● news.bsdnet.hu

Állítsa be, hogy a Magyar Hang cikkeit mindig az elsők között lássa a Google keresőben! Görnyedt testünknek nincsen ára,  s úgy halunk meg, mint a barom. Kaszás testvér! Sovány a földünk!  könyörgöm, egyet tégy nekem: ha elviszel, szórd szét trágyának testemet kinn a réteken!” Szeretem persze a magaslatokat, sziklacsúcsokat is. Ha kezdtek a bogarak zúgni, és súlya lett a levegőnek, mert kelet és dél felől a dombplatót sűrű erdő nőtte, kiszaladtam a nyugati széli irtásra, felmásztam a vadles tetejibe, és onnan néztem a Balaton felől gyűlni a lila felhőket, melyek hasát villámok csiklandozták. Szeretem Lendván a kilátót, amely körül a szomszéd Zalában sosem látott rendben csorognak össze a szőlősorok, kitöltve minden meredélyt és hasadékot, mintha más dolga sem volna az embernek ott, mint takaros tőkékkel vezekelni a világ bűneiért. Kevésszer repültem életemben, négyszer, ha összesen, de ami jó volt benne, hogy értelemmé fogta össze a nagy magos a vonatablakból diafilmként pergő mesemorzsákat. De jobb’ szeretek, jobb’ szerettem a földön lenni mindig. A kapuvári nagyszülői háznak padlóátmenetei élnek bennem legerősebben, a kő és linóleum, parketta és szőnyeg asszonánca; a tejeszacskókból font lábtörlők, a küszöbpórusokba ülepedő idő, az elguruló kétforintos ijedt igyekezete, hogy a por bélelte sarokba bújjon előlem (mint lukba megriadt egérke). A foltokban enyvezett szőnyegpadló csepeli meg pesterzsébeti panelunkban, amit a sarkánál ha felhúzott az ember, olyan drága bűzt lehelt alóla, amilyet gyerek csak körömlakkba, Trabant-füstbe szagolva lel még. A vitnyédi istállószoba döngölt földje, a mindent borító fehér kagyló- meg csigaszilánkok az ágyásban, meg amit először láttam akkor: a gádor alá öntött friss betonjárda halványuló szikkadása (fújkáltam ki a rátévedő hangyákat, mint a napokban már saját kertünkben, bele ne kössenek szegények). A soroksári hajópadló, mely párnafa nélkül egyenest a földre lett fektetve, és ásító hiányaiból rajzáskor csíkbogarak ügyetlenkedték magukat a felszínre, pár napos életre. A nappalisparafapadló, amely olyan puha volt, mintha fűrészporon lépnénk, de amelyen csak fészkalódtak a rongyszőnyegek, hogy folyton elcsúsztunk rajtuk. Már előfizető vagyok, bejelentkezem!