● news.bsdnet.hu

Az államadósság csökkentésére három eszköze van a kormányzatoknak: a visszafizetés, az „el”inflálás és a „ki”növekedés. A múltból mindegyikre számos történelmi példát lehet hozni. Magyarország a második világháborút követő, azóta is világrekordot jelentő drágulás mellett tudta elinflálni a 20. század első felében felhalmozott államadósságot – írja az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány friss elemzésében. Mint írják: ezzel szemben 2011 és 2019 között a GDP bővülése miatt ki tudtuk növekedni a 2002-2011 között felvett kölcsönt. Míg 2010-ben a 22 ezer milliárd forintos államadósságunk a GDP több mint 80 százalékára nőtt, 2019-re ez 65 ezer milliárd forintot tett ki, amely már csak a GDP 65 százalékát érte el. Míg az EU-ban átlagosan 15 egység elköltött közpenzből 1-et finanszíroznak kölcsönből, addig ez az arány az Egyesült Államokban 5-ből 1, azaz 20 százalék. Ennek ellenére a gazdasági növekedés elmaradása miatt az eladósodás sokkal kevésbé fenntartható, mint a tengerentúlon. Míg hazánk esetében 2010-ben az államadósság megközelítőleg 22 ezer milliárd forint volt, másfél évtized alatt ez a háromszorosáre, majdnem 65 ezer milliárd forintra nőtt. Azonban ebben az időszakban a magyar gazdaság jelentős bővülésen ment keresztül, így a GDP-arányos államadósságunk a 2010-es 80,2 százalékról a tavalyi évre 74,6 százalékra csökkent. (A koronavírus-járványt megelőzően, 2019-ben 65 százalékra is mérséklődött). Így összességében az elmúlt másfél évtizedben a magyar gazdaság kismértékben ki tudta növekedni a felvett államadósságot. Ebben a témában részletesebben ezen írásunkban foglalkoztunk. Az államadósság finanszírozása kapcsán nem az eladósodás mértéke, hanem a törlesztésre fordított összeg nagysága a lényeges. Az Európai Unióban a tavalyi évben Olaszország költötte a legtöbbet az államadósság visszafizetésére, amely kiadási kategória elérte a GDP 3,9 százalékát. Ezt követte hazánk a bruttó hazai össztermékünk 3,8 százalékával. Az eladósodás mértéke mellett az adósságszolgálatra fordított összeg a kamatszinttől is függ, amely pedig országonként eltérő, a kockázati felártól függően. Az államadósságot elsődlegesen a központi kormányzat hitelvállalása duzzasztja. Minél inkább meghaladják a költségvetési kiadások az adóbevételeket, annál nagyobb a deficit és a annál nagyobb mértékben nő az államadósság. Az évezredforduló óta az Európai Unió tagállamaiban átlagosan a költségvetés 1-14 százalékát fedezték hitelből. A mélypontot a 2008-as válság előtti év, illetve a 2010-es évtized végén érte el az integrációs szervezetünk. Kiugró csúcspontot jelent a 2002-es és a 2006-os év, amikor a választások körüli jóléti juttatások fedezetére nem volt elég forrás, ezért hitelből kellett ezeket finanszírozni. Az elmúlt évtizedben az EU a fő gazdasági versenytársaihoz képest kisebb mértékben támaszkodik hitelfelvételre. 2015-től mind az Egyesült Államok, mind Kína közel kétszer akkora részét finanszírozza a költségvetését kötvénykibocsátással, mint az Európai Unió. Az elmúlt másfél évtizedben az Egyesült Államok átlagos GDP bővülési üteme 2,5 százalék volt, Kínában pedig 5,9 százalék (bár az ázsiai ország kimutatásainak hitelessége megkérdőjelezhető, de a valós adat nagyságrendje hasonló lehet). Ezzel szemben az európai integrációs szervezetben csupán 1,7 százalékos volt az átlagos gazdasági bővülési ütem. A tavalyi évben az EU 27 tagállamában átlagosan a költségvetési kiadások 4,7 százalékát fedezték hitelből. Hazánkban ennek az értéknek több mint kétszerese, 9,95 százalék a kölcsönözési arány, amellyel Románia (18,2 százalék) és Lengyelország (14,3 százalék) után a harmadik helyen álltunk.