● news.bsdnet.hu

– Floridában értem utol. Miért ott, miért nem Párizsban van Temesvári Andrea? – Mindkét fiam itt tanul az egyetemen, és amikor csak tehetem, meglátogatom őket. Most különleges alkalomra érkeztem, ugyanis Márkó diplomaosztójára voltam hivatalos. Izgatott édesanyaként érkeztem és egy nagyon büszke anyaként fogok hazautazni. – Éppen negyven esztendeje, hogy megnyerte Martina Navratilova oldalán a női párost a Roland Garroson. Hol foglal helyet a pályafutásában ez a diadal? – Ez a trófea mindig is az egyik legfontosabb lesz számomra. Mint minden teniszezőnek, nekem is az volt az álmom, hogy előbb eljussak egy Grand Slam-tornára, aztán ott pályára léphessek a főtáblán. Majd amikor ez teljesült, jött a következő cél, miszerint nyerjek egy meccset, végül szerettem volna minél messzebb jutni. Amikor néztem a példaképeimet, Björn Borgot, John McEnroe-t, Chris Evertet vagy éppen Martina Navratilovát, az járt a fejemben, de jó lenne egyszer egy Grand Slamen ellenük vagy éppen mellettük pályára lépni. Ez hajtott előre. – A világ egyik legjobbjaként párosban a csúcsra ért, míg egyéniben nem sok választotta el az igazán kiugró eredménytől. Utóbbiban vajon miért nem sikerült a legjobbak között végeznie? – Egyéniben a világranglista hetedik, míg párosban a tizenharmadik helyéig jutottam, és ha megnézem a GS-tornákon elért eredményeimet, egyáltalán nem érzem, hogy szégyenkeznem kellett volna. Szerintem ezt bármelyik mai játékos szívesen elfogadná. Mai szemmel úgy látom, kicsit túlizgultam a meccseket, túlságosan meg akartam felelni mások és legfőképpen a magam elvárásainak. Ezzel szemben párosban felértem a csúcsra, hiszen nyertem és elődöntős is voltam a Garroson, elődöntős voltam Melbourne-ben, kétszer a negyeddöntőbe jutottam Wimbledonban, illetve háromszor voltam a legjobb tizenhat között a US Openen. Vegyes párosban pedig Wimbledonban jutottam el a legjobb négyig. Mindez elmondhatatlan öröm volt számomra. A Temesvári, Navratilova duó menetelése az 1986-os Roland Garroson – Manapság az egyéni és a páros tenisz szinte különvált egymástól. Akkoriban viszont egyáltalán nem ez volt a jellemző a sportágra. – Mindig egyéni játékosnak tartottam magam, és akkoriban bizony nem voltak igazi specialistái a páros játéknak. Aki elindult egy adott tornán egyéniben, az általában pályára lépett párosban is. Hogy miért? Ez egy pluszedzés és gyakorlás volt a számunkra, illetve nem titok, ha jól szerepeltél a versenyen, akkor hozott egy kis bevételt is az egyes mellé. Az sem volt ritka, hogy valaki sérülésből visszatérve párosban lépett előbb pályára, hogy minél hamarabb visszaszokjon a tornák ritmusába. Számomra kellemes, hasznos és jó időtöltés volt a páros, aminek a segítségével éles helyzetben gyakorolhattam. Élveztem minden pillanatát, és ami a lényeg, a fentiek miatt egyáltalán nem stresszeltem a meccseimen. Nem volt eredménykényszer, sosem volt állandó társam a párosviadalokon, és nem tagadom, igencsak jó érzés volt ennyi jó játékossal együtt játszani. – Miként jött létre a Navratilova, Temesvári duó? – Martina állandó párostársa, Pam Shriver – aki szintén volt harmadik az egyéni világranglistán – megsérült. Félelmetes kettőst alkottak, hiszen összesen 79 viadalt nyertek meg együtt, volt köztük hét Australian Open , öt Wimbledon, négy US Open és szintén négy Roland Garros bajnoki cím. Martina partner nélkül maradt az 1986-os salakszezonra. Azt tudni kell, hogy mindkettőnket az IMG menedzselt akkoriban, persze más képviselte őt, mint engem. Pont Los Angelesben készültem, amikor felhívott a menedzserem, és titokzatosan csak annyit kérdezett, ekkor meg akkor hol leszek, mert valaki szeretne felhívni telefonon. Mivel akkoriban még nem volt mobiltelefon, így megállapodtunk egy időpontban, amikor egy ismerősömnél utolérhető leszek. – Hogyan zajlott le a beszélgetés? Megdöbbent, amikor kiderült, ki a titokzatos hívó? – Ha valaki egy szokványos beszélgetésre gondol, az nagyot téved. Csengett a telefon, felvettem, és egy hang beleszólt: „Helló, Martina Navratilova vagyok.” Erre mindössze annyit mondtam, hogy nagyon vicces, és letettem a telefont. Azt hittem, a menedzserem szórakozik. Nem telt el három másodperc, újra csengett a telefon, ugyanaz a hang, ugyanaz a bemutatkozás, majd annyit hozzátett, velem beszél-e. Mondtam, hogy igen, majd újra letettem a telefont. Harmadszor is megszólalt a csengő, és amikor felvettem, azonnal azt hajtogatta, hogy ő tényleg Martina Navratilova. Ekkor ismertem meg az akcentusát. Nem véletlen, hogy azóta jó párszor mosolyogva a fejemhez vágta, hogy kétszer is rátettem a telefont, igencsak meg kellett küzdenie értem. – Miért kereste végül? – Elmesélte, hogy Pam Shriver megsérült, és az edzőjével úgy gondolták, hogy a salakszezonban végig együtt párosozhatnánk, melynek a csúcspontja a Roland Garros lenne. Hozzátette, miután korábban már többször felkértek edzőpartnernek, tudták, mire számíthatnak. Ahogy ezt meghallottam, levegőért kapkodtam, és mindössze annyi szaladt ki a számon, hogy ezt most komolyan gondolja? Kinevetett, és közölte, ne legyek kishitű, tökéletes a játékom, ráadásul van időnk összeszokni az edzéseken. Abból sem csinált titkot, hogy hisz abban, hogy eredményesek lehetünk együtt. – Ön mit gondolt erről? Hiszen abban biztos lehetett, bármennyiszer felmennek a pályára, mindenki a húszéves Temesvárit fogja bombázni a labdákkal. – Amikor ezt felvetettem neki, csak annyit mondott, nagyon jó párost fogunk alkotni, és tudja, hogy bírni fogom a rám nehezedő nyomást, hiszen remek versenyzőtípusnak tartott. Nem tagadom, már a telefonon keresztül olyan önbizalmat adott, hogy mire letettük, már én is elhittem azt, amit mondott. A női páros pénzdíja A női páros győztesei 1986-ban összesen körülbelül 33 000 amerikai dolláros (akkori értéken mintegy 230 000 francia frankos) fődíjon osztoztak , míg a 2026-os Roland Garroson a női páros nyereménye már eléri a 600 000 eurót (kb. 696 000 dollárt) – Elérkezett a Roland Garros, és a végén kiderült, Navratilovának mindenben igaza volt. Önre játszottak, de megoldotta. Tényleg ennyire egyszerű volt? – Abszolút nem, hiszen tízből nyolcszor rám ütötték a labdát az ellenfelek, ennek ellenére mindenkit végigvertünk a tornán, többszörös GS-bajnokokat is, majd a döntőben a Graf, Sabatini kettősnek esélye sem volt ellenünk. Ráadásul Martina az egyest elveszítette Chris Evert ellen, így lelkiekben összetört, rengeteget beszélgettem vele a mi döntőnk előtt. Jó érzés volt, hogy hallgatott rám, sikerült kirángatnom a gödörből , és a döntőben meccs közben többször is megköszönte, hogy igazi csapattá értünk és számíthatott rám a nehéz pillanatokban. – Profi pályafutása során öt egyéni és hét páros WTA-tornát, valamint 4 egyéni és páros ITF-viadalon nyert. Mit gondol, több volt ennél a karrierjében? Főleg annak tudatában, hogy a csúcson két évet kellett kihagynia két súlyos sérülés miatt. – Mai fejjel kijelenthető, ha nem sérülök meg, vélhetően több tornát nyerek mind egyéniben, mind pedig párosban. A világ hetedik legjobbja voltam egyéniben, és 1983-ban engem választottak meg az év legjobban fejlődő játékosának. Arról azonban nem szabad elfeledkezni, hogy akkoriban jóval kevesebb tornát rendeztek, nem voltak 250-es, 500-as vagy 1000-es versenyek, a GS-viadalok mellett havonta maximum négy nagyobb tornát rendeztek. Hatalmas szó volt akkoriban, hogy az Italian Opent meg tudtam nyerni, ahol az öt meccsem alatt mindössze tizenegy játékot veszítettem el. Nem tagadom, hogy eljátszottam a gondolattal, mi lett volna velem a sérülések nélkül. De mint tudjuk, a „ha” sosem játszik, pont úgy, mint a sérült teniszező. Ráadásul a bokasérülés előtt elkezdett rakoncátlankodni a derekam is, ám top 10-es játékosként meg volt adva, hol kötelező mindenképpen elindulnom, ahol összeszorított foggal, de pályára kellett lépnem. Manapság már az ilyen fokú sérüléseket az orvostudomány sokkal hamarabb helyre tudja hozni, mint az én időmben. Nekem hónapokba telt. Temesvári Andrea tornagyőzelmei a WTA-viadalokon Egyéni Páros – Visszatért, ám sokan fanyalogtak azon, hogy egyéni tornát már nem tudott nyerni. Ön miként élte meg ezeket az éveket? – Amikor majdnem két év után újra elkezdtem játszani, sikerült visszaküzdenem magam a top 25-be. Én lettem az év visszatérője, és erre ma már nagyon büszke vagyok. Ugyanakkor tény, szinte agyonnyomtam magam azzal, hogy ezt akkor nem tartottam nagyobb sikernek, állandóan azzal hajtottam magam, hogy miért nem vagyok már a legjobb tizenötben vagy tízben. Biztos, hogy ha most játszanék, nagyon büszke lennék arra, hogy újra a top 25-ben lehetnék. – Az természetesnek tűnt, hogy a visszavonulását követően marad a sportágban, és edzőként próbálja meg segíteni a következő nemzedékeket? – Már egészen fiatalon bennem volt, hogy az aktív sportpályafutásom befejeztével átadjam azt, amit megtanultam és átéltem teniszezőként. Már ekkor is úgy néztem az ellenfeleim játékát, mint egy edző, és ez segített a felkészülésben játékosként is. – Egy sikeres karriert egy sikeres edzői munka követett eddig. – Ott lehettem Babos Tímea mellett a felnőttpályafutása elején, majd kifejezetten örültem annak, hogy Gálfi Dalma sikereihez edzőként hozzá tudtam járulni, hiszen mindkét GS-sikerénél – a US Openen egyéniben, míg Wimbledonban Stollár Fanny társaként párosban győzött –, ott voltam mellette, és az év végén világelsőként zárt a juniorok között. Máthé Gáborral már hat és fél éve dolgozom együtt, és nagyon büszke vagyok arra, amiket közösen elértünk. Kétszeres siketlimpiai ezüstérmes lett, GS-t nyert egyéniben és párosban , Európa-bajnokságon dobogóra állhatott az irányításommal, folyamatosan fejlődik a játéka. Mindemellett a Billie Jean King-kupa játékosait is mentorálom. – Őszintén, előfordulhatott volna az ön idejében, hogy összeálljon egy olyan valakivel párosozni, aki az egyik honfitársát lenácizta és nem hajlandó vele kezet fogni? – Anélkül, hogy ítéletet mondanék, annyit elárulok, én nem álltam volna össze ilyen játékossal. Sem akkor, sem most. – Aktív tagja volt annak a Tiszta Tenisz nevű mozgalomnak, amely évekkel ezelőtt szembement a sportág vezetőivel, és mindent megtett a magyar tenisz megújításáért. Hogy érzi, meglett az eredménye a küzdelmüknek? – Nagyon sok értelme volt az akkori fellépésünknek , hiszen a korábbi vezetés működése rendkívül káros volt a sportágra nézve. Azt viszont sajnálom, hogy amikor eljött a pillanat, hogy a Tiszta Tenisz végrehajthatta volna a programjait, még évekig azzal kellett a tehetséges új vezetői gárdának foglalkoznia, hogy rendbe tegye az előző éra újabb botrányait. Pályafutása során olyan legendákkal játszott, mint Steffi Graf: