● news.bsdnet.hu

Állítsa be, hogy a Magyar Hang cikkeit mindig az elsők között lássa a Google keresőben! A Budapestre érkezett francia írót, Marie-Hélène Lafont kérdeztük a francia vidék helyzetéről, generációs örökségekről és a tanítás tapasztalatairól. Amikor arról olvasunk, hogy a francia vidék szélsőjobbra húz, földművelőket képzelünk magunk elé, a paraszti világ maradványait, a természettel még valamiféle ősibb kapcsolatban élő tömegeket. Más kérdés persze, hogy az a bizonyos szélsőjobb sem ugyanaz már, a Nemzeti Tömörülésnek még a neve is változott, és próbál mérsékeltebb színben feltűnni. De még mindig többet tudunk a kínálati oldalról, mint a befogadóiról. Lehet egyáltalán valamiféle egységként kezelni a francia vidéket? Erről is kérdeztük a Budapestre látogató írónőt, Marie-Hélène Lafont, aki legújabb, Hors champ című regényében is a vidékhez, a szülőföldhöz való ragaszkodásról ír. De számos korábbi kötete szintén itt játszódik, ahogy maga is gyakran visszalátogat az auvergne-i Cantal megyébe, ahol született és felnőtt. A regények mellett továbbá évtizedeken át pedagógusként dolgozott, így a legkevésbé sem elefántcsonttoronyból szemlélte az erősödő urbanizációt, szociális feszültségeket és a digitalizálódó világ rejtette csapdákat. Magyarul eddig sajnos nem olvashattuk őt, a Vince Kiadónál megjelent A fiú története az első, ami most eljutott hozzánk. Ez már a tizenharmadik regénye, de témái visszatérőek. Már akkor is sokat foglalkozott az „örökölt sors” jelenségével, amikor még nem erről beszélt mindenki az irodalom és pszichológia világában egyaránt. A múltba mélyen visszanyúló családtörténetek, több generációt követő lebilincselő sztorik ezek: csak remélhetjük, hogy olvashatunk még tőle mást is. • Eltűnik a paraszti életforma? • Kik az iskolák „utolsó mohikánjai”? • Mit okoz az apák hiánya? Már előfizető vagyok, bejelentkezem!