● news.bsdnet.hu

Hiánypótló kötettel tiszteleg Krasznahorkai László előtt a Könyves Magazin és a Margó Irodalmi Fesztivál. Megjelent a Krasznahorkai – Út a Nobel-díjig című, 200 oldalas kiadvány, amely fél év kutatómunkájának eredményeként mutatja be a Nobel-díjas magyar író életművét. A kötet esszéken, interjúkon, háttértörténeteken, eddig nem látott fotókon és friss nézőpontokon keresztül vezeti be az olvasót Krasznahorkai világába. A kiadvány szerzői és megszólalói között szerepel többek között Nyáry Krisztián, Szegő János, Fiala Borcsa, Bakó Sára, Balajthy Ágnes, Szabó Gábor és Vágvölgyi B. András is. A könyv Krasznahorkai László pályájának legfontosabb állomásait járja végig Gyulától Berlinen és New Yorkon át Tokióig. Külön fejezetek foglalkoznak a Nobel-díj jelentőségével, az író nemzetközi recepciójával, fordítóinak tapasztalataival, valamint azzal, hogyan érdemes olvasni sűrű, hosszú mondatairól és apokaliptikus világáról ismert prózáját. Valuska László, a Könyves Magazin lapigazgatója szerint a kötet nem hagyományos irodalomtörténeti összefoglaló, hanem „intenzív, többdimenziós kulturális és irodalmi felfedezőmunka”. Mint fogalmazott, Krasznahorkai Nobel-díja egyéni teljesítmény, de közös, nemzeti üggyé az olvasók tehetik. A kiadvány különlegessége, hogy betekintést ad az író 2024-ben Ausztriába került hagyatékába is. Az Osztrák Nemzeti Könyvtárban kutatható anyag része többek között a Sátántangó eredeti kézirata, korabeli szerződések, feljegyzések, naplók, kiadatlan szövegek, fényképek és több mint 700 levelezőpartnerrel folytatott levelezés. A könyv célja, hogy a régi Krasznahorkai-rajongóknak és az életművel most ismerkedőknek egyaránt kapaszkodót adjon az író különleges irodalmi univerzumához. „Kinyitunk egy Krasznahorkai-könyvet, első pillantásra tényleg ijesztőnek tűnik” – ismeri elGeorge Szirtes angol költő és műfordító, aki 2012-ben fordította le a Sátántangót. „ Fárasztjaa szemet, és könnyű elveszíteni a fonalat. De miután belekezdünk, rájövünk, hogy egykülönleges világba léptünk be, és ez a világ él.” „Én az olvasást mindig az úszáshoz szoktam hasonlítani. Nem tudunk úszni, ha félünk, hakontrollálni szeretnénk a folyamatot. Csak akkor sikerül, ha a lábunkkal elrúgjuk magunkat,és bízunk a vízben – a szövegben –, hogy elvisz minket valahova. Nem fontos az irány vagya cél ” – adott tanácsot Heike Flemming műfordító az olvasóknak.