● news.bsdnet.hu

Mindkét politikai oldal számára nagy kihívás a következő időszak, a kétharmados többséget szerző Tisza nem volt még kormányon, a Fidesz viszont volt ellenzékben többször is. A tapasztalat bizony számítani fog. Az eddigi lázadó protestpártnak, a Tiszának elkerülhetetlen az intézményesülése. A mögötte álló aktivistahálózat, a megválasztott képviselői, az új kormány tagjainak nagy része „belülről” még nem látta a politika működését. Viszont most – óriási felhatalmazással és szavazói bizalommal a háta mögött – ennek a csapatnak kell kormányon cselekednie, bizonyítania. Elkerülhetetlen, hogy ezek az eddig a partvonalon kívülről elégedetlenkedő, immár politikusokká váló aktivisták és segítőik az államigazgatás területén találják magukat. Döntéseiknek következménye lesz. Legtöbbjüknek semmilyen kormányzati tapasztalata nincs, ez mindenképpen érezhető lesz a kormányzáson. Ők ugyanis szembekerülnek majd a minisztériumok bürokratikus rendszerével, az előző évekből ott maradt hivatalnokokkal. Azokkal, akikről eddig úgy gondolták, hogy az ellenségeik, és nem kizárt, hogy a hivatali apparátusban sokan kölcsönösen így gondolkodnak a tiszásokról. Ez a „Jézusmária, győztünk!” érzés az új kormány megalakulása után, a munka megkezdését követően szakadhat majd rá az új hatalmi tömbre. A most alakuló új kormányzati struktúra kétségkívül hasonlatosságot mutat a 2010 előtti világ berendezkedésével. A csúcsminisztériumok helyett önálló tárcák alakulnak. A Miniszterelnökséget vezető Ruff Bálintnál egyfajta tükörreferatúrai rendszer áll fel, amelyet Magyarországon először az Orbán-kormány alkalmazott 1998 és 2002 között. Az egy koalíciós kormány volt. Tudjuk, hogy a mostani Tisza-kormányzat nem az lesz. Nevében semmiképpen sem az, csakhogy az előzetes mozgások, miniszteri kinevezések arra engednek következtetni, hogy ezen a hatalmas parlamenti többséget szerzett, képlékenynek tűnő szervezeten belül többfajta ideológiai, cselekvési irány jelenik meg. A volt fideszes, „nemzeti liberális” attitűdöt Magyar Péter és több fontos tárcát kapó miniszter (Kármán András, pénzügy, Orbán Anita, külügy, Vitézy Dávid, közlekedés, Ruszin-Szendi Romulusz, honvédelem) jeleníti meg. Kétségkívül vonzó hatással volt ez a mentalitás a korábbi Fidesz-peremszavazókra is, hiszen 500-600 ezer volt jobboldali szavazó voksolt most a Tiszára. Ennek a lélektanát fontos megértenünk, hiszen őket hatékony ellenzéki politikával vissza tudja hódítani a Fidesz. Ők 2022-ben, az orosz–ukrán konfliktus árnyékában a biztonság, az akkor éppen magához térő gazdaság és a jóléti intézkedések (szja-visszatérítés, fiatalok adómentessége, 13. havi nyugdíj visszaállítása) miatt voksolhattak a Fideszre. Korábban a migránsellenes intézkedések és a rezsicsökkentés lehettek nagy részükre hatással. Mostani döntésükben legfőképp a rossz gazdasági helyzet, ebből adódóan a kevesebb jóléti transzfer és furcsa mód a háború játszhatta a főszerepet. Ez utóbbi azonban épp ellenkező előjellel, mint ’22-ben: most egyszerűen nem volt meg az a félelemérzet, amelyre a Fidesz a háborúellenes kampányt építette. Ez a választói réteg egyszerűen – csúnya kifejezés – „ráunt” a háborúra, a kormánypárti kommunikációt inkább úgy értelmezte, hogy az csupán riogatás. Inkább azt gondolhatták, hogy épp a Fidesz békepártisága sodorhatja veszélybe az országot például Ukrajnával szemben. Tehát náluk épp az ellenkező hatást válthatta ki ez a Fidesz-kampány, mint ami a valódi célja volt. A Tisza törzsbázisát mégsem ők, hanem a korábbi ellenzéki felhozatalból totálisan kiábrándult szavazók adják. Így jött létre a csalódott jobboldaliak és a régi balliberális elit szövetsége, amelyhez csatlakoztak az első szavazó fiatalok és olyanok is, akik még soha nem mentek választani. A választás 80 százalékos részvételi aránya innen vezethető le. A Tisza, amióta feltűnt a politikában, egy érzületet jelenít meg, amelybe minden szavazói réteg bele tud látni valamit, ami neki kedves. Közülük, mint már említettem, sokan a volt MSZP–SZDSZ, majd a poszt-MSZP–SZDSZ bázisán létrejövő, széttöredezett pártok támogatói voltak. Ők az új kormányzatban is fontos pozíciókat szereztek, ilyen például az oktatás, amelyet az egyértelműen liberális beállítottságú Lannert Judit fog vezetni. Ez a tárca az MSZP–SZDSZ idején is mindig az SZDSZ kezében volt, most sem lesz másképp, egy SZDSZ-holdudvarhoz tartozó miniszter irányíthatja majd a területet. Rossz tapasztalataink miatt itt különösen figyelnünk majd az intézkedésekre, a szakértők, az államtitkári csapat összetételére, múltbeli tevékenységére. Egyértelmű, hogy érzületben, világképben ehhez a világhoz sorolhatóak azok a miniszterek is, akik különböző globális világcégekben szereztek tapasztalatokat. A már említett Orbán Anita ide is besorolható, de az energetikáért felelős Kapitány István, a belügyi területért felelős Pósfai Gábor és a tudományos-technológiai miniszterjelölt Tanács Zoltán is ebbe a halmazba tartozik. Pósfai és Kapitány is tettek félreérthetetlen migránsbarát kijelentéseket a múltban. Egyelőre „fekete ló” Magyar Péter sógora, egykori egyetemi barátja, a Tisza-aktivista Melléthei-Barna Márton, hiszen politikai kérdésekben még nem nagyon hallottuk megszólalni. De a különböző ügyvédi irodák, ahol korábban dolgozott, a globális NGO-világban járatos cégek sem épp biztató jelek. Főleg nem azok Brüsszel migrációs nyomása, az Európai Bíróság Magyarországot érintő napi egymilliós eurós bírsága és a júniusban élesedő uniós migránskvótadöntés fényében. A bírság ügyében mindenesetre az uniós álláspont nem változott az elmúlt napokban sem: ha Magyarország nem teszi lehetővé, hogy a déli határainkhoz érkező bevándorlók magyar területen és ne a szomszédos Szerbiában adják le a belépési kérelmüket, akkor maradni fog a bírság. De egy ilyen kormány, amely meg akar felelni a brüsszeli kívánalmaknak, rugalmasan áll majd ehhez a kérdéshez is. Ez az ügy túlmutat önmagán, hiszen – az Európai Unió Bírósága által ugyancsak elítélt gyermekvédelmi törvénnyel együtt – nagyban befolyásolja az uniós pénzek lehívásának lehetőségét. A Tisza legnagyobb választási ígérete ennek az összesen 17 milliárdnyi uniós összegnek (ebből tízmilliárdnyi a helyreállítási, hét pedig a kohéziós, felzárkóztatási alapból érkezne) hazahozatala volt. Csakhogy ehhez teljesíteni kell Brüsszel politikai elvárásait. Azért áll nagy kihívás előtt Magyar Péter, mert a nagy sorskérdésekben (migráció, gyermekvédelem/gender, háború) – pártszimpátiától függetlenül – a Fidesz–KDNP álláspontját osztó, most épp a Tisza mögé beálló szavazók gyorsan elkezdhetnek majd lemorzsolódni. Őket, úgy tűnik, nem érték el azok a tiszás politikusi megnyilatkozások, amelyek a rezsicsökkentés, az árstopok, a különféle állami támogatások megvonásáról értekeztek. De most ezek is valósággá válhatnak. Mindenesetre kíváncsian várjuk, hogy a protestből kormánypárttá váló tiszás hatalmi konglomerátum mit kezd az országgal, mennyire lesz például fegyelmezett a konfliktusos helyzetekben a 141 fős frakció. Az elmúlt 16 évben felépült Orbán-rendszer ígért felszámolásához, egy új rendszer felépítéséhez ugyanis a képviselők mellett a társadalmi felhatalmazás is elengedhetetlen. Ez most megvan, de meglesz-e még egy év múlva is? A Tisza még nem kormányzott, és most nagyon sok igénynek kell majd megfelelnie. A Fidesz volt már ellenzékben, mindig tudta, hová kell ütni, mik az adott kormány gyenge pontjai. Most sem lesz ez másképp, a politikai körülmények arra engednek következtetni, hogy egy új, a Fidesz bázisán épülő ellenzéki mozgalom gyorsan újraépítheti önmagát. A szerző Alapjogokért Központ vezető elemzője