● news.bsdnet.hu

„Egyetlen ára volt a 6000 milliárd forintos uniós források hazahozatalának: az orbáni korrupció folytatásának teljes megszüntetése. Teljesítettük. Örömmel.” Ezt a miniszterelnöki line to take- et kommentelték körbe szorgos aktivistakezek egész hétvégén a magyar interneten, nehogy bárkinek kétsége maradjon afelől, hogy az Európai Bizottságot mindig is csak a korrupció, az „ipari méretű”  lopás és az uniós források biztonsága érdekelte, s pár jogszabálymódosításért odaadtak volna Orbán Viktor kormányának is mindent bármikor, változatlan migrációs, Ukrajna-, LMBTQ- és gazdaságpolitika mellett. S a kommunikációs feladatot majdnem teljesen sikerült is abszolválni: miután az Európai Bizottság és a magyar kormány is pontosan tudja, hogy mindkettejükre nézve végzetes hitelességi probléma lenne elmondani, hogy a magyar uniós források felszabadításának igenis van a szupermérföldköveken túlmutató politikai ára, a múlt pénteki brüsszeli sajtótájékoztatón majdnem egy szó sem esett belpolitikailag érzékeny feltételekről. (Azért majdnem, mert nagyokat orbánozva bár, de az egykor majd a bukásához vezető, szerethetetlenül arrogáns stílusban Magyar Péter csak bejelentette, hogy elfogadjuk a migrációs paktumot, benne az Európai Bizottság azon jogkörével, hogy komoly migrációs nyomás és elégtelen önkéntes felajánlás esetén csak szétszórhassa a migránsokat a tagállamok között.) Sikerült orbánozással meg propagandázással semlegesíteni még  az Euronews oknyomozását is, mely szerint a Bizottság a különadók kivezetését és nyugdíjreformot is elvárna a kormánytól az uniós pénzeinkért cserébe – pedig aztán ha valaki a reciproka egy vonalas orbánistának, az Zsiros kolléga az Euronewstól. Aztán jött pár napra rá három tiszás miniszter, és mindenki számára fájóan világossá tette: Ezt nem valami bukott fideszes hallucinálta maga elé az összeomló narratívagyárban, hanem Kapitány István, Kármán András és Vitézy Dávid  mondták ki a baráti sajtónak tartott háttérbeszélgetésen . Hogy pont úgy volt, ahogy az Euronews írta, –  de azt mégiscsak bambán nézett volna ki bejelenteni az orbáni korrupció lebontása helyett, így aztán múlt pénteken megőrizték tisztának a narratívát, a nyugdíjreformot (hogy mit kell az EU egyik legfenntarthatóbb nyugdíjrendszerén megreformálni, azt döntse el mindenki maga) és a különadók kivezetését pedig megcsinálják kicsivel később „a középtávú strukturális finanszírozási tervben”. Elég kínos is volt a dolog, a Portfolio utólag törölte a háttérbeszélgetésről szóló tudósításából a különadókra és nyugdíjreformra vonatkozó tervet. De világossá vált így is, mivel a saját szájukkal mondták ki: az Európai Bizottság nem az ARACHNE kockázatelemzési rendszer technikai részleteit meg az Integritás Hatóság adatbázis-hozzáférését kérte a magyar kormánytól, nem a huszonhét szupermérföldkő tökéletesen veszélytelen jogi nüanszait. Ó, nem. és a nyugat-európai pénzintézetek visszaengedését a magyar nyugdíjrendszerbe. Mert mondhat bárki bármit, az időnkénti melléfogások és rendszerszinten nem túl jelentős áthárítások ellenére a szektorális különadók alapvetően elérték céljukat: adtak valamennyi esélyt a magyar vállalatoknak a transzferárazások és méretgazdaságosság révén hatalmas előnyben lévő nyugat-európai társaikkal való versenyben (ezért van ma érdemleges magyar tulajdon a bank- és telekommunikációs szektorban), és lecsaptak valamennyit abból a profitból, ami egyébként elhagyta volna az országot. Ennek lesz most vége, az uniós pénzek áraként. Meg az Orbán-kormányok számos jóléti intézkedése mögötti fedezetnek. És akkor várhatjuk mind kíváncsian a zsíros falat, a magyar energetika sorsát: vajon milyen reformok szerepelnek a helyreállítási tervben az 1,5 milliárd eurós áramhálózat-fejlesztési támogatás feltételeként? A Tisza-kormánnyal szemben teljesen indokolatlan mértékű jóhiszeműséggel mondom: S emlékeztessük magunkat még egyszer: mind a különadókról, mind a nyugdíjrendszerről lehet politikai vitát folytatni – Magyarországon,  magyar politikusok és közszereplők között. Ilyesmi viszont nem történt, a nagyérdemű nem követhetett semmilyen politikai vitát. Brüsszel előírt valamit, amit semmiféle jogalapja nincs az uniós pénzek feltételeként előírni – a Tisza pedig megcsinálja. Ez  a probléma, nem az, hogy van-e különadó vagy magánnyugdíjpénztár. Aki ezt azzal söpri le az asztalról, hogy szerinte a Brüsszel által parancsba adott politika helyes, nem érti magát a problémát.