● news.bsdnet.hu

Az Európai Unió mezőgazdasága manapság több szempontból is válaszút elé érkezett. A fogyasztói elvárások és az állatjóléti kezdeményezések hatására a hagyományos ketreces állattartás kora lejáróban van , az átállás folyamata azonban komoly gazdasági és logisztikai feladat elé állítja a szektort. Az  Eurogroup for Animals legfrissebb jelentése  átfogó képet nyújt arról, hogyan halad az európai állattenyésztés – különösen a sertés-, nyúl- és tojótyúk-ágazat – a ketrecmentes jövő felé, bemutatva a korai átállók sikereit és a még leküzdésre váró akadályokat. A gyakorlati tapasztalatok cáfolják azokat a korábbi félelmeket, miszerint a szabad tartás drasztikusan rontaná a termelési mutatókat.  Azok a gazdák, akik már bevezették a szabad fiaztató és csoportos rendszereket, sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb állományról számolnak be. A pozitív állatjóléti eredmények mögött azonban kőkemény pénzügyi realitások állnak.  A szabad fiaztatórendszerek kiépítése a nagyobb alapterület és az ellenállóbb alapanyagok miatt drasztikus többletköltséget jelent. Francia kutatási adatok ( Ramonet et al., 2018 ) szerint a hagyományos ketrechez képest a szabad fialtató kutricák beszerzése és telepítése átlagosan 1330 euróval drágább, az áram-, szellőzési és munkaerőköltségek pedig további 70–90 euróval növekednek kutricánként. A Spanyol Sertéstenyésztők Nemzeti Szövetsége (ANPROGAPOR) adatai alapján 2025-ben egy új, ideiglenes elkerítést tartalmazó fialtatóhely ára 5600 és 6000 euró között mozgott, de a meglévő gazdaságok teljes újjáépítése esetén ez az összeg a növekvő anyagköltségek miatt akár a 10 000 eurót is elérheti kutricánként. Az Egyesült Királyság Sertéstenyésztők Szövetségének ( NPA, 2024 ) becslései szerint egy standard fialtatóketrec 3000 fontba (kb. 3450 euró) kerül, miközben az ideiglenes elkerítést nyújtó rendszerek ára 5000 fontra (kb. 5750 euró), a teljesen szabad fialtató állásoké pedig 7000 fontra (kb. 8050 euró) ugrik. A Francia Sertésintézet (IFIP, 2022) számításai szerint egy kocára vetítve az ólmérettől függően 5193 euró (6,5 m² esetén) és 5975 euró (8 m² esetén) közötti beruházással kell számolni, míg a kanok elhelyezése 1138 eurótól (2,25 m²) 1422 euróig (3,5 m²) terjedhet. Ketreces állattartás – Fotó: Shutterstock A fenntartható működés legnagyobb gazdasági záloga a méltányos piaci felárak (prémiumok) rendszere, amely jelenleg rendkívül bizonytalan lábakon áll. Bár a fogyasztók elvben támogatják a magasabb állatjóléti szintet, a hús- és tojáspiacon tapasztalható rendkívül alacsony alapárak mellett a gazdák kiszolgáltatottak a kiskereskedelmi láncoknak. Az átállt termelők tapasztalatai szerint akár egy-két évig is eltarthat, mire találnak olyan stabil kereskedelmi partnert, amely hajlandó megfizetni a ketrecmentes tartás pluszköltségeit , és további éveket vesz igénybe a fogyasztói bizalom és az új márkák felépítése. Jellemző példa, hogy egyes dán jóléti tanúsító programok kezdetben 10%-os prémiumot biztosítottak, ami fedezte a kiadásokat, ám amint a szupermarketek megváltoztatták a termékkínálatukat, a gazdák elveszítették ezt a biztonságot. A jelentés rávilágít, hogy egyértelmű, kötelező és átlátható uniós jóléti címkézési rendszer nélkül – amely a tojásokhoz hasonlóan a hústermékeknél is világosan jelzi a tartási módot – a fogyasztók nem értik meg a magasabb árak valós hátterét, a termelők pedig képtelenek lesznek közvetlenül a piacról érvényesíteni a beruházásaik megtérülését. A pénzügyi kockázatok mellett a lassú és bonyolult bürokrácia, valamint az adminisztrációs terhek jelentik a legfőbb gyakorlati gátat az uniós átállás előtt . Bármilyen épületátalakítás vagy új istálló létesítése azonnal kötelező környezetvédelmi engedélyeztetési eljárást von maga után, amely a bürokratikus útvesztők miatt átlagosan 2–4 évig tarthatja bizonytalanságban a termelőket. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a dániai adatok ( SEGES ) szerint a ketrecmentes fialtatók a nagyobb alapterület miatt esetenként akár 20%-kal magasabb helyi ammóniakibocsátást produkálhatnak, mint a hagyományos ketrecek. Mivel sok tagállamban a környezetvédelmi hatóságok nem az állatok száma, hanem a négyzetméter-alapú emisszió szerint kalkulálnak, a jobb állatjólétet biztosító, tágasabb rendszerek tervezésekor a gazdák paradox módon hátrányba kerülnek az engedélyekért folyó harcban. Ez a szabályozási csapda – kiegészülve azzal, hogy az engedélyek megszerzéséig a bankok sem folyósítanak hiteleket – sok országban, például Németországban és Hollandiában, szinte teljesen megbénította az önkéntes beruházási kedvet. A zökkenőmentes és igazságos átállás érdekében a jelentés egy lépcsőzetes, az épületek korát és a korábbi beruházások megtérülését figyelembe vevő uniós menetrendet javasol.  Ez csökkentené az eszközgyártókra nehezedő nyomást, és időt hagyna a gazdáknak a megfelelő technológia kiválasztására. A szakértők hangsúlyozzák, hogy a célzott pénzügyi támogatások és az adminisztratív folyamatok (például az engedélyeztetési határidők) radikális rövidítése mellett elengedhetetlen a jogszabályok uniós szintű harmonizációja. Ugyanígy kulcsfontosságú ezen szigorú állatjóléti normák kiterjesztése a harmadik országokból érkező importtermékekre is, hiszen csak így garantálható, hogy az európai állattenyésztők ne szenvedjenek versenyhátrányt a globális piacon, miközben az EU sikeresen teljesíti a fenntarthatóbb jövőre vonatkozó vállalásait. Forrás: NAK Indexkép: shutterstock.com