● news.bsdnet.hu

Állítsa be, hogy a Magyar Hang cikkeit mindig az elsők között lássa a Google keresőben! Ezek voltak az idei Friss Hús Budapesti Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon a kedvenc filmjeink. Az öregedés drámájával nehéz mellélőni. Legalábbis elsőre csak olyanok ugranak be, amelyek hatása alól lehetetlen kivonni magunkat. Anthony Hopkinsnak Oscart hozott a demenciát belülről megmutató Az apa – abszolút kiérdemelten. Olyan film volt, amelynek még peregnie sem kell: ha csak eszünkbe jut, már a könnyeinket nyeljük. Aztán külön kategória az évtizedeket leélt párok tragédiája. Hogyan hat ránk, ha a másik már meg sem ismer bennünket? Készen állhatunk-e egyáltalán a végleges búcsúra? Sarah Polleytól az Egyre távolabb ezt feszegette, ahogy Michael Hanekétől a Szerelem , vagy néhány éve Gaspar Noétól a Vortex. Most pedig itt az idei Friss Hús, melynek több produkciója is az emberi élet végességével szembesít. Fiatal alkotók munkái ráadásul ezek, bennük mégis rendkívüli bölcsességgel, élettapasztalattal. Kell ehhez persze a főszereplő idős színészek hitele is. Kenéz Ágoston filmje, a Flódni elsőre „csak” egy különös bábfilmnek hat, a főszerepben a mogorva, elaludni képtelen öregemberrel (Fodor Tamás). Minek is neki a mákos sütemény? Azért tényleg, hogy végre álomba merülhessen? Ahogy szép lassan bontakozik ki drámája, élete párjához való ragaszkodása, úgy lesz egyre nehezebb is a néző szíve. Charlie Kaufman csodálatos Anomalisája jutott eszembe: a bábok ott is tökéletesen reprezentálták az érzelmeik elől menekülő, rémült-üres tekintettel fel-alá rohangáló embereket. Fodor Tamás és Nagy Mari kettősének nem sok idejük van meggyőzni minket ebben a bő húszperces filmben. Sőt, már az is különleges alkalom, amikor végre emberi valójukban látjuk őket, pörölni a cukrászdában, hogy felébredni kellene vagy tovább aludni. Hiszen ki ne értené: „ötven éven keresztül nem aludtam egyedül, és nem most fogom elkezdeni”. Ahogy a teremben körbenéztem, csak könnyes szemeket láttam. Kenéz filmje ügyesen játszik az érzelmeinkkel, és képes eljutni a katarzisig is. Szomorú, hogy a Flódninak nem jutott egy-két díj az idei fesztiválon, már csak azért is, mert ez olyan magas minőség, ami az Oscarra is érdemessé teszi. Sokáig elkíséri még ez az érzelmi hullámvasút azt, aki felült rá. Miközben a Flódni egy szerelmespár búcsúját mutatta, addig a Végem az egyéni megsemmisülés felfoghatatlan drámájával szembesít. És azzal, mennyire nehéz megbirkózni azzal, hogy a világ szép lassan lemond rólunk. Fárizs Mihály filmjét elsősorban és leginkább Meszléry Judit vérfagyasztó alakítása hitelesíti. Tragikomikus figyelni, ahogy a tévében nézi, hogyan szavalja el helyette Pogány Judit azt a Nagy László-verset, amit ő már képtelen volt. Léte, ha végleg lemerült, ki imád tücsökhegedűt? Eszünkbe jut Meszléry Judit pályája, és önkéntelenül is elszégyelljük magunkat: kellőképp becsüljük-e az életművet, mely olyan nagy művekkel bír, mint a Magasiskola, az Apám néhány boldog éve vagy az Ők ketten? Meszléryre márpedig itt rendkívüli feladat hárul. Eljátszani a saját halált sosem könnyű, ebben a korban még megterhelőbb. De ennyire pontosan és hihetően megmutatni a véget, ez elképesztő teljesítmény. Dúlt hiteknek ki állítson eztán káromkodásból katedrálist? Fontos, erős mű a Végem, megérdemelten kapott díjat a fesztiválon. Az elmúlással való szembesülés mellett akadtak még visszatérő témák, motívumok. A rövidfilmes fiatal generáció megéléseit illetően árulkodóak: van olyan film, amelyben még Magyar Péter-tömegrendezvénybe is belefutunk (Kárpáti Jakab, Pálos Péter: Kukurikú). Ennél is érdekesebb, hogy a zsarnoki edzőktől több filmben is visszatérően viszolyoghatunk. Az Alíz, a torreádor szeretőjében Pál András alázza szigorú tánctanárként a növendékeket, köztük a magát túlhajszoló címszereplőt (Erdős Lili magával ragadót alakít), míg a Csizmadia Máté Noel rendezte Víztükörben Ónodi Eszter úszóedzőként a saját lányát hajszolja a végtelenségig. Van ebben persze valami irreális túlzás: a szülő is lehet perfekcionista, az edző pedig rabszolgahajcsár, de a két személy általában nem ugyanaz. Mindenesetre itt nagyon jól jött a felállás, Ónodi Eszter sosem táncolt még ilyen ügyesen az idegeinken, pedig az Aranyéletben is bőven kitett magáért. Annál izgalmasabb lesz, ahogy az elején törődő, engedékeny szülőnek tűnő apa (László Zsolt) karaktere is kimutatja a foga fehérjét. Érezzük persze az elejétől, hogy mindkettejüknél az egész csak a hatalmi harcról szól, és a legkevésbé a lányuk valós érdekéről. Az anya kizsigerelné teljesen, hogy a tökéletes uszodai teljesítményének fénye visszaragyogjon rá is, az apa viszont mielőbb a kispadra küldené, hogy a másik szülő ezáltal is szembesüljön kudarcával. A legárulkodóbb a férfi mondata lesz: ne hajtsa már tovább, hát nem látja, hogy úgysem tudja megcsinálni? Szíven üt a mondat, hasonló érzések kavarognak bennünk, mint az orosz Andrej Zvjagincev Szeretet nélkül-jében, amikor a fiú szembesül vele, hogy a szülők nagy hangon vitatkoznak: melyikük akarja kevésbé tovább nevelni a gyereket. De bevillan Kosztolányi Dezső drámai novellája, a Fürdés is: a víz végtelen nyugalma ellenpontozza a bennünk egyre jobban a magasba csapó riadalmat. És hát tényleg árulkodó, hogy a fiatalabb generációk egyik jellemző réme a saját kudarcát erőszakos utánpótláshajtásba forgató, a neveltek érzéseivel és jóllétével mit sem törődő testedző. Az elmúlt évek uszodai horrorsztorijait hallva nem is lehetünk meglepődve. A Víztükör erőteljes, megrendítő módon mutatja be mind ezt, mind a szülői harcok semmire nem jó, nyomorító hatását. Az idei Friss Hús egyik legszórakoztatóbb rövidfilmje, a Miklós (28) jelenetszerűen építkezik, hogy viccet csináljon a Bumble-nemzedék ismerkedési, önépítési és -ámítási gyakorlataiból, egyáltalán mindabból, amit magunkról és a másikról gondolni szeretünk manapság. Kereszty Róza és Szilágyi Máté közös rendezését a(z ön)ironikus szövegek és a nagyszerű fiatal színészek viszik a hátukon, legyen szó akár a már emlegetett Erdős Liliről, akár a Burns Katalin-féle Nincs nagy baj című rövidfilmben szintén a generációs tehetetlenségérzetet megejtően láttató Stork Natasáról. És a többi fiatal, Ferenczi Dóri és Juhász Maja is remek. Ha valami igazán viccesre és aktuálisra vagyunk kíváncsiak a Friss Hús idei kínálatából, érdemes ezzel a filmmel próbát tennünk. Ha pedig hasonlót keresünk még, válasszuk mellé a díjazottak közül a Riftet. Simán elmenne egy szórakoztatóbb fesztiválreklámnak is Bethlenfalvy Péter és Fazakas Lóci filmje, melyben nem történik több, minthogy két srác beszélget a kocsiban, ráadásul egyikük többnyire enerváltan felelget a túl lelkes másik szövegére. Mégsem ül le egy percre sem, köszönhetően a jól megírt dumának, melynek csúcspontján hősünk a Fontos Filmekről rántja le a leplet. Oké, oké, hasznos képben lenni, de azért csak rá lehet unni a szudáni iskolákról szóló okos művekre is! Dubinyák Réka első rövid játékfilmjére megérte várni: kiérlelt, koncepciózus dráma lett, mely helyenként nem fél humorosnak sem lenni – ebbe az irányba érdemes lesz még kalandozgatni. Főleg, hogy a sztori felidézte bennem Rényi Ádám egyik friss novelláját is, amelyben egy balassagyarmati trafikban bukkan fel állítólag Szűz Mária, hogy aztán az egész világ megőrüljön tőle. Dubinyák Rékánál komolyabb történetet kapunk a szigorú apácakezek között nevelkedő Eszterről (Porath-Korontos Inez), akinek meggyőződésévé válik, hogy nagyon hasonlít Krisztus anyjára. Azzal viszont kifejezetten elégedetlen, amilyennek nevelkedése helyén látják. Hiába, láthatólag semmi esélye rá, hogy szavakkal-tettekkel bizonyítson. Kell hát a külső megerősítés! Egy idegen szem, mely meglátja benne azt, amit ő is gondol magáról, hogy ezáltal végre otthon is jobban becsüljék, értékeljék őt. Porath-Korontos Inez megkapta a legjobb színésznőnek járó díjat, teljes joggal: játéka visszafogott, mégis erőteljes, tökéletesen azonosul a szereppel. A Szeplőtelent sokféleképp lehetett volna elrontani, de a film ügyesen lavíroz a csapdák között, végül pedig sokat ad vallásosnak és laikusnak, konzervatív nézőnek és a végtelen szabadság szerelmesének egyaránt. 𝐌𝐚𝐠𝐲𝐚𝐫 𝐯𝐞𝐫𝐬𝐞𝐧𝐲𝐟𝐢𝐥𝐦𝐞𝐤:Legjobb magyar élőszereplős film – Konrád Zsuzsanna: Valami vadLegjobb magyar animációs film – Kreif Zsuzsanna: Adgwa-AtaLegjobb női színész – Porath-Korontos Inez (Dubinyák Réka Szeplőtelen c. filmjében)Legjobb férfi színész – Fazakas Lóci & Bethlenfalvy Péter (Rift, a saját rendezésükben)A Magyar Telekom Díja a legígéretesebb 30 év alatti rendezőnek – Csaplár Júlia: Északi partElismerő oklevél – Pol Kurucz: Charlie is not a boy és Kereszty Róza, Szilágyi Máté: Miklós (28)Magyar Játékfilmrendezők Egyesületének díja – Fárizs Mihály: VégemDiákzsűri díja – Dubinyák Réka: SzeplőtelenMagyar Film- és Videóvágók Egyesületének Morell Mihály-díja a legjobb rövidfilmvágásért: Czakó Judit (a Lovrity Anna Kata rendezte Citrom és Márvány c. filmben) 𝐍𝐞𝐦𝐳𝐞𝐭𝐤𝐨̈𝐳𝐢 𝐯𝐞𝐫𝐬𝐞𝐧𝐲𝐟𝐢𝐥𝐦𝐞𝐤:A legjobb nemzetközi animációs rövidfilm – Natalia Mirzoyan: Winter in MarchA legjobb nemzetközi élőszereplős rövidfilm – Raphaelle Petit Gille: Fanny at the BeachKülöndíjak – Joachim Michaux: A Sky So Low és Jocelyn Charles: God is Shy Közönségdíjak: @Midnight – Nathan Vaillant: Dark AlgaeWeirdcore – Lizzie Watts: Fried!Nemzetközi dokumentumfilm – Ebrahim Hesari: Grape SeasonGenre Fever! Brady Dowad: Clown Song 𝐏𝐢𝐭𝐜𝐡𝐟𝐨́𝐫𝐮𝐦:Lovas Nándor-díj a pitchfórum legjobb filmötletéért – Chilton Flóra: Toldi lányokFriss Pitch zsűri elismerő oklevele – Taraczky Mila: KortalanságMagyar Játékfilmrendezők Egyesületének díja (a KRAFT Rental jóvoltából) – Szántó Fanni: Veled a nyárA Magyar Játékfilmrendezők Egyesülete zsűrijének elismerő oklevele – Kisházy Eszter, Soós András: Oázis Center