● news.bsdnet.hu

A változás igazán figyelemre méltó, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy amikor 2020-ban az eladósodottsága csúcsán volt Görögország, akkor még 55 százalékpontnyi különbség volt a két ország közt. Mi vezetett tehát ahhoz, hogy a 2010-es években még az államcsőd szinonimájaként számon tartott görögök ilyen ütemben tudták csökkenteni az adósságukat? A 2010-es évek elejére Görögország az európai államadósság-krízis középpontjába került és a befektetők országba vetett bizalma fokozatosan összeomlott. Már épp tombolt a pénzügyi világválság, mikor 2009-ben egy kormányváltás után kiderült, hogy görög állam valójában sokkal eladósodottabb volt, mint azt korábban tudni lehetett. A költségvetési hiányokat utólagosan felfelé módosították, a finanszírozási költségek drasztikusan megugrottak, és a piacok egyre kevésbé bíztak abban, hogy Athén vissza tudja fizetni a tartozásait. A krízisre ráadásul a valutája leértékelésével sem tudott reagálni a kormány, hiszen az ország nem sokkal korábban lépett be az eurózónába. Így kellemetlen harapófogóba került a – nem meglepő módon gyakran változó – politikai vezetés: a befektetők (és az európai közösség) megszorításokat várt tőlük, miközben a lakosságnak már amúgy is egy recesszióban lévő gazdasággal kellett megküzdenie. Mindez katasztrofális következményeket hozott magával. 2008 és 2016 közt a görög gazdaság mintegy negyedével zsugorodott. Ez akkora visszaesés, amire a modernkori Európában nem volt példa háborús időszakokon kívül. A munkanélküliség egészen 27 százalékig emelkedett, a fiataloknál59,5 (!) százalékig, és vállalkozások ezrei mentek csődbe. Ezzel együtt az adóbevételek is összeomlottak, így még nehezebb volt visszafizetni a tartozást. Tekintve, hogy a GDP-arányos államadósság mutatójában – ahogy a neve is sejteti – a GDP szerepel a nevezőben, még ha Athén teljességgel beszüntette volna az új hitelek felvételét, már önmagában a gazdaság ilyen zsugorodása miatt is kilőtt volna az indikátor. Éppen ez az a tényező azonban, ami miatt a trend ilyen látványosan megfordult:a görög gazdaságnak végül mégis sikerült talpra állnia, sőt, az utóbbi években az európai átlagot meghaladva növekednie. A lendületes növekedés mögött több tényező együttese áll. Az egymást követő görög kormányok olyan reformokat indítottak el, amik a gazdaság modernizálására, a bürokratikus szabályok egyszerűsítésére és a munkaerőpiac vállalkozásbarátabbá tételére irányultak. A koronavírus járvány után ráadásul a reneszánszát élő turizmus és a beáramló hatalmas összegű uniós pénzek is segítettek. A helyreállítási alapból származó forrásokat olyan beruházásokba fektették, amik a növekedési potenciált hosszabb távon is megemelik: kiemelt súlyt kaptak például az infrastrukturális és digitalizációs projektek. A gazdaság összeomlása, majd lendületes növekedése azonban önmagában még nem magyarázza, hogy hogyan sikerült ilyen hatékonyan felvenni a harcot az eladósodottság ellen. Noha a görögök papíron nem jelentettek csődöt, valójában a gyakorlatban ez megtörtént, hiszennem fizették vissza teljes egészében a tartozásukat.2012-ben végigvitték a Private Sector Involvement (lényegében magánszektor bevonása/szerepvállalása) nevű programot. Ennek keretében a görög államkötvényekkel rendelkező magánbefektetőket rákényszerítették, hogy jelentős veszteségeket könyveljenek el. A módszer lényege az volt, hogy a régi kötvényeket jóval kevesebbet érő újakra cserélték. Ez a fajta adósságrestrukturálás önmagában 100 milliárd eurót törölt el az állam tartozásaiból. Mindemellett az EU-s intézmények és az IMF is az athéni vezetés segítségére siettek, extra hosszú lejáratú és alacsony kamatozású hitelek nyújtásával. Ezzel a görög kötvények tulajdonosai a magánszektor befektetői helyett egyre inkább olyan hitelezőkhöz kerültek, akik egy piaci pánik esetén nem menekültek fejvesztve – így könnyebbé vált az állam finanszírozása. A segítségért cserébe azonban elvárták, hogy Görögország rendezze a pénzügyeit, amit – ugyan nem szívesen, és nem is először – de a görög kormányok végül teljesítettek. Ez abból is látszik, hogy miközben Európa összességében szépen lassan egyre inkább eladósodik, a görögöknél egyenesen költségvetési többletről beszélhetünk. Ehhez a szigorú fiskális politika és az adóelkerülés csökkentéséért tett lépések egyaránt szükségesek voltak. Úgy tűnik tehát, hogy noha óriási társadalmi kataklizma kellett hozzá, de a fiskális alkoholizmus korszaka véget ért Görögországban. Míg a görög történet a nagy mozgásokról szólt, addig Olaszország esetében inkább a változatlanság az, ami miatt végül ők válhatnak jövőre a legeladósodottabb uniós országgá. Noha az olasz kormányoknak gyakran sikerült kontroll alatt tartania az állami pénzügyeket, a növekedés hosszú-hosszú ideje alacsony szinten ragadt.Ez leginkább a krónikusan alacsony versenyképességnek köszönhető: a termelékenység nagyon lassan nő, a vállalatok visszatérően panaszkodnak a túlszabályozott környezetre. Giorgia Meloni jelenlegi miniszterelnök előtt ráadásul az ország szinte permanens politikai válságban volt, ami ellehetetlenítette a hosszútávú reformok végigvitelét. Noha a mostani kormány rekordhosszú ideje van hivatalban, kritikusaik szerint ezen túl sok mindent nem tud felmutatni. Nemrég például elbukott a kormányfő igazságügyi reformjavaslata is, amivel lerövidítették volna a bírósági perek európai szinten is kiugróan hosszú elbírálási idejét. Mindez a vállalatok számára is fontos lett volna, hiszen a jelenlegi környezetben kevéssé számíthatnak arra, hogy esetleges vitás ügyeikben időszerűen igazságot szolgáltatnak számukra. A konkrét reformtervezet azonban felvetette a gyanúját, hogy a kormány saját érdekeinek megfelelően alakítaná át a tőle független hatalmi ágat, így elbukott a népszavazáson. A versenyképességi krízis megoldása ráadásul idővel egyre nehezebbé válik. Olaszországban az egyik legalacsonyabb atermékenységi rátaa fejlett világban, ami előrevetíti a nyugdíj- és egészségügyi kiadások növekedését, miközben az ezt finanszírozó munkakorú népesség csökken. Úgy tűnik tehát, hogy miközben Görögország sem egy egyértelmű sikersztori – hiszen a példás gyorsaságú csökkenést az államadósságban hatalmas krízis előzte meg, aminek hatásait még ma is érzi a társadalom –, Olaszországban egyelőre az sem igazán látszik, hogy egyáltalán elindultak volna a kedvező folyamatok. Címlapkép forrása: Manuel Romano/NurPhoto via Getty Images