● news.bsdnet.hu

Komoly kihívások elé állította a gazdákat a 2026-os év tavasza, amely hűen megmutatta, hogy a csapadékhiány és az aszályos időszakok immár nem számítanak kivételes jelenségnek a hazai szántóföldeken. Dr. Sojnóczki István, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karának adjunktusa egy átfogó, hosszú távú kísérlet eredményein keresztül világított rá arra, miként reagál az őszi búza a súlyos vízhiányra , és hogy a különböző agronómiai döntések hogyan befolyásolják a növények stressztűrését. A szakember kiemelte, hogy a kultúra minden korábbi döntésünkre visszajelez, így a talaj állapotából és a növények habitusából pontosan kiolvashatóak a technológiai lépések következményei. A vizsgálatok helyszíne a Debreceni Egyetem Látóképi Kísérleti Telepe, ahol egy több mint négy évtizede futó, összetett talajművelési tartamkísérlet keretein belül elemzik a szakemberek a különböző rendszerek hatásait. A területen a búza kukorica elővetemény után került a földbe, ami a nagy mennyiségű szármaradvány, a késői lekerülés és a szűkebb időablak miatt eleve nehezített pályát jelentett. Ebben a környezetben három eltérő talajművelési módot hasonlítottak össze: A kísérletben a vetésmódok és a tápanyagellátási szintek is változtak, ráadásul a parcellák egy része öntözött, míg a másik fele öntözetlen körülmények között fejlődött. A meteorológiai adatok hűen tükrözik a helyzet súlyosságát: 2025 októberétől 2026 májusának végéig mindössze 121 milliméter csapadék hullott a területre. Különösen kritikusnak bizonyult a tavaszi időszak, hiszen márciusban csupán 8,1 milliméter eső esett, áprilisban pedig egyáltalán nem volt csapadék. Ez a rendkívüli szárazság éppen a búza szárba indulásának, kalászfejlődésének és virágzásának idejére esett, amikor a növények vízigénye a legmagasabb. A drónfelvételek segítségével végzett NDVI (normalizált vegetációs index) elemzések egyértelmű képet mutattak az állományok vitalitásáról és stresszállapotáról. Ezzel szemben a legjelentősebb stresszhatás a száraz, intenzíven művelt parcellákon volt megfigyelhető. Az adatokból kirajzolódik, hogy a csapadékszegény tavaszon a víz jelenléte vagy hiánya sokkal erősebb tényezőnek bizonyult, mint a kijuttatott tápanyagmennyiség . A közepes és magas tápanyagszint mellett is sanyarú képet mutattak a kultivátoros kezelések az öntözetlen részeken: a növények sok helyen ki sem tudták nevelni a kalászt, a zászlóslevelek elszáradtak. Ezzel szemben az öntözetlen területeken az élmezőnyhöz tartozó eredményt a bolygatlan, no-till technológia mutatta, ahol minden tápanyagszinten több zöld biomassza maradt meg, ami a hatékonyabb talajnedvesség-megőrzésre utal. Az öntözött parcellák természetesen sokkal jobb képet mutattak, de a tápanyaghiány itt is rányomta a bélyegét a fejlődésre. A nulla tápanyagos, öntözött részeken a búza ugyan zöld maradt, de nem bokrosodott, egyszálas, rendkívül rövid kalászokat nevelt. A kísérlet legfontosabb tavaszi tanulsága, hogy az intenzív talajművelés csak akkor képes építeni a terméspotenciált, ha rendelkezésre áll a szükséges nedvesség. Egy ilyen aszályos évben a vízmegőrzés vált a döntő tényezővé: ahol kevésbé bolygatták a talaj felszínét, ott több nedvesség maradt meg a rendszerben, ami megalapozta a növények túlélését. A tápanyag önmagában, nedvesség hiányában nem képes hasznosulni, megfelelő vízellátás mellett viszont valódi biomasszává és terméssé alakul. A technológiák pontos, számszerűsíthető értékelését a parcellák betakarítása és a kombájnos hozammérések fogják véglegesen megmutatni. Forrás: Youtube Indexkép: képernyőfotó