● news.bsdnet.hu

A kutatás a mezopelágikus zónában – azaz nagyjából a200 és 1000 méterközötti mélységben – élő vagy azon átvándorló, nagyobb testű halfajokra összpontosít. Ezeket a szerzők "sötét hálózatnak" nevezték el. Ide tartoznak például a kaszahalfélék és a kígyómakrélák. Bár ezeket a fajokat a hagyományos tudományos felmérések során használt hálók ritkán fogják be,az ipari halászatban rendszeresen a hálókba kerülnek. A hawaii horogsoros halászat, amely elsősorban tonhalra és kardhalra specializálódott, több mint száz évre visszanyúló, részletes adatsorokat biztosít a kutatók számára. Az egykor kisüzemi halászat az 1990-es években indult drasztikus növekedésnek a hatékonyabb technológiák és az értékes exportpiacok megjelenésével. A halászati intenzitás növekedésével, valamint az egyre mélyebb vizekre történő kiterjesztésével afogások összetétele is jelentősen megváltozott.Egyre nagyobb arányban jelentek meg a mélyvízi fajok, például a kaszahalfélék és a tündöklőhalak, amelyek piaci ára meredeken emelkedett. Eközben a nem kívánt, gazdaságilag értéktelen fajokat, mint amilyenek a lándzsahalak is,megdöbbentő mennyiségben dobták vissza a tengerbe. A kifogott halak visszadobása azonban korántsem jelenti az állatok túlélését. Simon Thorrold, a tanulmány társszerzője rámutatott: a visszaengedett mélyvízi halak80–100 százaléka elpusztul a befogás okozta stressz, illetve a fizikai sérülések következtében. Ezek a példányok tehát gyakorlatilag holtan kerülnek vissza az óceánba, és egyszerűen kisüllyednek a tengeri ökoszisztémából. A kutatók világszerte bizonyítékokat találtak a mezopelágikus zónát érő jelentős halászati nyomásra. A csökkenő állománysűrűség és a zsugorodó egyedméret mellett a fogási adatok széles körű aluljelentését is azonosították, ami súlyosan megnehezíti a hatékony halászati gazdálkodást.Mindeközben a szürkületi zóna fajai kulcsszerepet töltenek be az óceáni ökoszisztémában.Sok közülük alapvető táplálékforrása a gazdaságilag értékes csúcsragadozóknak, például a tonhalnak és a kardhalnak. Emellett egyes fajok a napi vertikális vándorlásukkal hozzájárulnak a biológiai szénpumpa működéséhez, vagyis a szén-dioxid mélytengeri elraktározásához. Ennek az éghajlatváltozás mérséklésében is kiemelkedő szerepe van. A tanulmány szerzői a fogási adatok transzparensebb jelentését, valamint az érintett mélyvízi fajok halászati szabályozási keretrendszerekbe történő integrálását sürgetik. Rámutattak arra is, hogy a meglévő intézményi struktúrák már most is megfelelő alapot nyújthatnának a szigorúbb felügyelethez. Ehhez azonban elengedhetetlen a pontosabb adatgyűjtés és az összehangolt szakpolitikai intézkedések bevezetése. A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images