● news.bsdnet.hu

A Föld forgási pólusa nem rögzített pont , hanem vándorol és ingadozik a bolygó tömegeloszlásának változásaival. A víz jelentős tömeggel rendelkezik, így amikor nagy mennyiségű talajvizet szivattyúznak ki a föld alatti vízadó rétegekből öntözési és lakossági célokra, az végül az óceánokba kerülve megváltoztatja ezt a tömegeloszlást. A folyamat mechanikája ahhoz hasonlítható, mint amikor egy pörgettyű egyik részére extra súlyt helyezünk, ami módosítja a forgását. A Geophysical Research Letters folyóiratban 2023-ban megjelent tanulmány szerint az emberiség 1993 és 2010 között mintegy 2150 gigatonna talajvizet termelt ki. Amikor a kutatók ezt a vízmennyiséget beépítették a modellekbe, az eredmények egybeestek a forgási pólus megfigyelt, körülbelül 80 centiméteres elmozdulásával. Ez a vízveszteség egyúttal 6,24 milliméteres globális tengerszint-emelkedést is eredményezett. Ki-Weon Seo, a Szöuli Nemzeti Egyetem geofizikusa úgy véli , hogy az éghajlattal összefüggő tényezők közül a talajvíz áthelyeződése van a legnagyobb hatással a forgási pólus vándorlására. A legerőteljesebb hatást az észak-amerikai kontinens nyugati részén és az Északnyugat-Indiában tapasztalható talajvíz-kimerülés gyakorolta az elmozdulásra. Nem csupán a talajvíz befolyásolja a pólusmozgást, a hó, a jégtakarók, a gleccserek és a Föld belső folyamatai is hatással vannak rá. A Journal of Geodesy 2026-os újraértékelése kimutatta, hogy a hosszabb távú tendenciákat elsősorban a grönlandi jég olvadása és a hóesési mintázatok határozzák meg, de a talajvíz szerepe is kimutatható maradt. A tudósok a régebbi, műholdas mérések előtti idők vizsgálatára új modelleket is bevezettek 2026-ban, hogy pontosabban felmérjék az elmúlt évtizedek szárazföldi víztározási változásait. A talajvízszint csökkenése közvetlenül érinti a helyi környezetet is, mivel a földfelszín süllyedni kezdhet, ami súlyosbítja a tengerszint-emelkedés hatásait, és elősegítheti a sós víz behatolását az édesvízi bázisokba. Egy 2026-os, a Nature folyóiratban publikált kutatás 40 nagy folyódeltát vizsgálva megállapította, hogy a part menti területek többségében a talajsüllyedés ma már nagyobb mértékben járul hozzá a relatív tengerszint-emelkedéshez, mint maga az abszolút tengerszint-növekedés. Ennek ellenére a vízadó rétegek képesek lehetnek a regenerálódásra. A Science magazin egy 2026-os tanulmánya 67 sikeres helyreállítási esetet vizsgált meg. A javulás általában alternatív vízforrások bevonásának, a mesterséges visszatáplálásnak vagy a szakpolitikai változtatásoknak volt köszönhető, bár ezek a megoldások nem alkalmazhatók egységesen minden szárazodó régióban.