● news.bsdnet.hu

Június 4-én, a nemzeti összetartozás napján idén is méltóságteljes, egész napos programsorozattal tiszteleg az ország a magyarság történelmi sorsfordulói és az összetartozás eszméje előtt. A megemlékezések középpontjában ezúttal is a közösség ereje, a nemzeti identitás megerősítése és a határokon átívelő magyar egység áll. A rendezvények már a kora délelőtti órákban megkezdődnek és késő estig tartanak, számos településen párhuzamosan zajló eseményekkel, iskolai és civil szervezetek bevonásával. A fővárosban a nap hagyományosan ünnepélyes zászlófelvonással indul, katonai tiszteletadással és a történelmi egyházak képviselőinek jelenlétében. Ezt követően koszorúzásra kerül sor több emlékhelyen is, ahol közéleti szereplők, történészek és civil szervezetek helyezik el az emlékezés virágait. A délutáni órákban több kerületben párhuzamosan zajlanak kulturális műsorok: A Margitszigeten és a város több pontján esti hangversenyek várják az érdeklődőket, ahol klasszikus és kortárs művek egyaránt felcsendülnek. A nap zárásaként a Duna-parton és több fővárosi helyszínen közös gyertyagyújtást tartanak, amelyhez számos civil közösség is csatlakozik. Számos városban – többek között a Dunántúlon és az Alföldön is – a program része a összetartozás lángjának meggyújtása, amely jelképesen egyszerre lobban fel a Kárpát-medence több településén. A trianoni béke feltételeit a magyarok részvétele nélkül határozták meg az 1919–20-as párizsi békekonferencián, amelyen a győztes nagyhatalmak Európa új rendjéről döntöttek. Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője csak 1920. január 16-án fejthette ki a magyar álláspontot, dokumentumok és térképek segítségével mutatva be a népességföldrajzi helyzetet, történelmi és jogi érveket is hangoztatva – teljesen hatástalanul. A békefeltételeket 1920 májusában adták át a magyar delegációnak, amely ezeket elolvasva lemondott. A diktátumot ezután Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter 1920. június 4-én, délután látta el kézjegyével a versailles-i Nagy Trianon kastélyban; a tiltakozás gesztusaként Benárd ezt állva tette meg. Délelőtt 10 órakor – az aláírás kitűzött időpontjában – Magyarországon megkondultak a harangok, megszólaltak a gyárak szirénái, az iskolákban, hivatalokban gyászszünetet rendeltek el, a zászlókat félárbócra eresztették, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek. A magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A trianoni szerződés az etnikai állapotokat, az 1910. évi népszámlálási adatokat sem vette figyelembe, így mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon túlra, felük összefüggő tömbben, a határok mentén.