Fodor Zsóka elárulta, mit gondol Magdi anyusról: "olyan, mint Lenin..."
Blikk Rúzs
2026-06-06 21:00
Szerinte nem igazán szimpatizálnának egymással.
Nemrég ünnepelte 84. születésnapját az ország Magdi anyusa, Fodor Zsóka, aki a közelmúltban különleges elismerésben is részesült : hatvanéves művészi pályafutása alkalmából gyémántdiplomát vehetett át. Bár jelenleg is több színházban játszik változatos szerepeket, a közönség számára örökre Magdi anyus marad.
Életkorát meghazudtolva továbbra is rengeteget dolgozik , és a visszavonulás gondolata egyelőre nagyon távol áll tőle. Folyamatosan ingázik Pécs és Budapest között, és több társulatnál is színpadra lép.
„Azt szoktam mondani, hogy a MÁV engem saját halottjának fog tekinteni, annyit utazom a[z Inter]Cityvel” – mondta nevetve a Családi kör című műsorban.
A színésznő a hosszú élet titkáról is beszélt : „Talán a géneknek köszönhetem, na és az életigenlés. Én imádom a pályámat, szakmámat, mesterségemet. Ez tart engem fitten. Anyukám száz évig élt, apukám kilencvenéves koráig... De nekem a száz nem kell. Az nem szimpatikus!”
Hosszú művészi pályafutása ellenére a legtöbben még mindig a Barátok közt ben megformált ikonikus karakterével, Kertész Magdi nénivel azonosítják Fodor Zsókát. A színésznő ezzel kapcsolatban is megszólalt a műsorban:
„Hogy én ki vagyok, azt mindenki tudja. Amikor kiléptem a sorozatból, azt írták ki a Facebookra, hogy: „Magdi anyus olyan, mint Lenin. Élt, él és élni fog”. Ezt naponta észreveszem. Nagyon jólesik. Amikor meg éppen nem esik jól, akkor próbálom kerülni a tekinteteket. Érdekes dolog, amikor én vonatra szállok. Olyan nincs, hogy nekem kellene felemelnem a táskámat, vagy leszállásnál ne segítene három-négy ember is”.
Arról is beszélt, hogy a valóságban alig hasonlít a népszerű sorozatszereplőre. „Nekem két férjem volt, diplomám van, nincs gyerekem, takarítónőm van, és nem vezetek háztartást. Hát miről beszélgetnék én vele? De amikor felvettem az otthonkát, a kendőt felkötöttem, akkor teljesen Magdi anyus voltam. De én mindent Magdi anyusnak köszönhetek. Hogy most itt ülök, hogy ennyien ismernek, szeretnek...”
Forrás: Story.hu