● news.bsdnet.hu

Az eredetileg május 4-ig várta az első fordulós ajánlatokat a Magyar Labdarúgó Szövetség az általa szervezett versenyprogramok sportközvetítési és sugárzási jogaira. A pályázatot azonban többször is meg kellett hosszabbítani, a legutóbbi határidő most hétfő volt – írta a G7. Az MLSZ április 17-én hirdette meg a 2026/2027-es bajnoki évtől érvényes jogértékesítést, amely a férfi és női NB1-es bajnokságokra, kupasorozatokra, futsalversenyekre és bizonyos válogatott mérkőzésekre is kiterjed. A kérdés nemcsak az, hogy lesz-e piaci vevője az NB I-nek, hanem az is, hogy az új kormányzati és médiapolitikai helyzetben milyen szerepet szánnak a közmédiának. A G7 szerint a csúszások mögött minden bizonnyal az állhat, hogy a szövetség túl magas árat szabott a csomagnak. A kiírás alapján az MLSZ legalább 8 milliárd forintot szeretne kapni a teljes jogcsomagért. Ez ugyan közel ötödével kevesebb annál, mint amennyit eddig az állami média fizetett, ám a lap által idézett szakértők és piaci szereplők szerint még így is három-négyszerese lehet a jogok reális piaci értékének. A közelmúltban a Médiapiac is írt beszámolt erről a tenderről ( Bajban az MLSZ az NB1 méregdrága közvetítési jogai miatt? – A szövetség nem kommentálhat   ). Mint írtuk: Az NB I közvetítési jogainak jövője bizonytalanná vált, mert a tender feltételeit menet közben több ponton módosították, és a közmédia döntéshozatala is átmeneti helyzetbe került. Iparági források szerint jelenleg egyetlen magyar médiaszolgáltató sem adott be ajánlatot, részben a várhatóan évi 8 milliárd forintos jogdíj miatt. A potenciális vevők szerint ez az összeg túl magas a magyar reklám- és előfizetői piac bevételi lehetőségeihez képest. A jogdíjon felül a közvetítésekhez szükséges technológiai fejlesztések, a VAR-kompatibilis háttér és évente mintegy 600 mérkőzés gyártása további milliárdos terhet jelenthet. Ha a tender eredménytelen lesz, az MLSZ várhatóan új feltételekkel írhat ki pályázatot, csökkentheti az árat, hibrid tévés-digitális modellt kereshet, vagy átmenetileg saját gyártási megoldásban gondolkodhat. Az NB1 közvetítési jogai az elmúlt években főként azért értek sokat, mert az MTVA kiemelkedően magas összeget fizetett értük. A korábbi szerződésben szezononként 9,8 milliárd forintos díj szerepelt, vagyis a mostani 8 milliárdos minimumár papíron csökkentést jelentene, de nem feltétlenül hozza közelebb a piaci realitásokhoz az üzletet. A G7 emlékeztetett: már 2015-ben is látványosan magasnak tűnt az az összeg, amelyet a közmédia a magyar bajnokság közvetítéséért fizetett. Akkor a Figyelő számítása szerint egy néző 160 forintjába került az MTVA-nak. Azóta ez a fajlagos költség lényegében megduplázódott: az előző három idény átlagában már 327 forint közvetítési jogdíj jutott az MTVA által adott bajnoki és kupameccsek egy nézőjére. Ez azért különösen beszédes adat, mert a növekedés még az inflációt is meghaladta, miközben a 160 forintos nézőnkénti költséget sem lehetett volna könnyen piaci alapon kitermelni. A reklámpiacon ugyanis nem az számít, hogy egy sportág politikailag vagy presztízsben mennyire fontos, hanem az, hogy mennyi nézőt tud stabilan, kereskedelmileg értékes korcsoportban a képernyő elé ültetni. A G7 szerint a 2014–2015-ös NB1-es idényben még jóval magasabb átlagos nézettséget produkált az NB I. az MTVA-n, mint a 2023 és 2026 közötti időszakban. Igaz, az utóbbi három idényben már nem látszott jelentős további visszaesés, ami a lineáris televíziózás gyengülése mellett akár kedvező jelnek is tekinthető. A sportközvetítési jogok értékét ugyanakkor alapvetően az dönti el, hogy a vevő mennyi bevételt tud belőlük termelni. Egy kereskedelmi televízió vagy streamingplatform más logika alapján számol, mint a közmédia: Nem közpolitikai vagy sportstratégiai megfontolásból vásárol, hanem megtérülést vár. Ha a nézettség alacsony, a reklámbevétel korlátozott, az előfizetői hajlandóság pedig bizonytalan, akkor a többmilliárdos ár nehezen indokolható. A G7 értelmezése szerint a magyar futball ( elsődlegesen az NB1 csapatai ) most azzal szembesülhet, hogy az állami finanszírozás évei után a piac jóval kevesebbre árazza ugyanazt a terméket. A lap ezt úgy fogalmazta meg: Alig néhány héttel a NER bukása után a magyar focival szembejöhet a piaci valóság. Az NB1 8 milliárdos jogdíj (terve) csak a számla első sora Az NB1 közvetítési jogai körüli vita egyik legfontosabb eleme, hogy a nyilvánosságban emlegetett 8 milliárd forintos éves jogdíj önmagában még nem mutatja meg a teljes üzleti terhet. Egy profitorientált médiaszolgáltatónak nemcsak a jogokért kellene fizetnie, hanem elő is kellene állítania a közvetítéseket: kamerásokkal, rendezőkkel, technikai stábbal, közvetítőkocsikkal, gyártási háttérrel, VAR-kompatibilis infrastruktúrával és minden olyan logisztikai elemmel, amely nélkül a mérkőzések nem kerülhetnek adásba. Ha egy új szereplőnek ezt részben vagy egészben ki kellene építenie, az önmagában is többmilliárdos beruházást jelenthet. Így a valódi kérdés nem az, hogy sok-e a 8 milliárd forintos jogdíj, hanem az, hogy mennyi lenne a teljes éves számla. Ha például a közvetítési díj mellé további 4 milliárd forintos gyártási és technikai költséggel számolunk, akkor már 12 milliárd forintos teherről beszélünk. Ezt egy kereskedelmi televíziónak vagy streamingplatformnak reklámbevételből, előfizetési díjakból, szponzorációból és egyéb üzleti konstrukciókból kellene kitermelnie. A magyar piac jelenlegi mérete mellett ez rendkívül nehéz feladatnak tűnik. A közmédia eddig más logika szerint működött. Az MTVA számára a sportjogok nem pusztán megtérülési kérdést jelentettek, hanem közszolgálati, politikai és presztízsszempontok is szerepet játszhattak a döntésekben. Ezért válik különösen fontossá a politikai dimenzió. A kérdés nemcsak az, hogy lesz-e piaci vevője az NB I-nek, hanem az is, hogy az új kormányzati és médiapolitikai helyzetben milyen szerepet szánnak a közmédiának. Belép-e ( vagy marad-e) valamilyen formában az állami média, csökkentett áron, átmeneti konstrukcióban vagy politikailag támogatott megoldásként. Ebben a helyzetben nem mellékes, hogy a BL-döntő VIP-páholyában egy térben volt Csányi Sándor MLSZ-elnök és Magyar Péter kormányfő. Nem tudni, tárgyaltak-e ott az NB1 közvetítési jogairól vagy a közmédia lehetséges szerepéről, ezért ezt tényként nem lehet állítani. A médiapiacon mégis felfigyeltek erre a találkozóra ebből a szempontból is. De a kérdés adja magát: ha esetleg a tender piaci alapon nem működik, vajon elkezdődött-e már a politikai-gazdasági egyeztetés arról, hogy ki és milyen pénzből tartja képernyőn a magyar futballt?