● news.bsdnet.hu

Imádták a Honvéd, majd a Fradi szurkolói is. Pedig nem cselezte végig a pályát, nem osztogatott kötényeket, nem lőtt bombagólokat harminc méterről, de elképesztő szívósságával, kemény játékával tízezrek szívébe belopta magát. Védő létére pedig kifejezetten gólérzékeny volt, vagy negyvenszer vette be az ellenfelek kapuját – kevesen érkeztek olyan ütemben a pontrúgásokra, mint ő. Edzőként sem hazudtolta meg magát, általában munkás csapatokat kapott, amelyeket meg kellett mentenie a kieséstől, és egy kivételével ezt meg is tette. Hatalmas fanatizmusa, küzdeni akarása szinte mindig átragadt a játékosaira. Miután 2023-ban sokak megdöbbenésére az NB II-es Budafokot elvitte egészen  a Magyar Kupa döntőjéig , úgy tűnt, válogathat az ajánlatok közül, de a várt nagy áttörés nem érkezett meg számára edzőként. Idén januárban azonban mindenkit meglepett, amikor bejelentette, hogy Belgiumban lesz sportigazgató. A korábbi 34-szeres válogatott védő most szabadságát tölti Budapesten, itthon beszélgettünk vele. „Tavaly októberben, egy személyes kapcsolat révén kikeveredtem a Royal Charleroi meccsére, ahol beültettek a román tulajdonos mellé. Végigbeszéltük a kilencven percet, úgy váltunk el, hogy kapcsolatban maradunk, nem sokkal később járt is nálam az elnök Budapesten, majd visszahívott Brüsszelbe. A vége ez lett, hogy idén januárban kinevezett  a klub sportigazgatójának . Kifejezetten tetszett neki, hogy beszélek nyelveket, rendelkezem UEFA Pro-licenccel és sportigazgatói képesítéssel is” – mondta Mátyus János. Az együttműködés azonban nem várt fordulatot vett. „Az volt az elképzelésem, hogy megerősítjük a csapatot, vittem volna magyar játékosokat is, de pár hét múlva kiderült: adminisztrációs hiba miatt a klubot kizárták az átigazolásból. Elkezdődött a bajnokság tavaszi idénye, és gyorsan megpecsételődött a sorsunk, az én szerepem pedig elhalványult, hiszen igazolások híján nem tudtam azt a feladatot ellátni, amire szerződtem, így elnöki tanácsadóként segítettem a tulajdonos munkáját.” A csapat kiesett a belga másodosztályból, de az elnök a harmadik vonalban is számolna a magyar szakemberrel, akit érdekelne a feladat, ugyanakkor azt sem zárja ki, hogy Magyarországon vállal munkát. „Egyelőre nem tudom mi lesz, még az is előfordulhat, hogy a zöld asztalnál megmarad a másodosztályú tagságunk, ez egy-két héten belül eldől. Ha ott tudnánk indulni, az komoly kihívás lenne számomra, hiszen a belga második vonal jóval erősebb, mint a magyar NB II, közelít az NB I szintjéhez” – tudtuk meg Mátyustól, aki azt is elmondta, a belgiumi félév arra mindenképp jó volt, hogy rájöjjön: Magyarországon kivételezett helyzet az övé. Kint megtanultam értékelni, hogy itthon milyen jó dolgom van. Ha belépek egy öltözőbe a megye I-től az NB I-ig, mindenhol tudják, hogy ki vagyok, a játékosok itták a szavaimat. Belgiumban pedig egy senki vagyok, és mindennap, minden egyes órában el kell magam fogadtatni. Magyarországon a szurkolók és a sajtó is kesztyűs kézzel bánt velem, kint teljesen más a helyzet. Ha legközelebb itthon kapok munkát, ezeket a gesztusokat biztosan jobban fogom értékelni, eddig azt gondoltam, ez jár nekem, mert én vagyok Mátyus János. Okosabb, tapasztaltabb sportvezető lettem, azt is mondhatnám, hogy most értem meg maximálisan erre a feladatra. Mivel fél évre eltűnt a magyar futballból nem nagyon keresték, tavasszal egy-két bajban lévő klubnál merült fel az esetleges szerepvállalása. „Mindig tűzoltó voltam, olyan helyre hívtak, ahol égett a ház, én pedig első szóra ugrottam. Élveztem ezeket a megoldhatatlannak tűnő feladatokat, aztán szinte mindig elértük a kitűzött célt. Benntartottam az NB I-ben a Nyíregyházát, az NB II-ben a Haladást, a Budafokot, ráadásul utóbbi csapattal eljutottunk a kupadöntőig. Mindig ösztönből, lendületből oldottam meg a nehéz feladatokat, sajnálom, hogy Pécsen ez nem sikerült. Jó lenne egyszer egy olyan csapatot irányítani, ahol nyugodtan lehet dolgozni, és nem az életünkért játszunk minden meccsen.” Mátyus hat évvel ezelőtt egy interjúban azt mondta, soha nem adja fel az álmait, ha egyszer eljut oda, hogy nem a Honvéd vagy a Fradi kispadjáról fog álmodni, akkor befejezi. „Ilyet mondtam volna? Ez k...a jó mondat” – dicséri meg magát viccesen. „Ezzel a gondolattal most is maximálisan azonosulni tudok. Ha valakiben kialszik a tűz, elveszik a motiváció, akkor abba kell hagyni, nincs értelme folytatni. Az elmúlt években kétszer is nagyon közel voltam a Honvéd padjához, de végül nem jött össze. Most biztosan nem én leszek Kispesten az edző, de természetesen nem adom fel.” Úgy látja, felemás a megítélése, sokan ugyanis félreismerik, nagyképűnek, flegmának gondolják, de amikor közelebb kerül az emberekhez, általában mindig azt tapasztalja, hogy pozitívan csalódnak benne. „Aki megismer, rájön, hogy nem vagyok egy elviselhetetlen pali. A korábbi játékosaim és az edzőkollégáim nagy részétől is pozitív visszajelzéseket kapok, ennek egyik bizonyítéka, hogy karácsonykor rengeteg jókívánság zúdul rám tőlük.” Mátyus az Indexnek őszintén beszélt élete legnehezebb időszakáról, amikor az is megfordult a fejében, hogy talán már soha nem lesz edző. Nagyon komoly magánéletbeli válságban voltam, egy édesapának sem kívánom azt, amit átéltem. Nehezen birkóztam meg ezzel a helyzettel, mindennel foglalkoztam, csak a megoldással nem. Heteken át alig aludtam, elveszítettem a koncentrációt, teljesen hitehagyottá váltam, bevallom: kicsúszott a lábam alól a talaj. Az egyik ilyen átvirrasztott éjszaka után hajnalban kimentem a mosdóba, belenéztem a tükörbe, és sokkolt, amit láttam. Akkor azt mondtam magamnak, hogy »vagy összeszeded magad és újra Mátyus János leszel, vagy mész a süllyesztőbe.«. Ez volt az a pont, amikor Mátyus – és ez most nem túlzás – teljesen új életet kezdett. „Futballista pályafutásom alatt egy dolgot utáltam, de azt nagyon, a száraz futást. Közel az ötvenhez pedig a futásnak köszönhetően nyertem vissza az erőmet, a vitalitásomat. Amikor az első futásomról hazaértem, olyan rossz állapotban voltam, hogy a párom azt mondta, kihívja hozzám a mentőket. Nem adtam fel, legközelebb egy kicsivel nagyobb távot tettem meg, és egy idő után azt éreztem, hogy élvezem. Pár hónap múlva lefutottam életem első félmaratonját, majd motivált, hogy teljesítsem a maratont. Egy évig készültem rá: lefogytam tizenöt kilót, egy korty alkoholt nem ittam, vegetáriánus lettem, pedig imádom a húst. Annyira, hogy régebben szalonnát reggeliztem, csülköt ebédeltem, és kolbászt vacsoráztam.” Mátyus élete nagy élményének nevezi, amikor először teljesítette a 42 kilométeres maratoni távot. „Extázisban futottam le, és ahogy a pályafutásom első bajnokijára vagy válogatott mérkőzésére sem emlékszem, erre sem. Illetve a befutóra igen, majdnem meghaltam, de óriási boldogságot éreztem, hogy megcsináltam. Azóta is hetente legalább ötször futok, ha valamiért ezt nem tudom hozni, már rosszul érzem magam. Októberben jöhet a negyedik maratonom, és azt tervezem, hogy ez az életforma most már megmarad életem végéig, hiszen soha nem éreztem még magam ilyen jól a bőrömben.” A szakember arról is elmondta a véleményét, hogy a kormányváltás után milyen változásokra számít a magyar futballban. Azzal nem lehet és nem is kell vitatkozni, hogy az előző kormány 2010-től rengeteg pénzt rakott a magyar fociba. Kompenzálni kellett, hiszen az 1980-as évek végétől a hatalom teljesen magára hagyta a sportágat, amely emiatt több évtizedes hátrányba került. Szerencsésnek érezhetem magam, mert kirakatcsaptokban futballozhattam, először a Honvédban, majd a Ferencvárosban, de előfordult, hogy nem volt tíz egyforma labdánk. Nem kérdés, hogy az utóbbi másfél évtizedben a magyar futballt talpra állították, de azon már lehet vitatkozni, hogy mennyi szakmaiság áramlott be a sportágba. A bajnokság jobb lett, a válogatott háromszor kijutott az Európa-bajnokságra, tehát lépegettünk előre. Továbbra is azt vallom, hogy a futballt segíteni kell, de kellő szakmaisággal. Bízom benne, hogy az új kormány ezt felmérte, és ha esetleg más konstrukcióban is, de támogatja a magyar futball fejődését – zárta Mátyus János. (Borítókép: Mátyus János 2026. június 2-án. Fotó: Kaszás Tamás / Index) Ismerd meg a magyar labdarúgás hősének emlékezetes pillanatait!Folytassa, Mister! Kövesse az Indexet Facebookon is!