● news.bsdnet.hu

Tegnap megnéztük (bal páholy, máshová nem lehetett jegyet kapni, őrület mi van mostanában a Vigben) a @LL3t4rgIA-t, mely darabot Georg Büchner Leonce és Lénájával kapcsolatban (nem igazán alapján) írta és rendezte Vidnyánszky Attila jr. (a társszerző Németh Nikolett). Büchner huszonhárom éves korában halt meg, addigra megírta a Woyzeck-et, a Danton halálát és a Leonce és Lénát, ha ma élne Gen Z lenne. Attila (nem fogom Juniornak nevezni, és nem fogom kiírni azt, hogy Vidnyánszky, bocs, most ehhez van kedvem) darabja a Gen Z-ről szól, ennek a generációnak a kollektív introvertáltságáról (lásd még), menekülési kényszeréről, és arról a kommunikációképtelenségről, ami egy bizonyos korpulens úr bukásához is hozzájárult egy héttel ezelőtt (nevezett korpulens úr vasárnap esti beszédéből is elhangzott egy sor tegnap, amit a közönség vastapssal fogadott, forradalom van a mi utcánkban, ha valaki esetleg nem vette volna észre). Attila szereti ezeket a gyerekeket. Szereti azt, hogy nem tudnak legyógyulni a mobiljukról (én most felmentem a várba, és többször néztem meg a fészbukot a kelleténél, ez itt a vallomás helye), a enyhe fokúdelulu-t, ami körülveszi őket, az, hogy még én iscringevagyok nekik, nemhogy a korpulens úr, hogy nem tudjuk mi nekik aslayés mi arizz, de tíz év múlva az ő erős vállukon nyugszik majd az ország. A szeretet az, ami most hiányzik ebből az országból, és Attila megadja nekünk, és a fináléban, a zseniális Ötvös Andráson (I mean it) keresztül egy egészen konkrét végzős gimnazista osztálynak a Radnótiból. Egyszerűen gyönyörű ez az egész, sírósan gyönyörű néha, miközben leírhatatlanul vicces. Jó, tudom színház, kit érdekel, Attila sem érdekel itt senkit, csak a megzizzent apukája. Nem fogok az apukájáról sokat írni, aki 2028-ig akar a Nemzeti igazgatója lenni, és Nagy Ervin sörét ugye egy fél ország fogja. Apuka valamiért borzasztóan utálta a független színházakat, és nem vette észre, hogy a Stúdió K, a K.V, a Tápszínház már régen megelőzte a színházát minőségben (jártunk egy ideig a Nemzetibe apuka idején is, borzalmas volt, tényleg hibátlanul borzalmas, M. csinálta az Újszínházban a televíziós felvételét az apukaKözeleg az időrendezéséből, aztán feketelistára került, erről a feketelistáról persze van véleményem, és remélem másnak is lesz, esetleg nyolc napon túl gyógyuló véleménye, mert kicsit azért a kurvaanyjukat, bocs). Végtelenül szomorú, hogy Attila apukájától kell megszabadítani a magyar színházi életet, egy nagyon tehetséges embertől, de más lehetőség nincs. SZFE-s srácok, megvan, hogy győztetek? Maradjunk szeretetnél, az intergenerációs szeretetnél, amire akkora szükségünk lenne. Meg kell értenünk egymást, de legalábbis meg kellene próbálni.