● news.bsdnet.hu

„A nyári italok között a legnépszerűbb keverék, amit a barkeeper hirtelenében előállít, kétségtelenül a cocktail” – írta a Magyar Hírlap újságírója 1914-ben. A szerző hosszasan magyarázta olvasóinak, hogyan készül egy koktél: apró jégdarabok, whisky vagy konyak, néhány csepp angostura, citromlé, egy szelet ananász, eper vagy cseresznye. A cikkből az is kiderül, hogy a kor emberét legalább annyira lenyűgözte az ital látványa, mint az íze. A jég, a színes gyümölcsök, a különleges poharak és a keverés rituáléja egy másik világot ígért. Hogyan terjedt el az amerikai mámor Magyarországon? A magyar konyha már jóval a koktélok divatja előtt is készített kevert italokat. A 19. századi szakácskönyvek tele vannak limonádékkal, boros-gyümölcsös frissítőkkel és úgynevezett májusi italokkal. A Magyar Gazdasszony 1863-ban például szagos mügéből, eperlevélből, kankalinból, borból, narancsból és cukorból készített nyári italt. A receptet olvasva nehéz nem arra gondolni, hogy ez tulajdonképpen egy 19. századi koktél. Vagyis mire az amerikai italok megérkeztek, az italkeverés kultúrája már nálunk is létezett. Aczél Miksa 1899-ben már külön könyvet is szentelt a koktéloknak. Itt azt olvashatjuk, hogy a magyar vendéglősök nem ismerik eléggé azokat az italokat, amelyeket a külföldi vendégek természetesnek vesznek. Aczél ezért üzleti lehetőséget látott bennük. Könyve tulajdonképpen használati útmutató volt a magyar vendéglátás számára: hogyan kell koktélt keverni, felszolgálni, és hogyan lehet lépést tartani a nyugati divattal. A koktélok aranykora még csak ezután következett. Noha a Magyar Hírlap szerzője szerint 1914-ben alig ismerik, a koktélok már az 1900-as évek elején is feltűntek szakácskönyveinkben. A Hét 1901-es számában Széchyné Lorenz Josephine küldött egy ilyen receptet. A pezsgőből készült cobblerhez cukor, citrom, narancs, aprított jég és akár ananász is került, a tetejét pedig eperrel vagy más gyümölccsel díszítették. Szalma szívószállal itták, de hosszú nyelű kanalat is adtak mellé, hogy a gyümölcsöt ki lehessen kanalazni a pohárból. Ugyanebben a számban szerepel továbbá egy konyakból, maraschinóból, angosturából és jégből készült koktél receptje is. Sőt, a sherry cobbler alsószopori Nagy Ferencné Dunántúli szakácskönyvében (1906) is ott van. Mindez azt mutatja, hogy a századforduló magyar olvasói már találkozhattak azokkal az italokkal, amelyeket hajlamosak vagyunk a két világháború közötti koktélkultúrához vagy akár a 20. század második feléhez kötni. A koktélok világhódítása azonban valóban kicsit későbbi, az amerikai szesztilalomnak köszönhető. Az 1920-as években a rossz minőségű, házilag kutyult vagy illegálisan beszerzett alkoholt gyakran gyümölcslevekkel, szirupokkal, keserűlikőrökkel és fűszerekkel tették ihatóbbá. A koktél praktikus megoldásból aztán divat lett. Csáky Sándor 1929-ben megjelent, monumentális receptgyűjteményében ( A huszadik század szakácsművészete ) azt írja, az amerikai bartenderek viszonylag hamar megjelentek a nyugat-európai mulatókban, bárokban, hotelekben is. Így az újvilági italok egyre népszerűbbek és ismertek lettek, mígnem megjelentek a polgári háztartásokban is: És nemcsak Csáky írt erről. A Kincses Kalendáriom 1930-ban írt a „rafinált italművészet” színes csodatermékeiről, kilenc évvel pedig a Színházi Magazin is arról adott hírt, hogy a koktél korántsem a kiváltságosok itala. – írják, majd arról számolnak be, hogy koktélpartira hívni néhány jóbarátot nagyjából ugyanazt jelenti immár, mint korábban ötórai teára vagy kávéra invitálni őket. A hangsúly a társasági élményen volt. Mi sem természetesebb, hogy Magyar Elek 1930-as években született szakácskönyvének gálavacsorákra ajánlott itallapján már a koktélokat is ott találjuk a magyar borok mellett. A harmincas évekre a lapok úgy írtak a koktélról, mint az „ízművészet” csúcsteljesítményéről. A receptek nevei pedig már önmagukban is hívogatóak. Nézzünk pár régi receptet a Kincses Kalendáriomból , 1930-ból: Arisztokrata-koktél Pohárba összekeverünk pár csepp narancskeserűt, ¼ rész narancslevet, ¼ rész gint, ¼ rész turini ürmöst és ¼ rész édes barackpálinkát. Jegelve, egy szelet naranccsal tálaljuk. Rum-koktél A pohárba darabos jeget teszünk és ¾ rész finom rumot, ¼ rész citromlevet és pár csepp grenadint (gránátalma-likőrt) öntünk rá. Pousse l’amour Öntsünk koktélos pohárba pár csepp grenadint és pár csepp maraszkinót, törjünk fel egy friss nyers tojást, eresszük nagyon vigyázva a sárgáját a pohárba, hogy szét ne menjen, erre lassan fél pohár német cseresznyepálinkát öntsünk. Ezt az italt egy hajtásra kell kiinni.