● news.bsdnet.hu

Több szempontból is igazi kuriózumnak számított a 2018-ban rendezett labdarúgó-vb . Ez volt az első világbajnokság, amelynek Kelet-Európai ország adott otthont, ráadásul először játszottak mérkőzéseket két kontinensen is, Európában és Ázsiában. Ez természetesen adódott Oroszország földrajzi adottságaiból, de sorolhatjuk tovább az egyedi vonásokat: a költségek körülbelül 14,2 milliárd dollárra rúgtak, így ez volt az addigi legköltségesebb vb, és ezen a világbajnokságok történetében a tornán mutatkozott be a VAR. A 32 csapat közül többen is esélyesként vágtak neki a vb-nek, de senki sem sorolta közéjük a horvát válogatottat. Természetesen mindenki tudta, hogy remek futballisták alkotják a csapatot, ám Itt, Oroszországban például a legvaskosabb az volt, hogy Németország 1938 után először nem jutott tovább a csoportkörből, ráadásul úgy utazott haza, hogy nem szerzett az első félidőben gólt egyik mérkőzésén sem, valamint a mindössze két rúgott gól szintén negatív rekord a vb-szereplésének történetében – ez pedig a csoport utolsó helyére volt elég. Ellentétes előjellel szolgált viszont meglepetéssel Horvátország. A csapat remekül kezdett, legyőzte Nigériát, Argentínát és Izlandot is, tehát százszázalékos teljesítménnyel és 7-1-es gólkülönbséggel lépett tovább a négyesből, és ezután egészen páratlan sorozatot produkált a kieséses szakaszban. A nyolcaddöntőben Dánia ellen nagyon gyorsan kialakult a végeredmény, Jörgensen első perces góljára Mandzukic a 4. percben válaszolt, és ezt követően meddő módon gyürkőzött egymással a két csapat. A hosszabbításban, egész pontosan a 115. percben Luka Modric kihagyott egy büntetőt, és tizenegyespárbaj következett, amelyben a horvátok bizonyultak jobbnak 3-2-re, Modric ekkor nem hibázott. A negyeddöntő nagyon hasonlóan zajlott le az oroszok ellen. A házigazda szerzett vezetést Cserisev révén a 31. percben, nyolc perccel később Kramaric egyenlített, és a rendes játékidőben nem esett több gól. A hosszabbításban viszont Vida fordított, ám Fernandes is betalált, 2-2 után ismét tizenegyesek következtek, a párbajt most 4-3-ra nyerték meg a horvátok. Jött az elődöntő, amelyben Trippier az 5. percben előnyhöz juttatta Angliát, Perisic egyenlítésére a 68. percig kellett várni, ez a meccs is 1-1-gyel zárta a kilencven percet. Most azonban nem jutottak el a felek a párbajig, mert Mandzukic 109. percben esett találatára angol részről nem jött válasz, Horvátország 2-1-re győzött. A döntőbe jutással több szempontból is történelmet írt a délszláv válogatott. Először is azzal, hogy története során először szerepelhetett labdarúgó-vb fináléjában, de azzal is, hogy első csapatként ért el a végső siker küszöbére három hosszabbításos mérkőzés után. És nem árt felhívni a figyelmet arra sem, hogy mindhárom találkozón hátrányból kellett kiharcolnia a továbbjutást, ami rendkívüli lelkierőről árulkodik. A meccs: XXI. labdarúgó-világbajnokság, döntő: Franciaország–Horvátország 4-2 (2-1) Moszkva, Luzsnyiki-stadion, 78 011 néző. Vezette: Néstor Pitana (argentin) Franciaország: Lloris – Pavard, Varane, Umtiti, Hernandez – Pogba, Kante (Nzonzi, 55.), Matuidi (Tolisso, 73.) – Mbappé, Giroud (Fekir, 81.), Griezmann. Horvátország: Subasic – Vrsaljko, Lovren, Vida, Strinic (Pjaca, 81.) – Modric, Brozovic, Rakitic – Rebic (Kramaric, 71.), Mandzukic, Perisic. Gól: Mandzukic (öngól, 18.), Griezmann (38., 11-esből), Pogba (59.), Mbappé (65.), illetve Perisic (28.), Mandzukic (69.) Történeti visszatekintés esetén nem lehet lelőni a poént, hiszen mindenki tudhatja, hogy a világbajnokságot 2018-ban Franciaország nyerte. Tegyük hozzá, megérdemelten. A franciák makulátlan mérlegét egy Dánia elleni döntetlen akadályozta meg a csoportban, Ausztráliát és Perut legyőzték, a kieséses szakaszban pedig Argentína ellen 4-3-ra, Uruguay ellen 2-0-ra, majd Belgium ellen 1-0-ra nyertek, a döntőben pedig magabiztosabban futballoztak. Mandzukic öngólja az első volt a világbajnoki döntők történetében, erre Perisic még válaszolt, ám Griezmann, Pogba és Mbappé találatával már alaposan elhúztak a gallok, és Mandzukic már csak kozmetikázni tudta az eredményt egy kapushiba után, 4-2 lett a vége. A világ természetesen kalapot emelt Franciaország teljesítménye és második világbajnoki címe előtt, de elsősorban nem ettől, hanem a horvátok ezüstérmétől ájult el. Talán nem is akadt olyan fórum, amelyen ne tették volna fel a kérdést: egy kis ország hogyan tud ilyen kiugró eredményt elérni? A World Soccer egyszerű választ adott. A tekintélyes brit lap szerint a titok nyitja a sok kiváló labdarúgó, hiszen a világbajnokság legjobb játékosának megválasztott Luka Modric mellett Ivan Rakitic, Mario Mandzikic, Ivan Perisic és a tizenegyes-specialista kapus, Danijel Subasic is magas szinten futballozik európai klubokban. És valóban, ha a klubokat nézzük, akkor így festett a horvátok kezdőcsapata a döntőben: Monaco – Atlético Madrid, Liverpool, Besiktas, Sampdoria – Barcelona, Internazionale – Eintracht Frankfurt, Real Madrid, Internazionale – Juventus. Az előbb feltett kérdés pedig jogos: Európa egyik legkisebb népességű országa hogyan tud ennyi klasszist adni a sportágnak. Dejan Lovren, aki akkoriban a Liverpoolt erősítette, elviccelte a választ: – Hogy mitől születik ennyi kiemelkedő futballista Horvátországban? Egyszerű! Apáink és anyáink jól tudnak gyereket csinálni… Ennél nyilván jóval többről van szó, de ez a visszaemlékezés nem hivatott a horvát utánpótlás-nevelés titkait feltárni. Pedig nekünk, magyaroknak igen csak tanulságos lenne: kétszer annyian vagyunk, mint a horvátok, de negyven éve nemhogy a döntő, világbajnokság közelében sem jártunk. Mindenesetre a horvátok győztesként sem fogadhatták volna jobban a hazatérő válogatottat, Emberek tolongtak az út szélén, hogy megérinthessék a futballistákat, többen ültek a háztetőkön és lógtak ki az erkélyekről is zászlókat lengetve. Eszünkbe juthat, 1954-ben a szintén ezüstérmes magyar válogatottnak a kertek alatt, titokban kellett hazatérnie, de ez egy nagyon más történet.