● news.bsdnet.hu

A művészettörténet szerint a reneszánsz mellérendelő, a barokk alárendelő szerkezetet alakít ki. Tökéletesen tetten érhető mindez a barokk kertészetben. Míg a reneszánsz kertekben az egyes, jellemzően négyzetes elemek mellérendeltek, és bármikor felcserélhetőek, addig a barokk kertekben minden elemnek meghatározott, hierarchikus helye van, és még azonos formájuk ellenére sem cserélhetőek fel, mindemellett a négyzetek mellett más formák is megjelennek, az utak többnyire hegyes szöget zárnak be. A „barokk kert”, mint összművészeti alkotás, a geometria és a botanika tudományát egyesíti az esztétikum és a rend iránti érzékkel. A természet és az építészet tökéletes, minden érzékünkre ható összhangja. Nem csoda, hogy a barokk kertművészet játékos szimmetriájának napjainkig mágikus a vonzereje. A barokk kor kertjeire a társadalom tükörképeként tekinthetünk – az elit szórakozását szolgálták, ugyanakkor a hatalom és a gazdagság látványos kifejezőeszközei voltak. Ahogy Savoyai egyik barátja találóan megjegyezte: „egy másik dolog Eugen herceg pénzes erszénye – az sosem fogy ki”. A „gyönyörűséges kertészkedés” az arisztokrácia fényűző, hatalmas ráfordítást igénylő hobbija volt. A nemesség versengett a legjobb kertépítészekért, művészekért és mérnökökért. A fenntartáshoz pedig kertészek és napszámosok egész seregére szükség volt. Egy barokk kert kialakítása sokszerepes, összetett együttműködés eredménye volt. Meghatározó szerepet játszottak a megrendelők – elsősorban az uralkodócsalád, az arisztokrácia és a magas rangú egyházi méltóságok –, akik ízlésükkel, anyagi lehetőségeikkel és a kor divatirányzataival formálták a kertek megjelenését. A tervezés során az elméletet leíró kertészeti könyvek, valamint már meglévő, reprezentatív kertek szolgáltak inspirációul, ezek közül is meghatározó, kiemelt szerepe volt a Versailles-i kastélykertnek. A kiállítás kitér a környék legfontosabb megbízóira, így például a Schloss Hof kertjét is megépíttető Savoyai Jenő hercegre, Mária Teréziára, vagy Harrach grófjára. A kiállítás foglalkozik a megvalósítás kulcsszereplőjével, a teljes projekt irányítójával, az építésszel, így például André Le Nôtre-val, Anton Zinnerrel, vagy Johann Lucas von Hildebrandttal, aki Harrach grófja szerint „olyan makacs volt, mint egy öszvér”. Ők hangolták össze a megrendelők elképzeléseit a szakemberek – földmérők, vízépítési szakértők, szobrászok és kútmesterek – munkájával. A részletes műszaki terveket kertészmérnökök készítették, míg a kivitelezést kézművesek és nagyszámú napszámos végezte. Ez utóbbiak végezték a legnehezebb fizikai munkákat: a tereprendezést, a teraszok, az utak és kutak építését, valamint a növények telepítését. A barokk kert tudatosan megkomponált, szinte színpadszerű térként hat. Központi elemei a parterek, az alacsonyan kialakított, nyitott felületek, amelyeket virágok ezrei borítanak, színes, ornamentális mintákat alkotva. Az egyes növények itt háttérbe szorulnak a teljes látvány érdekében. A színek hatását kaviccsal, márványtörmelékkel, téglazúzalékkal vagy akár üvegszilánkokkal is fokozták. A napfényes parterekkel éles kontrasztot alkottak a boszkék: a nyírt sövényekből és fákból kialakított, sétányokkal, rejtett zugokkal és meglepő látványtengelyekkel fűszerezett árnyas terek. A természetet precíz metszéssel tudatosan geometrikus formákba kényszerítették. A virágok nemcsak esztétikai, hanem szimbolikus jelentőséggel is bírtak. Mulandó szépségük a barokk ember számára különös vonzerőt jelentett, és visszaköszönt a képzőművészetben, a belső terek díszítésében és a használati tárgyakon is. Egyes ritka virágfajták különleges vázákat és gondos ápolást igényeltek: így például a jácintok és a tulipánok. Ezek a virágok olyan drágák voltak, hogy a kertekben csak néhány darabot ültettek belőlük. A szegfű az egyik legkedveltebb virág volt, de még nem volt fagyálló, ezért például agyagcserepekben tartották őket. Mária Terézia édesapjának, VI. Károlynak a Schönbrunn kertjében állítólag 800 darab cserepes szegfűje volt. A Schönbrunnban, Mária Terézia földszinti, ún. Bergl-lakosztályának falain is felfedezhetünk szegfűábrázolást. A virágok szimbolikáját titkos üzenetek továbbítására is használták. A kerti szarkalábat a galantéria, azaz a lovagiasság és nemes viselkedés, a boglárkát a megtorlás vagy viszonzás jelképének tartották. Nem véletlen, hogy ma is azt mondjuk, hogy virágnyelven beszél valaki. A különleges virágok értékét jelzi a Lotharingiai Ferenc István ábrázoló festmény is a kiállításban, mely a tudós eszközök mellett, az uralkodó mögött ábrázol egy cserepes Aloe növényt, két különleges üvegvázában látható jácint mellett. A barokk alapelve szerint az ember uralja a természetet. A fákat és bokrokat ívekké, oszlopokká, piramisokká vagy kúpokká formálták. A boszkék „zöld, mennyezet nélküli szobaként” működtek, gyakran padokkal, labirintusokkal vagy élő sövényből kialakított színpadképre és nézőtérre formázva. Fenntartásuk rendkívül munka- és költségigényes volt. A boszkék között gyakran találkozhatunk a besüllyesztett labdagyeppel, melyet, ahogy a neve is utal rá, labdajátékokra használtak. A víz a barokk kert lelke volt. Praktikus szerepe – az öntözés – mellett a gazdagság és a hatalom szimbólumaként is szolgált. A díszes szökőkutak, vízesések és csatornák kifinomult csőrendszereket, víztározókat és szivattyúkat igényeltek, amelyek gyakran nagy távolságból vezették a vizet a kertbe. Díszítőelemként a víz életet vitt a szigorú geometrikus térbe: a sima víztükrök nyugalmat árasztanak, míg a magasba törő és spriccelő szökőkutak és zúgó vízesések játékos átkötést teremtenek a különböző szintmagasságok között, továbbvezetnek a kert felfedezésére és látványukkal és hangjukkal hatottak az érzékekre. A vízellátáshoz technikai tudásra volt szükség, a vizet szabad eséssel kellett eljuttatni a kertbe, ahol meglepetésszerűen tört elő életre keltve a szökőkutakat. A kor jelszava így hangzott: a víz szökelljen – kerüljön, amibe kerül. A szökőkutak működése különleges alkalomnak számított, rendszerint rövid, ünnepi esemény volt, egy tűzijátékhoz hasonlóan múlandó élmény. A barokk kert jelentős inspirációs forrássá vált a művészetek számára. Megjelent festményeken, grafikákon és metszeteken, gyakran idealizált, ma már nem létező paradicsomként ábrázolva. A kerti motívumok megjelentek az iparművészetben is, így a porcelánon, a textíliákon, a bútorokon és erőszeretettel „vitték be” a kertet a lakóterekbe is, erre jó példa ismételten a Mária Terézia megrendelésére elkészült Bergl-lakosztályok és a Niederweideni-kastély máig fennmaradt központi terme. A kertek szabadtéri színházi előadásoknak, operáknak és zenei műveknek színtereiül is szolgáltak, így például Händel a Vízizenéjét , vagy a Tűzijátékszvitjét is szabadtérre komponálta. A kert, mint az eszményi, természettel harmóniában élő élet szimbóluma az irodalomban sokszor versek, vagy pásztorregények helyszíne. A barokk kert gyakran múlandó pompájú szabadtéri bálteremként is működött. Jól szemlélteti ezt a kiállításban az Eggenberg-kastély falfestményének La Danse – A tánc című reprodukciója is. A természet és a társasági élet összefonódása jellemzi a korszakot. A barokk kert szerves része volt a haszonkert is, amelyet szintén szigorú geometriai rend szerint alakítottak ki, és elkülönítettek a díszkerttől. Itt termesztettek gyümölcsöt, zöldséget, fűszernövényeket, valamint a távoli országokból származó egzotikusnak számító növényeket, mint például a törökbúzát, azaz a kukoricát vagy a burgonyát. Egy bőségesen termő kert a presztízs és rang kifejezője volt, a termés elsősorban a főúri asztalt szolgálta. A citrusfélék, fügék vagy ananászok narancsházakban való átteleltetése különleges szakértelmet igényelt, és a szezonon kívüli friss gyümölcs kínálása a luxus és a hatalom egyértelmű jele volt. A barokk kert arculatát az építészeti és szobrászati elemek is meghatározták. Teraszok, lépcsők, pavilonok, lugasok, belvederék és futónövényekkel benőtt rácsszerkezetek tagolták a teret. A szobrok és kővázák nem csupán díszítőelemek voltak, hanem szimbolikus üzeneteket is hordoztak, mitológiai alakokat, a négy őselemet, az évszakokat, vagy emberi tulajdonságok allegóriáit jelenítették meg és élményszerű térré alakították a kertet. A művek témái a természet körforgását tükrözik, és hol nyíltan, hogy burkoltan utalnak a kert birtokosának tulajdonságaira és erényeire, vagy éppen humorosan emberi gyarlóságokra hívták fel a figyelmet. Ezek az elemek rendbe szervezték a kertet, hangsúlyozták a tulajdonos társadalmi rangját, és értelmezésre, elmélyülésre hívták a látogatót. A barokk kertet többféleképpen hasznosította az arisztokrácia. A kert a tulajdonos pénzügyi helyzetének látványos megjelenítésén túl a kastély tereinek kiterjesztéseként működött, és a meleg évszakokban az ottlakók mindennapi tartózkodási helyévé vált. Előfordult, hogy az arisztokraták hobbiból maguk is kertészeti munkát végeztek, saját kezűleg metszették, ültették vagy gondozták a növényeket. Tudjuk például, hogy Mária Terézia férje halála után Schloss Hofra vonult vissza, és ekkor emeltetett rá még egy emeletet a kastélyra, de barokk kertet érintetlenül hagyta, a kiállításban láthatjuk például saját metszőollóját. A császári családban hagyomány volt, hogy minden gyermek egy „polgári mesterséget” is tanult. Mária Terézia unokája, I. Ferenc Károly magyar király/II. Ferenc német-római császár a kertészmesterséget tanulta ki és szenvedélyes növénygyűjtő és kertész volt. A Hofburg egyik épületszárnyának tetején alakíttatott ki egy korai bécsi tetőkertet, amelyben: üvegház, szökőkút, számos virágágyás kapott helyet. Itt nagyszámú pelargóniát és más egzotikus növényt nevelt. A tetőkert az uralkodó számára menedéket és pihenést jelentett a kormányzás terhei elől. Saját szerszámai — egy ásó, egy gereblye, egy kapa, egy fűrész és egy lapát — máig fennmaradtak. A jegyzetfüzetében található kiadások listája tanúskodik arról, milyen drága növényeket szerzett be. Még egy külön munkahelyet is teremtett, az udvari kerti festőjének, akinek az volt a feladata, hogy megörökítse a tetőkert virágzó, később a Schönbrunn kertjének növényeit, majd az állatkert állatait. Schloss Hofban a nyári szünidő utolsó hónapjában, augusztusban minden nap különleges nyári programokkal várják a gyerekeket, és a kreatív foglalkoztató műhely is nyitva áll. Az idén először rajzversenyt hirdettekk meg magyar iskolák számára, 6 éves kortól 18 éves korig várták a pályázatokat barokk témában. Összesen 352 pályamű érkezett be, a zsűri 30 művet választott be a kiállításba, két kategóriában összesen hat díjazott volt. A fiatalok rajzai november 2-ig megtekinthetők a meleg narancsházban, a kertészlakban. A kastély, a kert és a birtok több mint 60 hektáron terül el. A birtokon több kis tematikus haszonkert is található, különféle növényekkel. A különböző konyhakertek mellett gyógynövényes ültetvények, csemegekert vagy meseszép rózsakert varázsolja el a pihenni vágyót, Mária Terézia és Jenő herceg rózsájával együtt. A hatalmas játszótér, állatsimogató és futóbiciklis pálya a gyerekek önfeledt szórakozásáról gondoskodnak. Egy vizes, játékos élményösvény is várja a gyermekeket. A 2 000 m²-es területen kialakított interaktív, játékos és ismeretterjesztő pálya arra buzdítja a fiatalokat, hogy saját élményeiken keresztül, szórakoztató, mégis tanulva fedezhessék fel a víz jelentőségét a barokk korban, ezen belül is a kertek vízkeringésének működését. (Borítókép: Schloss Hof szökőkútja. Fotó: Severin Wurnig / Schönbrunn Group) Kövesse az Indexet Facebookon is!