● news.bsdnet.hu

A magyar közvéleményt híresen nem érdekli a külpolitika – vagy mondhatnánk azt is, hogy mivel a magyar nyilvánosság elég szelektíven számol be a külvilág történéseiről, így sokszor maga a kontextus is hiányzik, amiben a külvilág történései értelmezhetőek. Jó példa erre a szomszédunkban dúló háború, ami úgy tört ki 2022-ben, hogy tulajdonképpen akkor már 8 éve tartott, csak az intenzitása változott, és idehaza csak olyanfajta szűk látókörű értelmezéseket, pozíciókat kapott, miszerint az ember kiáll-e az áldozat (a megtámadott Ukrajna) mellett morálisan, avagy „mindegy, csak maradjunk ki belőle” alapon támogatja a békét, és megértő az oroszokkal szemben. Mindezt azért mondom, mert innen nézve eléggé úgy fest, hogy a magyar belpolitika 2026-ra a globális helyzet egyik lábjegyzete lett. Elvégre a kampány hangsúlyos témája volt az orosz befolyás, a gáz és az olaj, lehallgatták itt a külügyminisztert, külföldi kémkedés vádjaival illettek magyar újságírókat, az új kormány legerősebb minisztere pedig, akinél a gazdaság és az energetikai kérdések lesznek, a háborún legtöbbet gazdagodó multik egyike, a Shell olaj- és földgáznagyvállalat korábbi alelnöke és részvényese. Ez utóbbinak egyébként be kellett volna kapcsolnia a vészcsengőt a korrupcióra oly érzékeny exellenzéki közvéleménynél, hiszen ez a helyzet astate capturetankönyvi példája, ám az O1G-koalíció annyira meggyűlölte a Döbrögiket, hogy inkább ideológiamentes, szerethető-szakértői imidzset épített az új kormányba érkezőknek, akik közül többet amúgy a népnyelv gyíkemberekként szokott azonosítani. Mindennek tetejében a Fidesz és holdudvara is erősen benézte a globális átrendeződést és az ebből következő viszonyrendszert, amikor a Trump-kormányhoz és a neokonokhoz kötötte a hajóját, abban bízva, hogy az amerikaiak gyorsan elhozzák a békét. Mi több, a jobboldal környékén sorra jöttek ki az olyan könyvek, mint Békés MártonVilágrendszerváltásavagy Orbán BalázsHuszárvágáscímű konnektivitáselméleti munkája, amelyek már az egypólusú amerikai hegemónia utáni, multipoláris világ eljövetelét várták, ahol Oroszországot és Kínát is egyenrangú partnerként kell kezelnünk. Az eredmény? A választás előtt J. D. Vance alelnök Magyarországra jött, nyélbe ütött pár zsíros bizniszt (rengeteg olajat és fegyvert adott el a magyaroknak), hogy aztán a választás másnapján Trumpék vígan gratuláljanak az új győztesnek, az euroatlanti elköteleződésű Tisza Pártnak. Hogy a történet kerek legyen, ahhoz már nem Ukrajnát kell figyelni, hanem az iráni háborút. Bár tőlünk kellemesen távol van, ám az energiapiacra gyakorolt hatásai miatt egész Európa idegeskedik miatta. Még Orbán Viktor is azt mondta, hogy „intellektuálisan gondot okoz neki” a helyzet nyomon követése, és hogy megértse, mit is jelent a győzelem, ha közben a katari LNG-létesítményeket szétlövik. A válasz megdöbbentően egyszerű, csupán a pénz útját kell követnünk, és elolvasnunk az amerikai geopolitikai és energiastratégiai dokumentumokat. Így tettRichard Medhurst oknyomozó újságíró is, aki rávilágított, hogy az iráni háború legújabb szakaszában inkább már az látszik, hogy Amerika a világ rendőréből a világ kalózává változott, hiszen a névlegesen Irán ellen bevetett tengeri blokád most már egyre inkább a Kínába áramló nyersanyagokra vonatkozik. Kína az olajimportjában ugyanis eddig három országra támaszkodott jelentős mértékben: A békepárti Trump tehát gyakorlatilag több fronton folytat háborút a multipolaritás ellen, hogy megőrizze az amerikai hegemóniát. Ennek kulcsa, hogy ellenfeleiket, mint például Kínát, elvágják a nyersanyag-behozataltól, a nyersanyagexportőröket, mint Iránt vagy Oroszországot ellehetetlenítsék (szankciókkal és fegyverekkel), a szövetségeseiket pedig rákényszerítsék arra, hogy amerikai LNG-t és kőolajat vásároljanak – miután közvetlenül vagy közvetett módon kiiktatták a konkurenciát, mint az iráni válaszcsapások során elpusztuló Öböl menti energialétesítményeket. Ha onnan nézzük, hogy az amerikai nagystratégia a versenytársak kiiktatása és a monopolhelyzet kialakítása, érthetőbbé válik több olyan közelmúltbeli esemény is, amelyet korábban az érthetetlen őrület számlájára írtunk: A nyugati gáz- és olajipari óriások, mint a már említett Chevron és Shell, valamint a British Petrol vagy az Exxon Mobil az aktuális világpolitikai mozgások nyomán éppen történelmük legnagyobb profitjait aratják le, ráadásul a vevőknek dollárban kell fizetniük a méregdrága LNG-ért, ami az amerikai valutát stabilizálja és lassítja a világgazdaság dollártalanítását. Mindennek tetejében pedig rekordmennyiségű működő tőke áramlik az USA-ba, hiszen ilyen energiaárak mellett az európai ipar versenyképtelen, így kénytelenek áttelepíteni a gyártást Amerikába. Így hát konzervatív elvbarátság ide vagy oda, azért az amerikai ipari-geopolitikai érdek ezeket gond nélkül felülírta, hiszen Uncle Sam nem szándékozik feladni a hegemón pozícióját, és láthatóan hajlandó akár egy világháborút is reszkírozni ennek érdekében. Elvégre Japán is azután támadta meg Pearl Harbort, hogy az amerikaiak blokád alá vették Japánt, és bár Kína tartalékai jelentősek, az ázsiai nagyhatalom juthat arra a következtetésre, hogy eljött a megelőző csapás ideje – főleg miután az USA nemrégvédelmi megállapodást kötött Indonéziával, amivel lehetősége nyílik blokád alá venni a Kína számára létfontosságú Malaka-szorost is. Hogy Európára pontosan mi vár, azt nehéz megjósolni, de nehéz nem észrevenni, hogy a sorvadozó ipart egyre inkább őrült fegyverkezéssel próbálja rendbe hozni. Ahogy Amerika hadereje más színterekre összpontosul (az Öböl menti országokra és Ázsiára), úgy kell Európának kivennie a maga részét az oroszok elleni háborúból, ahogy aztPete Hegseth tavaly kérte. A korábbi magyar miniszterelnök tehát tévedett azt illetően, hogy Trump hozza el a békét, a leendő miniszterelnöktől pedig csak egy hangfelvételünk van, miszerint ittg*ci nagy háború lesz. A kilátásaink mindenesetre rendkívül borúsak. A szerző újságíró, publicista, az ÖT munkatársa. Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, azÖT oldalát! A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. (Borítókép: Donald Trump a Mar-a-Lagóból figyelemmel kíséri az „Epic Fury” hadműveletet2026. február 28-án. Fotó: Daniel Torok / Fehér Ház / Getty Images) Kövesse az Indexet Facebookon is!