● news.bsdnet.hu

A poszt-keresztény nyugati világ identitásválságon megy keresztül: miközben szégyelli keresztény múltját és identitását, idegen kultúrák vallásait igyekszik felemelni. Ilyen kulturális ellenszélben kell élnie az európai keresztényeknek. Többek között erről is szólt a Danube Institute rendezvénye, amely a „The Place of Christianity in the Survival of the West” (A kereszténység szerepe a Nyugat túlélésében) címet viselte. A beszélgetés két főszereplője Raymond Ibrahim amerikai szerző és Habsburg Eduárd korábbi nagykövet volt, akik mindketten a Danube Institute munkatársai. A beszélgetést Farkas Dániel, a Danube Institute kutatója vezette, aki először arra kérte a két vendéget, hogy írják le miként látják a Nyugat állapotát. Elsőként Raymond Ibrahim válaszolt, aki az utóbbi időben több ismert amerikai podcast vendége volt, és aki több nagy sikerű könyvet írt az iszlám és a kereszténység történelmi harcáról. A szerző elmondta: valójában minden ember imád egy istent akkor is ha nem tud róla, ha nem a Biblia Istenét követik, akkor a pénzt, hatalmat, szépséget stb. És bár a Nyugat azt állítja, hogy világi, valójában csak hátat fordítunk egy istennek, hogy egy másikat imádjunk. Lehet, hogy nincs is neve, vagy nem is egy valódi istenség. Az az istenünk, amire a figyelmünket fordítjuk. Mert az, amit szeretsz, az valóban ural téged. És ha más dolgokat szeretsz, amelyek végesek, ellentétben Istennel, azok rossz útra visznek ” – mondta Raymond Ibrahim. Habsburg Eduárd arról beszélt, hogy az európai kereszténységet már csak romok jelzik. „Olyan ez, mint A Gyűrűk Urában, amikor az első kötet elején az egyik hobbit vagy, és a Középfölde táján vándorolsz a világodban, és az út mentén kis kastélyok és erődítmények maradványait találod. S erről tudod, hogy egyszer volt itt egy király. És voltak itt nagy birodalmak. Minden eltűnt. Azt mondták nekünk, hogy jó, ha a politikusok nem mutatják ki a hitüket, nincs hitük. Minél kiegyensúlyozottabbak és semlegesebbek, annál jobb. Jó, hogy a vallás nincs jelen a köztereken... De ez nem felel meg az emberi természetnek. Már Arisztotelész is többé-kevésbé azt mondja, hogy tehetetlenül transzcendens lények vagyunk. A hitre vagyunk teremtve.” De mi vezetett ide? Habsburg Eduárd elmondta: több évszázados folyamat volt a kereszténység háttérbe szorítása. „Csak, hogy a legfőbb állomásokat említsem: a reneszánsz, a felvilágosodás, a francia forradalom. A hatvanas évek meglepően nagy szerepet játszott. Ha megnézzük a hatvanas évek előtti világot, az még nagyrészt keresztény világ volt.” A korábbi nagykövet elmondta: ekkor az lett az álláspont, hogy az egyházaknak határozottan be kell fogadniuk a modern világot, támogatniuk kell azt, és párbeszédbe kell lépniük vele. „Korábban az egyházban úgy tartották, hogy a keresztény feladata, hogy harcol a világ, vagyis az ördög és a test ellen. Ez volt a nagyon egyszerű katekizmus minden keresztény számára: harcolj ezek ellen. Valahol a 60-as években úgy döntöttek, hogy a világ jó, és be kell fogadni, hogy az ördög nem létezik, és ezért a bűnös természet sem létezik, és az ember nem romlott. És a testet illetően az egyház hirtelen megengedővé vált, és azt mondta, hogy már nem vagyunk prűdek” – fejtette ki a szerző. Raymond Ibrahim hozzátette: a kereszténység hanyatlásának egyik oka a kereszténység és az individualizmus összekeveredése. Egy elvont fogalom lett, egy elmélet. (...) Úgy gondolom, hogy ez a túlságosan leegyszerűsített teológia nagy kárt okozott, mert azt sugallja – és ezt állandóan látom azoknál a keresztényeknél, akik így gondolkodnak –, hogy a kereszténység csak azzal a személyes kapcsolattal kezdődik és végződik, amely nekem Jézus Krisztussal van. Ennyi. Meg vagyok mentve. A mennybe megyek. És ezt a modern korszak előtt egyetlen történelmi szövegben sem találod meg. Egyetlen keresztény sem gondolta így. Tehát ez határozottan egy új jelenség” – mondta a szerző. A beszélgetés áttért a történelmi egyházak és a világ kapcsolatára. Habsburg Eduárd elmondta, hogy ma az egyházak a világhoz próbálnak alkalmazkodni. (...) Öt évig dolgoztam egy osztrák katolikus püspök szóvivőjeként. Megtudtam, mi a jelenlegi gondolkodásmód a nyugati egyházi képviselők körében: az egyetlen dolog, ami soha nem történhet meg, az a média botrány. Ez a legrosszabb, ami történhet” – mesélte. De mégis hogyan lehetne a vallásról beszélni botrány nélkül? – tette fel a kérdést. Hozzátette: ma az emberek sok esetben az egyházzal szembe menve térnek vissza a valláshoz, elsősorban példák által, családjuk miatt, vagy éppen az interneten keresztül jut el hozzájuk a kereszténység eredeti üzenete. Ibrahim is kemény kritikát fogalmazott meg az egyházak képviselőivel szemben: „Azok az emberek, az egyházi vezetők, akik a kereszténységet képviselik, ők maguk is a probléma részét képezik. És őszintén szólva, az a fajta kereszténység, amit ők képviselnek, a legtöbb ember számára taszító. Mert az lényegében csak teológiai köntösbe bújtatott világi humanizmus.” Mint elmondta: a keresztény történelem során nem az jellemezte a keresztényeket, ami most általánossá vált, hogy nem vállalják a konfliktust, hogy engedik, hogy mindenki átgázoljon rajtuk. Habsburg Eduárd szerint pedig az egyház elfelejtette mi a szerepe. És ezért, ha azt kérdezi tőlem, mi a továbbvezető út, mit tehet az állam, hogy segítsen a kereszténység visszatérésében? Nem hiszem, hogy a kereszténységet az állam előírhatja. Az nem működik. De azt hiszem, az állam segíthet a családoknak. Hiszem, hogy a családok jelenleg azok az magok, amelyek visszahozzák a kereszténységet Európába” – jelentette ki a korábbi nagykövet. A beszélgetés végén Habsburg Eduárd arról is beszélt, hogy a mai keresztények, különösen a nyugati keresztények között kevesen vannak, akik hajlandóak lennének meghalni a hitükért. Pedig a korai kereszténységnek ez adta az erejét, és ehhez kellene visszatérni. Nyitókép: Wikimedia commons