● news.bsdnet.hu

Hirosima, Nagaszaki és CSernobil neve egyaránt összeforrt a nukleáris katasztrófákkal, mégis teljesen más jövő várta őket. Amikor 1945 augusztusában az Egyesült Államok ledobta az atombombákat Hirosimára és Nagaszakira, a pusztítás azonnali és felfoghatatlan méretű volt . Százezrek vesztették életüket a villanás pillanatában, a túlélőkre és a későbbi generációkra pedig súlyos betegségek, valamint fejlődési rendellenességek vártak. Ezzel szemben az 1986-os csernobili tragédiát egy rosszul végződött üzemi teszt és a reaktor fizikai-kémiai robbanása idézte elő, ami közvetlenül ugyan jóval kevesebb azonnali áldozatot követelt, ám a hosszú távú hatásai teljesen megbénították és lakhatatlanná tették a régiót. Elsőre talán nehéz megérteni, hogyan válhatott a két japán helyszín mára lüktető, több százezres vagy akár milliós lakosságú metropolisszá, miközben Csernobil környéke negyven évvel a baleset után is tiltott zóna. Erős kontraszt: Csernobil környéke, egészen pontosan Pripjaty, Hirosima és Nagaszaki – a nagyobb felbontásért kattints a képekre! A titok nyitja nem a sugárzás puszta mértékében, hanem az események magasságában és a felhasznált technológiában, vagyis a katasztrófák alapvetően eltérő természetében rejlik. A Japánra mérthez hasonló csapásoknál a fegyvereket szándékosan több száz méterrel a földfelszín felett hozták működésbe a maximális rombolóerő elérése érdekében. Emiatt a keletkező radioaktív felhő a magasban gyorsan eloszlott, a veszélyes anyagok jelentős része nem rakódott le, így alig maradt talajmenti szennyeződés. A sugárzás szintje a robbanások után gyorsan csökkent, ami lehetővé tette, hogy a városok viszonylag hamar újjáépülhessenek és új életre keljenek. Mindez nem tűnik túl szépnek. Csernobilban ezzel szemben egy egészen más, sokkal makacsabb forgatókönyv zajlott le , mivel a katasztrófa magán a földfelszínen történt. Nem egyetlen, gyorsan lecsengő robbanásról volt szó, hanem egy napokig elhúzódó folyamatról, amely során a felrobbanó reaktorból négyszázszor több radioaktív anyag és törmelék szóródott szét a környezetben, mint a hirosimai bombázáskor. A felhasznált anyagok mennyisége is teljesen más ligában játszott. Míg a hadviselésben bevetett atomfegyverekbe mindössze néhány kiló vagy néhány tíz kiló hasadóanyagot pakoltak (a Hirosimára dobott Little Boy 64 kiló dúsított uránnal pusztított, míg a Nagaszakit letaroló Fat Manhez mindössze 6,2 kiló plutónium is elég volt), hogy az egyetlen hatalmas villanással végezze el a munkát, addig az ukrán atomreaktorban elképesztő mennyiségű, mintegy 180 tonna nukleáris üzemanyag izzott. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a reaktormagban felhalmozódott radioaktív melléktermékek és izotópok is akadálytalanul kiszabadultak. A baleset után a reaktorban lévő grafit napokig égett, a felszálló füsttel együtt pedig folyamatosan, hatalmas mennyiségben pumpálta a légkörbe a veszélyes részecskéket. Ezek a radioaktív melléktermékek rendkívül hosszú ideig aktívak és veszélyesek maradnak az emberi szervezetre , így a térség jelentős része ma is fokozott sugárterhelés alatt áll. (Forrás: IFL Science , fotó: Getty Images, Unsplash) Ez is érdekelhet: Kis túlzással többet tudunk a Holdról, mint a saját bolygónkról. De miért? Perzselő, mozdulatlannak tűnő, és teljesen más időrend szerint működő bolygó a Naprendszerben. Azt hitted, az ember kicsi a Földhöz?