● news.bsdnet.hu

A világbajnokság közeledtével Los Angeles több ezer hajléktalannak biztosított ideiglenes apró házakat, vegyes eredménnyel. Los Angeles, az Egyesült Államok második legnagyobb városa idén nyolc világbajnoki labdarúgó-mérkőzésnek ad otthont, miközben a 2028-as olimpia miatt is egyre nagyobb nemzetközi figyelem irányul rá, különösen a várost sújtó hajléktalansági válság miatt. A látogatókat gyakran megdöbbenti a luxusnegyedek és az utcákon élők tömege közötti éles kontraszt, amely évek óta meghatározza a kaliforniai metropolisz arculatát. Michael Gilpin az elmúlt hónapokban egy hat négyzetméteres, előre gyártott kis házban él, miután sikerült kikerülnie az utcáról egy nagyszabású önkormányzati program segítségével. A 44 éves férfi elismeri, az egyszobás egység inkább emlékeztet egy „börtöncellára”, ugyanakkor hangsúlyozza, „összehasonlíthatatlanul jobb, mint az utca”, hiszen legalább nem kell csótányokkal együtt élnie, és nem az autójában tölti az éjszakákat – írja a Straits Times . Gilpin azok közé a több ezer ember közé tartozik, akik részesültek abból a több százmillió dolláros kezdeményezésből, amely ideiglenes férőhelyeket teremtett szállodákban és úgynevezett apró házakban. Karen Bass demokrata polgármester hároméves hivatali ideje alatt prioritássá tette a hajléktalanság visszaszorítását, ennek eredményeként pedig Hollywood és Venice Beach sugárútjain ma már ritkábban látni sátortáborokat és bevásárlókocsikkal teli utcákat. A 2025-ben közzétett legfrissebb felmérés szerint két év alatt 17,5 százalékkal csökkent az utcán élők száma, ami a legjelentősebb visszaesés azóta, hogy két évtizede hivatalosan is mérni kezdték a hajléktalanok számát. Ugyanakkor a probléma továbbra is hatalmas léptékű, mivel Los Angeles megyében mintegy 72 ezer fedél nélküli ember él, közülük 47 ezren továbbra is az utcán alszanak. Az északi San Fernando-völgyben Armando Covarrubias aktivista nap mint nap vizet, rágcsálnivalót és instant levest oszt szét a rászorulók között, miközben elismeri, hogy „sajnos nincs elég ágy, nincs elég menedékhely”. Elmondása szerint a körzetében a hajléktalanok száma négyszer-ötszöröse a rendelkezésre álló férőhelyeknek, ezért amikor májusban felszámoltak egy vasút menti tábort, nem tudott mindenkinek szállást találni, és rövid időn belül újra megjelent egy tucatnyi sátor. A 40-es éveiben járó Maggie, aki 10 éve él az utcán és nem kívánta teljes nevét nyilvánosságra hozni, három hónapja vár segítségre egy listán, miközben abban reménykedik, hogy végre állandó lakhatáshoz jut. A menedékhelyekre bekerülők számára sem garantált a tartós megoldás, mivel a szabályok, például a látogatók tilalma, sokak számára nehezen elfogadhatók. A polgármester zászlóshajó-programja mintegy 300 millió dollárba került, és 2025 végéig 5800 embernek biztosított valamilyen elhelyezést, ugyanakkor az érintettek 40 százaléka idővel visszakerült az utcára, ami komoly kritikákat váltott ki. A háttérben továbbra is Kalifornia súlyos lakhatási válsága húzódik meg, mivel a szakértők szerint az államban nem épül elegendő megfizethető, sőt összességében elegendő lakás sem. A korlátozott kínálat miatt az ingatlanárak és a bérleti díjak aránytalanul nagy terhet jelentenek a lakosság számára, így akár kisebb jövedelemkiesés is végzetes következményekkel járhat. Michael Reyes karbantartó munkás például munkahelyi baleset után szembesült azzal, hogy havi juttatása már nem fedezi a megélhetési költségeket egy olyan városban, ahol egy garzonlakás átlagos bérleti díja eléri az 1800 dollárt. „Az árak emelkednek, de a jövedelmünk nem” mondta, hozzátéve, hogy „valami nagyon nincs rendben”. Reyes egy évig az autója hátsó ülésén aludt, mielőtt apró házba költözhetett volna, és 59 évesen úgy véli, a város erőfeszítései nem biztos, hogy tartósak maradnak az olimpia után. Szerinte „csak a turisták miatt csinálják”, és hiába hangzik jól, hogy „tegyük rendbe Hollywoodot”, a mélyebb problémák ettől még nem oldódnak meg.