● news.bsdnet.hu

A Dűne: Prófécia politikai mélysége és összetett karakterei új irányt adnak az űroperák világának. A Star Wars pályafutása során soha nem rejtette véka alá politikai üzeneteit, hiszen már az Egy új remény is nyíltan antifasiszta alapállást képviselt, miközben Palpatine császár galaktikus uralma egyértelmű párhuzamot vont a diktatórikus rendszerekkel, ugyanakkor az űroperák műfajában létezik egy történet, amely mindezt jóval összetettebben és árnyaltabban bontja ki. Bár a Star Wars televíziós fronton is sikereket aratott, különösen az Andor révén, amely a kritikusok és a nézők körében egyaránt kiemelkedő fogadtatásban részesült, a következetesség és a tematikai mélység tekintetében a Dűne univerzuma bizonyult maradandóbbnak. Az HBO által készített Dűne: Prófécia komoly kihívás elé nézett, amikor Frank Herbert örökségét kellett képernyőre adaptálnia, ennek ellenére olyan sorozat született, amely politikai és karakterábrázolási szempontból is túlmutat a jól ismert galaktikus sagán. Nem meglepő, hogy az a mű bizonyul erősebbnek, mely eredetileg inspirációul szolgált George Lucas számára, hiszen Herbert Dűnéje teremtette meg az űropera modern alapjait, beleértve a sivatagi bolygó motívumát és a tudatmódosító fűszer központi szerepét. Bár a két világ között számos hasonlóság fedezhető fel, a különbségek még hangsúlyosabbak, különösen akkor, amikor a politikai rendszerek működését vizsgáljuk, mivel a Dűne konkrét és részletekbe menő hatalmi játszmákat mutat be, amelyek szinte valóságosnak hatnak. A Dűne: Prófécia, ami a Brian Herbert és Kevin J. Anderson által jegyzett Sisterhood of Dune című regényen alapul, több ezer évvel Paul Atreides születése előtt játszódik, és elsősorban a Bene Gesserit rend felemelkedésére koncentrál. Míg a Star Wars sorozatai gyakran a jól ismert konfliktusokra építenek, addig ez a történet új nézőpontot kínál, és bemutatja, miként válik egy kezdetben jelentéktelen női közösség a galaktikus hatalmi struktúra kulcsszereplőjévé. A Jedi Rend sok tekintetben emlékeztet a Hang képességét használó Bene Gesseritre, azonban a Dűne: Prófécia világossá teszi, hogy itt a hatalomgyakorlás sokkal kifinomultabb és könyörtelenebb formát ölt. A sorozat elején a rend még csak kísérletezik a Hang alkalmazásával, amely a beszédhang finom modulálásán alapuló elmekontroll, emellett tagjai fokozatosan épülnek be a nagy nemesi házakba, hogy a háttérből irányítsák az eseményeket. A Bene Gesserit szövevényes hálót sző, amelyben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a valódi hatalom nem Corrino császár kezében összpontosul – írja a CBR . Ezzel szemben az olyan újabb Star Wars produkciók, mint az Ahsoka, ismét a világos és sötét oldal örök küzdelmét állítják középpontba, miközben a szereplők egy elveszett barát felkutatására indulnak a bukott Birodalom maradványai között. Ez a konfliktus ugyan látványos, ám a műfaj keretein belül már kiszámíthatónak hat, különösen annak fényében, hogy a galaxis sorsa ismét ugyanazon erők összecsapásán múlik. A Dűne: Prófécia ezzel szemben több nézőpontból bontja ki az eseményeket, és karakterei soha nem sorolhatók be egyértelműen a jó vagy rossz kategóriába. Valya Harkonnen, a Bene Gesserit vezetője első pillantásra tipikus antagonistának tűnik, hiszen ambiciózus és hataloméhes, ugyanakkor motivációit családja becsületének helyreállítása és házának túlélése vezérli. A Harkonnen és az Atreides ház közötti viszály egy állítólagos hazugságra vezethető vissza, amely széthúzást és politikai feszültséget szül, miközben Valya célja, hogy ismét befolyásos pozícióba emelje családját. Hasonlóan árnyalt figura Corrino császár is, aki jó szándékkal próbálja biztosítani a Birodalom fennmaradását, ennek ellenére gyengeségei és döntésképtelensége végzetes következményekkel fenyegetik uralmát. A sorozat egyik legnagyobb erőssége, hogy egyetlen szereplőt sem ábrázol kizárólag hősként vagy gonoszként, hanem mindegyikükben egyszerre van jelen az ambíció, a félelem és a túlélési ösztön. Frank Herbert eredeti műve mindig is arra figyelmeztetett, hogy a korlátlan hatalom milyen pusztító következményekkel járhat, amit Paul Atreides története példáz a legélesebben, és ezek a motívumok a sorozat eseményeiben is visszaköszönnek. Valya testvére, Tula látszólag szelídebb természet, azonban egy visszaemlékezés során kiderül, hogy saját érzelmeit is képes feláldozni az Atreidesek elleni bosszú érdekében, ami tovább erősíti a történet morális összetettségét.