● news.bsdnet.hu

A búzaágazat egyik legnagyobb kihívása ma már nem csupán a piaci bizonytalanság, hanem a klímaváltozás is. Dr. Pepó Péter professzor emeritus, a Debreceni Egyetem szakembere a Búzatanácskozáson arról beszélt: az aszály egyre inkább az őszi kalászosokat is veszélyezteti, ugyanakkor megfelelő fajtaválasztással és tudatos agrotechnikai döntésekkel jelentős mértékben mérsékelhetők a károk. A több mint négy évtizedes debreceni tartamkísérletek eredményei azt mutatják, hogy egyetlen rossz döntés hektáronként akár több tonnás termésveszteséget is okozhat. A klímaváltozás hatásait sokáig elsősorban a nyári növénykultúrák, a kukorica, a napraforgó vagy a szója esetében érzékelték a termelők. Az elmúlt gazdasági év azonban bebizonyította, hogy az őszi kalászosok sem tekinthetők többé biztonságban lévő növényeknek. Dr. Pepó Péter hangsúlyozta: a 2025–2026-os szezon őszétől tavaszáig tapasztalt időjárás világosan megmutatta, hogy a búzatermesztésnek is alkalmazkodnia kell a szélsőségesebb klímaviszonyokhoz. A szakember a Debrecen melletti Látóképen 1983 óta működő tartamkísérletek eredményeire alapozva mutatta be, milyen lehetőségeik vannak a gazdálkodóknak az aszály hatásainak mérséklésére. A 43 éves kísérletsorozat során a kutatók az extrém száraz, az átlagos és a csapadékos évjáratokat egyaránt vizsgálhatták, ráadásul Magyarország egyik legjobb vízgazdálkodású mészlepedékes csernozjom talaján. A professzor szerint az alkalmazkodás első és legfontosabb eleme a megfelelő genotípus kiválasztása. A kutatók évente 40–55 búzafajtát és hibridet tesztelnek teljesen azonos körülmények között. Az elmúlt nyolc év eredményei alapján a legjobb és a leggyengébb fajta közötti terméskülönbség évjárattól függően egy és négy tonna között alakult, átlagosan pedig elérte a 2,7 tonnát hektáronként. Ez a különbség mai árviszonyok között akár 140–190 ezer forintos hektáronkénti többletbevételt jelenthet ugyanazon költségszint mellett. Dr. Pepó Péter – Fotó: Debreceni Egyetem A szakember ugyanakkor rámutatott a hazai gabonapiac egyik ellentmondására is. A jobb sütőipari minőséget adó búzák rendszerint kisebb termőképességűek, előállításuk pedig többe kerül, miközben a piac egyre kevésbé fizeti meg ezt a többletet. A malom- és sütőipar ma már különféle enzimek és adalékanyagok segítségével gyengébb minőségű búzából is elfogadható kenyérminőséget tud előállítani, így a prémium minőségű alapanyagért nem hajlandó jelentősen többet fizetni. A professzor szerint a minőségi búza termesztése ráadásul nagyobb növényvédelmi és tápanyag-utánpótlási ráfordítást igényel. Több fungicides és rovarölő szeres kezelésre van szükség, miközben a kívánt fehérje- és sikértartalom eléréséhez 30–50 kilogramm plusz nitrogén-hatóanyag kijuttatása is indokolt lehet. A tartamkísérletek egyik legtanulságosabb eredménye az elővetemény hatásának vizsgálata volt. A kutatók a borsót és a szemeskukoricát hasonlították össze, mint a búza számára kedvező, illetve kedvezőtlen előveteményt. Jó vízellátottságú évben a két elővetemény között körülbelül 900 kilogrammos terméskülönbséget mértek hektáronként. Súlyosan aszályos évjáratban azonban a különbség már elérte a 3,7 tonnát. Ennek oka, hogy a kukorica jelentősen kimeríti a talaj víz- és tápanyagkészletét, amit csapadékosabb évben a természet részben pótolni tud, aszály esetén azonban a negatív hatások összeadódnak. A kutatások azt is igazolták, hog y kedvező elővetemény után lényegesen kevesebb műtrágyával is hasonló vagy akár jobb termés érhető el, mint kukorica után nagy adagú tápanyag-utánpótlással. A talajművelés területén is jelentős szemléletváltás zajlik. Dr. Pepó Péter szerint a modern búzatermesztésben az eke szerepe nagyrészt háttérbe szorult. A korszerű rövidtárcsák, kultivátorok és kombinált talajművelő gépek megfelelő magágyat készítenek, miközben jobban megőrzik a talaj nedvességkészletét. Érdekes eredményt hoztak a több mint három évtizede futó növényvédelmi kísérletek is. Bár száraz években kevesebb gombabetegség jelentkezik, a kétszeri fungicides kezelés még ilyenkor is 1000–1200 kilogrammos terméstöbbletet eredményezett a kezeletlen állományokhoz képest. Ennek oka, hogy a korszerű gombaölő szerek nem csupán a kórokozók ellen védenek, hanem kedvezően befolyásolják a növény élettani folyamatait, javítják a stressztűrést és a vízhasznosítást is. Hasonló eredményeket tapasztaltak a biostimulátorok és levéltrágyák alkalmazásánál is. Aszályos évjáratokban ezek a készítmények 500–700 kilogrammos terméstöbbletet biztosítottak, elsősorban az átmeneti víz- és tápanyaghiány átvészelésében segítve a növényeket. A professzor szerint a búzát hagyományosan nem tekintik öntözésre kifejezetten jól reagáló növénynek. A Látóképen végzett vizsgálatok alapján 21 év átlagában az öntözés mindössze 800–1200 kilogramm többlettermést eredményezett hektáronként. Kiemelkedő hatást csupán két rendkívül száraz évben mértek, amikor az öntözés 1500–2400 kilogramm plusztermést adott. A szakember hangsúlyozta: vannak olyan szélsőséges esztendők, amikor az öntözés már nem a termés növelését, hanem egyszerűen a búzaállomány megmentését szolgálja. – Ilyenkor már nem az a kérdés, hogy mennyit növel a termésen az öntözés, hanem az, hogy lesz-e egyáltalán betakarítható termés – fogalmazott. A több évtizedes kutatási eredmények összegzéseként Dr. Pepó Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy a klímaváltozás okozta kihívásokra nincs egyetlen csodamegoldás. A siker kulcsa a megfelelő fajta kiválasztása, a tudatos vetésváltás, a korszerű talajművelés, a kiegyensúlyozott tápanyagellátás, a jól időzített növényvédelem és – ahol szükséges – az öntözés összehangolt alkalmazása lehet. Az aszály ugyan nem kerülhető el, de hatása jelentősen mérsékelhető a szakszerű termesztéstechnológiával. Indexkép: Pexels