● news.bsdnet.hu

Rainer-Micsinyei Nóra, Molnár Áron Noár és Lengyel Tamás beszélgetet t az Eszenyi-ügyről és 1:04:45-nél Noár elkezdett Alföldi Róbertről beszélni, hogy ő is tönkretett és abuzált színészeket. Aztán szóba került Zsótér Sándor neve is. Ez a három színész artikuláltan és reflektáltan beszél, ezt nem lehet szőnyeg alá söpörni. Most láttam Alföldi ragyogó Shakespeare rendezését és a Ványa bácsi (Ivánka bácsi) budaőrsi változatában címszerepet játszani. Zsótért is láttam játszani a Trafóban pár hete, ők meghatározó alakjai a magyar színházi életnek. Alföldit nagyon kedvelem és ez az egész ügy nyilván nagyon kellemetlen számomra. Babarczy Eszter ex-vincent írta édesapjáról, Babarczy Lászlóról a legendás és megkérdőjelezhetetlen hatású rendezőről, hogy ő időnként a kulcscsomóját vágta színészekhez, akikkel nem volt elégedett (és ezt a történetet így szó szerint hallottam ősszel egy színházi beszélgetésen egy Kaposvárott szocializálódott színésznőtől, aki nagyon udvariasan próbálta nem kimondani a rendező nevét). És, ahogy Rainer-Micsinyei Nóra is elmondja, nem kizárólag színpadi instrukciókról volt szó, hanem arról is, hogy nyilvánosan alkalmatlannak neveztek pályakezdő színészeket, amivel úgy lehet összetörni egy fiatal lelket, mint annak a rendje. Arról, hogy mit lehet és mit nem egy színházban vagy a színművészeti egyetemen, végre beszélni kell, ez is a rendszerváltás része. Vannak konfliktusok, amelyeket el kell vállalni, és igen, van úgy, hogy valakit nem tartanak alkalmasnak a pályára, de nagyon nem mindegy, hogy ez milyen formában történik. És ez nem egy színházspecifikus ügy. Egy nagyon erősen meritokratikus közegben emberek mindenféleképpen sérülni fognak, és ezeket a traumákat minimalizálni kell. Nem lehet megúszni a „kibeszélést” , akkor sem, ha kiváló emberekről van szó, akkor sem, ha a „jó oldalon állnak”. Képesnek kell lennünk arra, hogy ezt civilizált módon tegyük meg, méltósággal, egymás szemébe nézve.