● news.bsdnet.hu

Úgy 15-30 ezer évvel ezelőtt egy mára már kihaltfarkaspopuláció– némi emberi segítséggel – kutyává fejlődött. Ma pedig – legalábbis Olaszországban, ahol Európa egyik legnagyobb farkaspopulációja él – a gének mintha éppen az ellenkező irányba áramlanának: a legújabb genetikai vizsgálatok ugyanis arra utalnak, hogy különösen az ország középső és déli régióiban a vadon élő farkasok (Canis lupus) közel fele valójában farkas-kutya hibrid. Ez hatalmas változást jelent az 1970-es évekhez képest, amikor Luigi Boitani – aki ma az Természetvédelmi Világszövetség egyik vezetője – felfedezte az ország első ismert farkas-kutya hibridjét. Farkas Németországban (Forrás: Morris MacMatzen/Getty Images) Az 1970-es évek átmeneti időszakot jelentettek az olasz farkasok számára. Akkoriban a populáció lassacskán éppen növekedni kezdett. Új törvényeket hoztak és védelmi intézkedéseket vezettek be annak érdekében, hogy a farkasok újra benépesítsék azokat a területeket, ahonnan korábban kipusztultak. De a táj és lakói megváltoztak. A nagyfokú urbanizáció következtében a természet visszaszorult, és Olaszország középső és déli régióiban – ahol a farkasok először kezdtek visszatérni – nagy számban éltek szabadon kóborlókutyák. Ahhoz pedig nem kellett sok idő, hogy az elvadult kutyák és a farkasok összemelegedjenek. Évtizedekkel később a biológus Rita Lorenzini csapatával együtt több száz DNS-mintát vizsgált, amelyeket a Bolognától Olaszország csizmájának hegyéig terjedő régióban gyűjtöttek. Elemzésük, amelyet januárban tettek közzé aBiological Conservationfolyóiratban, rávilágít arra, hogy a két faj milyen közel került egymáshoz. Lorenziniék 748 darab farkasból gyűjtött genetikai mintát vizsgáltak, amelyek 2020 és 2024 között elhullott példányokból származtak, valamint további 26-ot az 1993 és 2003 közötti időszakból. A csapat megállapította, hogy 47 százalékuk farkas-kutya hibrid volt, valamint hogy a hibridizáció ma is teljes gőzzel folyik. A kutya-farkas hibrideket nem könnyű felismerni (Forrás: Swen Pförtner/picture alliance via Getty Images) A hibrideket nem könnyű felismerni. Míg egyesek szerint a farkas-kutya hibrideknek megkülönböztető fizikai jellemzőik vannak, például sötétebb a szőrzetük, Paolo Ciucci, a Római Sapienza Egyetem biológusa szerint ezekre a vizuális különbségekre nincs tudományos bizonyíték, és a genetikai elemzés marad a hibridek azonosításának legmegbízhatóbb – sőt: egyetlen – módja. Ciucci szerint a farkas-kutyahibridekrendkívül magas aránya Közép- és Dél-Olaszországban fenyegetést jelent az ország farkasainak jövőjére nézve. Magyarázata szerint alapvetően nem tekinthető általánosnak, hogy egészséges, stabil falkában élő farkasok szabadon kóborló kutyákkal párosodjanak. Az ilyen farkasok ugyanis inkább versenytársként, vagy akár zsákmányként tekintenek a kutyákra. De amikor a falkaszerkezet szétesik, és a nőstény farkasok egyedül találják magukat egy szabadon kóborló kutyákkal teli területen, a dinamika megváltozhat. Míg Olaszország ad otthont az Európában vadon élő körülbelül 21 ezer farkasból közel 3300-nak, a tény, hogy ezeknek egy jelentős része valójában hibrid, komoly veszélyt jelent a populációra. Olaszország farkasai közel állhatnak ahhoz a ponthoz, ahonnan már nincs visszaút, amit a szakértők „genetikai elárasztásnak” neveznek, és amelynek során a farkasok eredeti génállományát visszafordíthatatlanul felváltja a hibrideké. Egyszerűen fogalmazva ez azt jelenti, hogy a farkas – genetikai értelemben – eltűnhet. Több farkas-kutya hibrid élhet Európában, mint gondolnánk (Forrás: Swen Pförtner/picture alliance via Getty Images) Észak-Olaszországban, ahol kevesebb a szabadon kóborló kutya, a farkas-kutya hibridek sokkal ritkábbak, mint az ország középső és déli régióiban. Lorenzini szerint azonban ez valószínűleg csak átmeneti állapot. A farkasok hatalmas távolságokat képesek megtenni, így a hibridek idővel keveredhetnek az észak-olaszországi, sőt akár az egész Európában élőfarkasállománnyal. Természetesen a farkasok és a háziasított kutyák már azóta párosodnak egymással – és így hibridizálódnak –, amióta több ezer évvel ezelőtt elváltak egymástól. Észak-Amerikában például a fekete színű szürke farkasokat a farkas-kutya keverékek távoli leszármazottai tartják. A kutatások szerint ezek a kutyafélék még komoly előnyöket is szereztek a fajok közötti keveredésből: a fekete farkasok például ellenállóbbak bizonyos betegségekkel, például a szopornyicával szemben. De ami Olaszországban történik, az teljesen más, mondja Lorenzini, a folyamat mérete és sebessége miatt – a hibridizáció lehetséges hátrányai pedig bőven meghaladják a potenciális előnyök számát. Olaszországban a farkas-kutya hibridek nagy száma azzal fenyeget, hogy megzavarja a farkasokökoszisztémábanbetöltött kulcsfontosságú szerepét. Bár a kutatók alig tudnak arról valamit, hogy a hibridizáció milyen hatással van a farkasok viselkedésére – mivel a vadon élő állatok tanulmányozása nehéz feladat –, Ciucci szerint elképzelhető, hogy a hibridizáció változásokat idéz elő fiziológiájukban és viselkedésükben – például abban, hogyan vadásznak, hogyan találják meg és védik meg területüket, valamint hogyan viszonyulnak egymáshoz társas szinten. Ciucci szerint a burjánzó hibridizáció a faj egyediségét is veszélybe sodorja. „A farkasfaj hitelessége elenyészik, annak minden kulturális, ökológiai és evolúciós értékével együtt.” (via) Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, aznlc Facebook-oldalánteheted meg.