● news.bsdnet.hu

Az elmúlt 16 év komoly tanulságokkal szolgált a magyar nemzet számára. Külföldiként, aki először az 1980-as évek végén érkezett Magyarországra, úgy látom, hogy az ország gazdasági és intézményi értelemben még mindig fiatal. Gazdasági szempontból Magyarország nem volt teljes mértékben felkészülve arra, hogy kezelje és kontrollálja azokat a hatalmi struktúrákat, amelyek a pénz, az üzleti szereplők, a politika és az állami befolyás összefonódásából alakulnak ki. Ma egyértelműen új szabályozási logikára van szükség. Biztosítani kell, hogy az ország vagyona minél szélesebb társadalmi körben oszoljon meg, és ne koncentrálódjon néhány szereplő kezében. Nem elfogadható az a helyzet, hogy akár egyetlen tőkeerős befektető rövid idő alatt domináns pozíciót építhessen ki, vagy hogy egy szűk kör – legyen az egy, kettő vagy akár tíz család – meghatározó befolyást szerezzen kulcsfontosságú gazdasági ágazatok felett. Ez a kérdés nem ideológiai természetű, nem köthető politikai oldalakhoz. Független attól, hogy valaki kormányon vagy ellenzékben van, bal- vagy jobboldali szereplő. Ez közérdek, egyben nemzetgazdasági jelentőségű ügy. Olyan jogi és üzleti keretrendszer kialakítása szükséges, amely képes kezelni a koncentráció problémáját, és hosszú távon is megelőzi annak újratermelődését. A szabályozás alapja a pontos fogalmi keretek rögzítése: egyértelmű definíciókra van szükség az irányító részvényes, a koncentrált vállalatcsoport, a jelentős reálgazdasági vállalat, a pénzügyi intézmény, valamint az ellenőrzés és kapcsoltság esetében. Ezek nélkül nem alakítható ki következetes és kikényszeríthető rendszer. Kulcskérdés az is, hogy az állam miként osztja ki a jelentős gazdasági jogosultságokat. A jövőben minden esetben mérlegelni kellene, hogy egy adott döntés milyen hatással van a piaci versenyre és a koncentráció mértékére. Ez a gyakorlatban olyan területeket érint, mint az autópálya-koncessziók, az energetikai és infrastrukturális beruházások, a távközlési engedélyek, a repülőtéri és vasúti eszközök, a logisztikai rendszerek, a kaszinólicencek, az állami földterületek, az ingatlanfejlesztési jogok, valamint a nagy volumenű közbeszerzések és privatizációk. Az alapelv világos: még a legjobb ajánlat esetén is vizsgálni kell a koncentrációs hatást. Szintén meghatározó kérdés a vállalati struktúrák átláthatósága. A piramisszerű holdingmodellek korlátozása révén visszaszoríthatók azok a többszintű, nehezen követhető tulajdonosi rendszerek, amelyek lehetővé teszik a tényleges irányítás elrejtését. Magyarországon ez különösen releváns az ingatlanpiac, az építőipar, a média, a pénzügyi szektor, az infrastruktúra, az energetika és a mezőgazdaság területén, valamint a közbeszerzésekhez kötődő vállalkozások esetében.Szigorúbb átláthatósági szabályokkal– különösen a tényleges tulajdonosok, a kapcsolt vállalkozások és a kereszttulajdonlások tekintetében –megelőzhető, hogy egy szűk kör közvetett módon kiterjedt gazdasági kontrollt gyakoroljon. A rendszer másik kritikus eleme a pénzügyi és reálgazdasági szereplők közötti határok kijelölése. Nem kívánatos, hogy ugyanaz a tulajdonosi kör egyszerre rendelkezzen meghatározó befolyással jelentős pénzügyi intézmények és nagy reálgazdasági vállalatok felett. Az ilyen kereszttulajdonlások növelik az összeférhetetlenségi kockázatokat és a gazdasági erő koncentrációját, különösen akkor, ha az érintett cégek erősen függenek állami megrendelésektől vagy szabályozott piacoktól. Fontos ugyanakkor világossá tenni: a cél nem a befektetések visszafogása, hanem azok minőségi átalakítása. Magyarországnak több olyan befektetőre van szüksége, aki nemcsak tőkét hoz, hanem technológiát, tudást és hosszú távú fejlesztési szándékot is. Az ország jelentős ipari potenciállal rendelkezik, különösen az autóiparban és a kapcsolódó gyártási kapacitásokban. Ezek egy része jelenleg alulhasznosított, ami lehetőséget teremt új technológiák és új termelési modellek bevezetésére. Ezzel párhuzamosan kiemelt szerepet kell kapnia a kutatás-fejlesztésnek, különösen a védelem, a biztonságtechnológia, az ipari automatizálás, a robotika és az autóipar területén. Ezen felül vannak olyan külföldi üzleti partnereink, akik hajlandóak velünk együtt több száz millió eurót befektetni magyarországi stratégiai projektekbe, köztük erőművekbe és szerverparkokba. Ezek a projektek vonzhatnak és bevonhatnak olyan vezető nemzetközi technológiai vállalatokat, mint a Google, az NVIDIA és más jelentős globális szereplők. Más projektek keretében már fennállnak üzleti együttműködéseink és kapcsolatrendszerünk ilyen nemzetközi vállalatokkal, ésez a tapasztalat hozzájárulhat ahhoz, hogy hidat építsünk Magyarország és a világ vezető technológiai és ipari partnerei között. A stratégiai cél tehát túlmutat a tőkebeáramláson: a fókusz a komplex értékteremtésen van. Tudás, innováció, termelés, munkahelyteremtés, valamint az energia- és digitális infrastruktúra fejlesztése egyaránt része ennek a víziónak. Ennek megfelelően a kialakítandó jogi és üzleti környezetnek két párhuzamos célt kell szolgálnia: Ha ez a kettős cél megvalósul, Magyarország egyszerre erősítheti gazdasági szuverenitását és válhat vonzóbbá a minőségi hazai és nemzetközi befektetők számára. Ebben az esetben reális esély nyílik arra, hogy az ország a következő évtizedekben tartós növekedési pályára álljon, és jelentős gazdasági fejlődést érjen el. A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images