● news.bsdnet.hu

A hajót a németországi Bremerhaven városában működő Schichau Unterweser építette. A gerincét 1973-ban fektették le 2250-es gyári számmal, és már abban az évben,december 8-án vízre is bocsátottákBEWA Discoverer néven. A magaközel 90 méteres hosszúságával, 15 méteres szélességévelés valamivel több mint 3700 tonnás súlyával közepes vízi járműnek számító vízi járművet később Lowell Thomas Discoverre keresztelték át, és heti rendszerességgel közlekedett Chicago és Montreal között a Nagy-tavakon át, míg az ellenkező irányú utakat a St. Lawrence Seaway hajózási társaság szervezte. Két évvel később, 1976 júliusában az Adventure Cruises, Inc. tulajdonába került, ekkor kaptaa World Discoverernevet, és hosszú távra bérbe adták a Society Expeditions számára, miközben Szingapúrban lajstromozták. 1987-ben – amikor is a Discoverer Reedereitulajdonában volt– ismét átnevezték Society Expeditionre. Ma is ismert – amúgy már korábban is viselt – nevét 1990-ben kapta vissza, ekkor márLibéria lobogójaalatt. 1996-ban tetőtől talpig felújították. A 76 kabinos World Discoverer – magyarul Világfelfedező – elnevezés egyébként nem volt túlzás, hiszena gigantikus járművetúgy tervezték, hogy még a legszélsőségesebb körülmények között is biztonsággal közlekedhessen. Való igaz, megerősített, kettős hajóteste alkalmassá tette arra, hogy fedélzetén akár137 utassal és 75-80 fős személyzettela hideg, jeges tengerek kemény hullámait is szelni tudja. Nem csoda hát, hogy telenteantarktiszi és Falkland-szigetekiexpedíciókra „hívták”, tavasszal és ősszel gyakran szállította utasait a Csendes-óceán déli szigetvilágában, a nyári időszakban pedig az alaszkai térségben, valamint az orosz határ közelében és a Bering-tenger vidékén közlekedett. Noha minden jel arra mutatott, hogy e hajót jóformán elpusztítani sem lehetne,2000. április 30-ánvéget ért a pályafutása– a sors fintora, hogy nem is a jeges, hanem a jóval barátságosabb, trópusi vizeken. E nap délutánján ugyanis, pontosan 16 órakor épp a Sandfly-szoroson haladt át, amikor egy addig feltérképezetlensziklának vagy zátonynak ütközött. A baleset következtébenléket kapott a hajótest, és vízzel árasztotta el azt,így Oliver Kruess kapitánynak egyetlen pillanata maradt arra, hogy elkerülve a hajó teljes elsüllyedését, a hatalmas vízi járművet a közeli Roderick-öböl sekélyebb vize felé irányítsa és szándékosan zátonyra futtassa. Miután a hajó azonnali vészjelzést adott le,a Honiara felől egy komp érkezett az utasok kimenekítésére.A manőver tehát abban az értelemben sikeres volt, hogy minden utazó életét sikerült megmenteni, ám a hajót már nem: későbbi, víz alatti vizsgálatok gazdasági totálkárt állapítottak meg. Az oldalára dőlt World Discoverertmagára hagyták, ám azóta kifosztott, már elrozsdásodott roncsa ma is ott ring az öbölben. Noha a baleset évében még próbálkoztak a mentésével, a helyiek ezt megakadályozták. Bár a hajó természetesen már használhatatlan, mégis sokak járnak a csodájára: testén megtelepedett,gazdag növényzete miatt valódi látványossággá vált,amelyre a messze földről érkezők is kíváncsiak. Kapcsolódó:Így találták meg a hajóroncsok Szent Grálját, amit még Indiana Jones is megirigyelt volna Vedd meg fél áron a Dívány első könyvét! A Dívány újságírói által felkutatott történetek fele a 20. század elejének Magyarországát idézi meg, a másik fele pedig a világ tucatnyi országából mutat be egészen különös eseteket. Tekintsd meg a kötetet, kattints ide! hirdetés