● news.bsdnet.hu

A felfedezés Bihar megyében, Romániában történt. Az Árpád-házi uralkodók vitathatatlanul a magyar történelem legmeghatározóbb, legmonumentálisabb alakjai, akiknek zsenialitása lefektette a keresztény magyar állam alapjait. Ebből dicső és tiszteletreméltó királyi láncolatból is messze kimagaslik Szent László alakja, aki a nemzet emlékezetében a mai napig a feddhetetlen, tiszta szívű lovagkirály eszményképeként él tovább. Bár a szent uralkodóhoz köthető fizikai emlékek túlnyomó többsége Erdélyben, azon belül is a székelyföldi régióban maradt ránk, most egy egészen rendkívüli felfedezés rázta meg a kulturális életet. Történelmi tájainkon, az egykori erdélyi határvidéknek számító bihari földvárban olyan falakra bukkantak, amelyek között egykor maga a lovagkirály is hús-vér emberként élt, imádkozott és uralkodott. Olvass tovább... Olvass tovább... A bihari erődítmény építése a kutatások szerint az 1040-es évekre tehető, és az uralkodását megelőző két évtizedben ez a monumentális földvár szolgált Szent László hercegségének katonai és hatalmi központjaként. Bár a múlt század hatvanas éveitől kezdve a régészek huszonöt éven át kutatták a területet , a létesítmény hatalmas kiterjedése miatt a föld mélyén rejlő titkoknak mindössze a töredékét, alig 2,5 százalékát sikerült feltárniuk. A valódi fordulatot az elfeledett örökséget felkaroló Szent László út-program hozta el, amely lehetőséget biztosított a terület régészeti átvilágítására. A szakemberek a legújabb geomágneses eljárásokkal pásztázták végig a talajt, és a várudvar közepén olyan épületmaradványokat mutattak ki, amelyek minden kétséget kizáróan a László-kori püspöki székhely legelső, elveszettnek hitt székesegyházának kontúrjai. Olvass tovább... Olvass tovább... Ez a lelet azért bír felbecsülhetetlen nemzeti és tudományos értékkel, mert a honfoglalást követő első évszázad székesegyházairól szinte alig maradt fenn építészeti információnk az utókor számára. A későbbi korok nagyszabású gótikus átépítései szinte mindenhol szisztematikusan megsemmisítették és kitörölték a korai Árpád-kori templomokat, Bihar esetében azonban valóságos történelmi csoda történt: mivel Szent László a püspökség székhelyét később átköltöztette a fontosabb kereskedelmi utak mentén fekvő Váradra, a bihari dómot nem építették át és nem bővítették tovább. Az épület így eredeti, 11. századi formájában érte meg a pusztító tatárjárást, amely után a romokat lebontották, a föld pedig évszázadokra biztonságban megőrizte az alapokat, így az erdélyi földből most napvilágra került bazilikális alaprajz egyedülálló módon mutatja  nekünk a lovagkirály korának építészeti nagyságát. forrás: maszol.ro