● news.bsdnet.hu

A 2015-ös migrációs válság, valamint a következményei gyökeresen átalakították Európa társadalmát, a bevándorláspolitika pedig évek óta az egyik legvitatottabb közéleti kérdéssé vált. Magyarország Orbán Viktor vezetése alatt konzekvensen egy konzervatív álláspontot képviselt az ügyben, a bevándorlást szigorú feltételekhez kötötte, illetve elzárkózott a túlnyomórészt közel-keleti és észak-afrikai illegális migránsok befogadásától, támogatásától. Most úgy tűnik, Magyar Péter kormánya ezen a politikai síkon is változást hoz, aminek csupán a mértéke és az iránya a kérdés – írja a Világgazdaság. A 2026-os választási kampányban is téma volt a migráció, Orbán Viktor többször is határozottan kijelentette, hogy Magyarország migránsmentes ország lesz, nem engedjük, hogy bevándorlóországot csináljanak belőlünk − valamint arról is számtalanszor beszélt, hogy az általa vezetett kormány elutasítja a migrációs paktum végrehajtását, ezt pedig Gulyás Gergely egy korábbi Kormányinfón is megerősítette. Az eddig takarékon égő vita azért lángolt fel újra, mert az Európai Bizottság javaslata alapján elkészített jogi csomag 2026. június 12-től életbe lép, a paktum létrehozását pedig A budapesti demonstrációt követően Orbán Viktor felszólította a magyar kormányt és a miniszterelnököt arra, hogy ne hajtsák végre a migrációs paktumban foglaltakat. Magyar Péter válasza nem késett soká, a kormányfő egy posztban válaszolt a felhívásra, melyben kérdéssel válaszolt. A miniszterelnök arra volt kíváncsi, hogy miért nem akadályozta meg Orbán Viktor kormánya a migrációs paktum elfogadását. Ez a felvetés egy jogi végzettséggel rendelkező, korábbi európai uniós diplomatától felettébb különös, ugyanis ez gyakorlatilag lehetetlen volt. A tanács 2024. május 14-én hagyta jóvá a jogi csomagot, amelynek Magyarország és Lengyelország mind a tíz pontját elutasította. Néhány kérdésben még Ausztria és Szlovákia is a két állam mellé állt. Ezért különösképpen furcsa Magyar Péter felvetése, miszerint Orbán Viktornak politikai szövetségeseket kellett volna gyűjtenie az ügyben. Figyelembe véve az európai migrációs környezetet, ez gyakorlatilag lehetetlen volt. A nyugati, nagy népességgel rendelkező tagállamoknak, amelyek hosszú éveken keresztül túlliberalizált bevándorláspolitikát folytattak, egész egyszerűen érdekükben áll bevonni a kelet-közép-európai régió országait a teherviselésbe. A sors iróniája, hogy olyan országok polgárai fizetnek majd a korábbi elhibázott döntésekért, akik azokat a kezdetektől fogva ellenezték. A magyar kormányfő a Donald Tuskkal folytatott tárgyalása után arról beszélt, hogy akár az együttműködés bővítéséről is szó lehet, majd később azt is elárulta, hogy szerinte a V4-eknek Németországgal és Franciaországgal kellene együtt dolgozni, akár közös kormányüléseken. Ez a fajta stratégia diplomáciai gesztusként ugyan pozitívan értelmezhető, azonban tovább fokozná az Európai Unió magországainak befolyását a kelet-közép-európai régió felett, és a migrációs paktum ügye jól példázza, hogy bizonyos esetekben ennek éppen az ellenkezőjére lenne szükség. A migrációs paktum nem egyetlen jogszabály, hanem egy tíz jogi aktusból álló csomag, ami rendeletekből és egy irányelvből áll. Mivel a rendeletek a szupranacionális jogalkotás közvetlen eszközei, ezért azok közvetlenül alkalmazandók, módosításra a tagállamoknak szinte semmilyen lehetőségük nincs, míg az irányelvek esetében több a mozgástér, mivel azokat a nemzeti jogba át kell emelni. Orbán Balázs a közösségi oldalán ismertette, hogy miből is áll a valójában a pénteken életbe lépő migrációs paktum. A fideszes országgyűlési képviselő aláhúzta: nyilván nem egy nap alatt változik majd meg minden, de gondoljunk bele, hogy ennek milyen hatása lehet Magyarországra nézve tíz év múlva. A Világgazdaság kitér arra, hogy a paktum tehát sokrétű, melynek csupán egyetlen eleme igazán rugalmas. Néhány pontja, melyek az adatbázisok megerősítését, valamint a visszaküldési folyamat felgyorsítását célozzák, kevésbé kétesek, ám az egész csomag egyben vizsgálva hatalmas rizikót jelent a kelet-közép-európai régió országainak, a schengeni övezet határán elterülő Magyarországra pedig gazdasági terhet ró. A dublini rendszer alapelve nem tűnik el, tehát továbbra is az első érintett uniós országba küldhetők vissza a menedékkérők, azonban a szolidaritási mechanizmus miatt a folyamat némileg változik. Ebben az esetben nem a válsághelyzettel sújtott államnak kell lefolytatnia a menedékügyi eljárást, hanem a felelősséget átvállaló országnak. Pozitív elbírálás esetén az érintett az ügyintéző tagállamban maradhat. Mivel az eljárás ideje alatt a paktum szigorú szabályokat határoz meg a migránsok ellátásáról, különösen gyermekek esetében, ezért a változásnak az anyagi vonzata is jelentős lesz.