● news.bsdnet.hu

– Van egy gyerekem, aki akkor is tanul, amikor nem lenne muszáj, aki beosztja, hogy a memoriter melyik versszakát melyik napon tanulja meg, és foggal körömmel ragaszkodik a tervhez. És van egy, aki a dolgozat előtti szünetben átfutja az anyagot – ami eddig tökéletesen elég volt, csakhogy most kezd látszani, hogy ez azért nem fenntartható bizonyos kor fölött (amit eddig is sejtettem). De közben a sikert, a jó jegyeket és az elismerést ő is nagyon igényli – és eddig meg is kapta. Ráadásul bizonyos dolgokban kitartó is (főleg abban, amihez jó érzéke vagy, így a kitartás extra sikert hoz), csak éppen nem mindenben. Eddig azokban is jól teljesített, amikbe nem tett túl sok energiát, de ez „most múlik pontosan”. És most itt állok egy szülői dilemmacsomaggal, hogy akkor most mit várjak el tőle? Hogy erőltesse azért meg magát, mert amúgy nagyon jó képességű, és csak egy kicsit kellene több erőfeszítést tennie a tökéletes eredményért? Hogy ugyanolyan perfekcionista legyen mint én, aki 40 évesen sem tudja, hogy kicsoda lenne ő valójában, ha a konstans túlteljesítést lefejtené magáról? Nagyképű perceim következnek, akit zavar az önbizalom, ugorjon egy bekezdést. Aránylag jó képességű ember vagyok, gyorsan jár az agyam, könnyen megértek és megtanulok dolgokat, sokáig dilemmáztam, hogy humán vagy reál irányba induljak, mert mindkét területen komfortosan mozgok. Mindezt nem arra használom, hogy gyorsan elvégezzem a minimumot és utána pihenjek, szabadidős tevékenységeket végezzek, hanem a gyorsaságomat annak a szolgálatába állítom, hogy ezáltal többet dolgozzak. De vajon ezt kívánom a gyerekeimnek is? Nem pedig azt, hogy érjenek el sikereket és érvényesüljenek valami olyan dologban, amit kisujjból kiráznak és gyorsan tudják le a kötelezettségeiket, majd forduljanak rá az élvezetre? Ha a hosszú távú tervekről van szó, azt szoktam mondani nekik, hogy olyan munkát válasszanak, amit szeretnek, mert azt olyan lelkesen fogják csinálni, hogy megélnek belőle, akkor is, ha egyébként nem egy sikerszakma. De ez valamennyire mégiscsak a beletett energiát priorizálja, hiszen azért kell kihangsúlyozni, hogy „nem érzed munkának”, mert rohadt sokat fogod csinálni. Vagyis már ezen a ponton látszik, hogy nem tudok megszabadulni attól a gondolattól, hogy csak az az értékes, amiben sok meló van. De miért? Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat! Szükségünk van a támogatásodra. Tóth Flóra A kiemelt kép illusztráció, Forrás: Pexels/ www.kaboompics.com, Unsplash/ Eve