● news.bsdnet.hu

Alig pár nap van hátra a labdarúgó-világbajnokság rajtjáig. Ennek apropóján a magyar futball egyik korábbi klasszisával, Esterházy Mártonnal beszélgettünk. A 2016-os Európa-bajnokság idején úgy fogalmazott, hogy kapóra jött nekünk a létszámemelés, mert eséllyel indulhatunk a világversenyeken. A vb-n már 48-csapat szerepel, de egy paraszthajszállal lemaradtunk róla . Azért több volt az egy paraszthajszálnál, az írek elleni győzelem vagy döntetlen csak pótselejtezőt ért volna. S ha arra gondolunk, hogy az olaszok és a minket búcsúztató írek is elbuktak a pótvizsgán, mi sem számíthattunk volna sétagaloppra. Persze az is szép, hogy zsinórban háromszor ott voltunk a kontinens legjobbjai között, ám a vb azért jóval magasabb polcon van. Az Eb a Konferencia-liga, a vb pedig a Bajnokok Ligája. Ettől függetlenül a 48 csapatos vb-t túlzásnak tartom, ez már a minőség rovására megy. A FIFA más kontinens országainak is lehetőséget ad, de a legjobbak Európában és Dél-Amerikában vannak. Érdemes lenne elgondolkodni, hogy a hoki mintájára bevezethetnék az A, B és C csoportos vb-t. Kevés kivételtől eltekintve nem élvezhetők a hat- vagy nyolc-nullás meccsek. Mi sem nagyon élveztük az irapuatói hat-nullát, még ma sem értjük, hogyan eshetett annyira vissza az ennél jóval többre hivatott csapat? Sokan, sokféleképpen magyarázták azt a meccset, az ausztriai magaslati edzőtáborozással, az újfajta étrenddel, azzal, hogy Mexikóban délben, a legnagyobb forróságban edzettünk, pedig több más gárdától is kaptunk figyelmeztetést, hogy nem kellene, azzal, hogy Nyilasi nem jött velünk, hogy Szendrei védett Kanada ellen kiválóan, majd a franciák ellen a bekapott hat gól ellenére újra Disztl Peti állt a kapuba... Sorolhatnám, de erről soha senki nem ült le velünk beszélgetni. Mindenesetre, a Szovjetunió elleni találkozó előtt négy nappal felkészülési meccset játszottunk egy mexikói első osztályú gárdával, gyorsak és erősek voltunk, fél tucatnyi gólt rúgtunk, ám Belanovék ellen csak szédelegtünk. Mind a három vb-meccset végigjátszottam, – gólt is lőttem –, az irapuatói mérkőzésen viszont Aztán Kanada és Franciaország ellen újra rendben voltunk, legalábbis erőnlétileg. Később kiderült, hogy a franciák ellen a minimális vereség is elég lett volna a továbbjutáshoz. Stopyra első félidőben szerzett góljára a szünet után egy kapufáról a gólvonalra pattant lövéssel válaszolt Dajka Laci, de a labda nem ment be. Egy centin múlott, ha kiegyenlítünk, beállunk a kapu elé, és a franciák sem törik össze magukat, az 1-1-gyel ők is kényelmesen továbbjutnak. Mi futottunk az eredmény után, aztán Tigana (62.) és Rocheteau (84.) rátett még egy lapáttal. A szovjetek elleni hatgólos vereség, illetve a vb-búcsú, miért jelentett szinte az 54-es vb-döntő elvesztéséhez hasonlatos tragédiát nekünk? Azért a berni vb-döntőhöz nem hasonlítanám azt a meccset. 1954-ben nemcsak a magyar szurkolók, de szinte minden futballhoz értő előre odaadta volna az aranyérmet Puskáséknak. Mellesleg nem sokáig nyalogathattuk a hatgólos sebet, össze kellett kapnunk magunkat egy olyan helyzetben, ami új volt a válogatott életében, mert a Mezey-érában nem nagyon kaptunk ki. Futball-lázban égett az országban, hiszen gyakorlatilag mindenkit megvertünk Európában, sőt, a brazilokat is. Volt egy olyan csapat, amely éppen a sikerei miatt mindenki szeretett, és nem az volt a fontos, hogy kispesti, újpesti vagy győri futballisták játszottak. Nem vb-döntőt, de legalább továbbjutást várt mindenki Mexikóban. Mi játékosok, sokkal reálisabban láttuk a helyzetet, mint a szurkolók. Akik persze a fellegekben jártak és a legjobb eredményben bíztak. Gyakran találkozik a régi csapattársakkal, s ha igen – főleg ilyenkor, a vb idején – még mindig téma Mexikó? Havonta biztosan összefutunk néhányan, de soha nem kerül szóba a 86-os világbajnokság, a hat-nulla pedig végképp nem. Játékosként vagy vezetőként bevállalna egy újabb hat-nullás vereséget a világbajnoki szereplésért cserébe? Nekem megadatott, és nagyon sajnálom az elmúlt négy évtized futballistáit, akiknek nem volt része ebben. Az elmúlt három Eb csak afféle szépségtapasz, mert a világbajnokság, mégiscsak világbajnokság. Lesz meglepetés a június 11-én kezdődő tornán? Szerintem európai és dél-amerikai csapat találkozik a döntőben. S talán papírforma, hogy a spanyol, német, francia, angol kvartett egyike ott lesz a fináléban, Brazília és Argentína pedig mindig esélyes. Ázsia és Afrika még nem kész a nagy áttörésre.