsó esetében két fő típust különböztetnek meg: a) Kabuli típus – élelmiszeripari felhasználásra (sárga színű) b) Desi típusú fajták – takarmányozási célra (fekete, sötét színű) Felértékelődik a fehérjenövények szerepe – Fotó: Shutterstock A csicseriborsó termesztéstechnológiájában kiemelten fontos a megfelelő időzítés és a precíz termesztési feltételek biztosítása. A betakarítást meleg időjárási körülmények között végzik, mivel ilyenkor a kombájn könnyebben ki tudja csépelni a szemeket a hüvelyekből. Túlérés esetén ugyanakkor jelentős pergési veszteségek jelentkezhetnek. A technológia szerint a talajművelést általában 20 cm mélységű kultivátorozással kezdik, amelyhez alaptrágyázás társul. A tápanyag-utánpótlás során jellemzően nitrogént nem alkalmaznak, ugyanakkor 50–50 kg/ha foszfor- és kálium-hatóanyagot juttatnak ki. A vetés 25 cm sortávval, négyzetméterenként 25 mag tőszámmal, 3–5 cm vetési mélységben történik. A csicseriborsó fejlődése erősen hőmérsékletfüggő : a virágzás hozzávetőlegesen 600 °C hőösszeg felett kezdődik. Harminc Celsius-fok felett a növény fejlődése lelassul vagy leáll, ami terméscsökkenéshez vezethet, mivel a hüvelyekben a magok termékenyülése nem megfelelő. Ideális körülmények között a növény magassága elérheti a 40–50 cm-t. Egyes fajták édesebb ízvilággal rendelkeznek, ezért sütőipari felhasználásra és különböző lisztkeverékek alapanyagaként is alkalmazzák őket, különösen a gluténmentes termékvonalakban. A gyomirtásban alapkezelésként pendimetalin hatóanyagú készítményt használnak 4 l/ha dózisban. A növényvédelmi technológiában fontos szerepet kap az aszkohita elleni védekezés, amelyre Amistar Sun készítményt alkalmaznak 1 l/ha mennyiségben. Érés idején a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa) lárvái ellen acetamiprid hatóanyagú rovarölő szerekkel védekeznek. A betakarítás optimális nedvességtartalma 11–12%. Egyéb hüvelyesek termesztése és jellemzői: A nemesítés fő iránya a nagyobb magméret és a stressztűrés javítása, amely a piaci igényekhez való alkalmazkodást szolgálja. A portugál modell egyik legfontosabb tanulsága, hogy a kutatás szorosan kapcsolódik a gyakorlathoz: a gazdálkodók közvetlenül elérik a kutatókat, és aktívan részt vesznek a fejlesztési folyamatokban. Ez az AKIS-rendszer (Agrártudás és Innovációs Rendszer) egyik kulcseleme, amely Magyarország számára is jó példa lehet. A portugál gyakorlat másik fontos üzenete, hogy a termesztendő növényeket és alkalmazott technológiákat nem országos szinten, hanem régióspecifikusan határozzák meg. Ez a szemlélet a magyar mezőgazdaság számára is egyre relevánsabbá válik, különösen a klímaadaptáció és a fenntartható gazdálkodás szempontjából. A helyi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a fehérjenövények: Mindez Magyarország számára is aktuális, ahol a fehérjenövény-stratégia erősítése egyre inkább szükségszerűvé válik. A portugál tapasztalatok jól mutatják, hogy a kutatás, a gyakorlati innováció és a gazdálkodói együttműködés szoros kapcsolata kulcsszerepet játszik a klímaadaptációban és a fenntartható mezőgazdaság fejlődésében. Az INIAV példája rávilágított arra, hogy a régióspecifikus gondolkodás, a fehérjenövények szerepének erősítése, valamint a kutatók és gazdálkodók közötti közvetlen kapcsolat egyre fontosabbá válik a jövő agráriumában. Forrás: NAK Indexkép: unsplash.com