● news.bsdnet.hu

A csillagászok első alkalommal figyelték meg egyértelműen, hogyan csapódik le egy fehér törpe a kísérőcsillagára – ezzel megoldva egy évtizedes rejtélyt a furcs űrjelekkel kapcsolatban. A csillagászok első alkalommal figyelték meg egyértelműen, hogyan csapódik le egy fehér törpe a kísérőcsillagára – ezzel megoldva egy évtizedes rejtélyt a furcs űrjelekkel kapcsolatban. A Sydney-i Egyetem és az Űrtudományi Intézet nemzetközi kutatócsoportja elemzett egy rendkívüli kettőscsillag-rendszert. A megfigyelések azt mutatják, hogy milyen hatalmas mennyiségű energia keletkezik egy ilyen kettőscsillag-rendszerben, amely a Földön rádióhullámok és röntgensugarak formájában detektálható. Ahogy az intézet a weboldalán is beszámol róla, a fókusz az ASKAP J1745-5051 jelzésű rendszeren van. A „kataklizmikus változók” osztályába tartozik. A csillagászok ezt a kifejezést használják azokra a kettőscsillagokra, amelyek szabályos időközönként feltűnő fényesség- és energiakitöréseket mutatnak, mivel az anyag egyik csillagról a másikra kerül - írja a focus.de. A fehér törpe gázt szív el – és energiakitöréseket indít el Az ilyen típusú rendszerekben egy fehér törpe – egy nagyon nagy tömegű és sűrűségű kis csillag – általában egy kísérőcsillag, gyakran egy vörös törpe körül kering. A fehér törpe erős gravitációs vonzást fejt ki, és lassan anyagot, elsősorban gázt, von el a „partnerétől”. A kutatóknak pontosan ezt a forgatókönyvet sikerült reprodukálniuk az ASKAP J1745-5051 rendszerben. Ez körülbelül 1,4 óránként heves kitöréseket eredményez, amelyek során nagy mennyiségű energia szabadul fel rádióhullámok és röntgensugarak formájában. Ez a megfigyelés úttörő a kutatók számára: Most először sikerült ilyen egyértelműen nyomon követni mindkét rendszer csillagait és az anyagáramlást. Az Űrtudományi Intézet szerint a jelek mögött meghúzódó pontos folyamatok évekig tisztázatlanok maradtak. A röntgen- és rádióadatok együttes elemzése most meggyőző magyarázatot ad: a fehér törpe "megérinti" a kísérőcsillagot. Korábban a kutatók azt feltételezték, hogy a szokatlanul lassú rádiókitörések elsősorban bizonyos neutroncsillagokból, úgynevezett pulzárokból származnak. Kovi Rose, a tanulmány vezető szerzője elmagyarázta, hogy a vizsgált rendszer kulcsot jelent a hasonló jelek megfejtéséhez: A jövőbeli megfigyelések így jobban meghatározhatják, hogy a feltűnő rádiókitörések nagyobb valószínűséggel pulzárokból vagy kettőscsillagrendszerekből származnak-e. Pulzárok: Nagy sűrűségű összeomlott csillagok A pulzárok forgó neutroncsillagok – a hatalmas csillagok rendkívül sűrű maradványai az összeomlásuk utánBár átmérőjük mindössze körülbelü. l tíz kilométer, rendkívül erős mágneses mezővel rendelkeznek. A kifejezés angol eredetű, és pulzáló rádiókibocsátásukra utal.