● news.bsdnet.hu

Refrén Tedd fel az előző életed.Nem baj, ha a lemeztű remeg –hamarosan ennek is vége lesz. Egy bárban ülök.Te pörgeted.Táncolsz.Én éneklek,mert képzeletben trubadúr vagyok,és a slágereim: életek.Most a tied. Ez a sláger halhatatlan – mondod –,örökzöld.Ugye, az ég kék?Holdig rágod a körmöd.A vinil meg a szaru rokonok-e. A refrén egy pohár alján úszik.Nem tudom,kettőnk közül ki írta.A bár fényei félmondatok.Nézem,ahogy lerágott körmeid közöttösszetörik a lemez. Kiéghet-e, ami örök?Te a kabátodat keresed,én a mondat végét.Kint esik,vagy csak a fény csorog.A pulton hagyott aprókézmeleg. A hajadban a füstfélbehagyott dallam.Az este szétnyílik,mint egy mondat,amit sosem mertünkkimondani teljesen. A hipotézis bizonyítás hiányában félresiklott, az áldozatok száma nem csekély A szerelem svédasztal,végtelenítve. Szeretjüka svédasztalokat, és a végtelenis olyasmi, amit szeretnénka szerelemmel társítani. Ha épp nem vagyunkse vegák, se gluténérzékenyek, minden feltétetnyugodt szívvel fogyaszthatunk az adott feltételekmellett, avagy feltétlenülválogathatunk a szerelem végtelenítettsvédasztaláról. A tálalás is számít,pláne, ha a csók, a bűntudatés a szénhidrát egyazon tálcánérkeznek, és nem mindegy, hogy a fedő alattharag vagy empátia gőzölög.Fontos, mit hogy vesz be a gyomrunk,először jöhetnek a nehezebb,az estéhez közeledve meg az emészthetőbbdolgok. Ne feküdjünk leharaggal. A harag a kimondatlan mondatoksavtúltengése, amit a testholnapra elfelejt, de a gyomorőriz, mint egy sértett szerető.Ha minden, amitlenyelünk, visszakérdez.Ott kérdez vissza, ahol a vágylassan emésztődik, mint egy nehéz,ünnepi vacsora;ott, ahol a desszert, a mondatok aljánösszegyűlt csend. Ha a megbocsátásnem több, mint a szervezet öngyógyító folyamata,hogy ez a végtelenítettsvédasztal végül nem isaz ételről szól, hanem arról, hogy hányféleképp tudunkéhesek maradni.