● news.bsdnet.hu

– A május 9-i miniszterelnöki expozéban elhangzott, hogy Magyarországon „négyszázezer gyermek nő fel nélkülözésben és társadalmi kirekesztettségben”. Mielőtt ennek az állításnak utánajárnánk, sorozatunk korábbi részeinek megfelelően tisztázzunk néhány alapkérdést. Ismét az Európai Unió hivatalos, minden tagországban egységes módszertan alapján készülő adatsorával dolgozunk, amelynek a neve „a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya”, angolul share of people at risk of poverty or social exclusion, rövidítve AROPE. A statisztika szempontjából ki számít gyereknek? – Aki még nem töltötte be a 18. életévét, függetlenül attól, hogy otthon élő, diák vagy kereső-e. – Az élet változik, ma talán más életszínvonalon számít valaki szegénynek, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt. Az unió által előírt módszertan követi ezt a változást? – A cikksorozat első részében ismertetett alapelvek változatlanok, továbbra is ugyanazon a három pilléren nyugszik a rendszer, de a 2020–2030-as ciklusra létrehozott új sztenderd, elsősorban a kirekesztődés kockázatát illetően, sok olyan tényezőt is figyelembe vesz, amelyet korábban nem. Például hogy az illető el tud-e menni havonta találkozni a barátaival, tud-e saját magára egy meghatározott összeget költeni, vendégül tud-e alkalmanként látni másokat. – Most értem meg, az AROPE-vizsgálatban mit jelent a kirekesztődés: a közösségi életből való kirekesztődés kockázatáról van itt szó? – Így van. És ez a fajta nélkülözés a gyereket nevelőknél többnyire magasabb. Az unió 2010 és 2020 közötti stratégiájában még csak a teljes lakosság életkörülményeinek javulása tekintetében tűztek ki célokat. Amikor a következő, 2030-ig tartó tíz évre szóló stratégiát megalkották, akkor azt fogalmazták meg, hogy a 2018-as referenciaévhez képest 2028-ig az unió egészében 15 millióval, ezen belül a 18 év alattiak körében ötmillióval csökkenjen a szegénység kockázatával élők száma. A tagországoknak konkrét vállalásokat kellett tenniük, hogy ebből melyik mennyit teljesít. Az uniós támogatások egy része ezekhez a vállalásokhoz kötődik. – Magyarország mit vállalt? – A 15 milliós csökkentésből 292 ezer főt. A gyermekekre külön vállalást az unió nem kért. – És hol tartunk most? – A tagországok vállalásaihoz képest a magyar teljesítés jelenleg a negyedik legjobb, a teljes lakosságot illetően félidőben a vállalt létszám 63 százalékánál, 183 fős csökkenésnél tartunk. Ennyivel kevesebben éltek szegénység kockázatával 2024-ben, mint 2018-ban. Pedig addig is hatalmas volt a javulás. – A 18 év alattiaknál hogyan állunk? – A grafikonról is leolvasható, hogy a 2018-as 469 ezer főről 381 ezerre csökkent, tehát félidőben már 88 ezres csökkenésnél járunk. Amihez tudnunk kell, hogy 2010-ben még 704 ezer gyerek volt érintett. – Mindez hogyan aránylik az uniós átlaghoz? – Ahogy a másik grafikonon is látszik, az AROPE százalékos értékét tekintve a gyerekeknél még 2014-ben is a sereghajtók között voltunk, de 2021 óta a magyar érték jobb, mint az uniós átlag. – Úgy tűnik, hogy 2021 után, 2022-re nemcsak nálunk, de az egész unióban némi megtorpanás látható. Miért? – Ez elsősorban az ukrajnai háború hatása. Nem fizikai értelemben, hanem gazdaságilag. Jött a rengeteg menekült, akiket ellátunk. A többség átutazott rajtunk, de azért sokan itt maradtak, és ez megterhelte a szociális ellátórendszereket, nem csak nálunk, máshol is. Ráadásul akik itt maradtak, belekerültek a statisztikákba, és egy menekült könnyen a szegénység kockázatának kitettek között találhatja magát. – A statisztika nem csak a magyar állampolgárokra vonatkozik? – Ebből a szempontból a legalább egy éve Magyarországon élőket méri, ahogy például a külföldön élő magyarok az adott ország statisztikájában szerepelnek. – A sorozatunk első részében szerepelt egy grafikon, amelyről azt lehetett leolvasni, hogy 2010 után a szegénység kockázatával élők száma két éven át még nőtt is. Ráadásul a gyermekes háztartások helyzete még inkább romlott, és csak utána kezdett a mutató gyors csökkenésbe. Miért történt így? – 2013 augusztusáig még itt volt az IMF, és számos intézkedést nem engedett meg, például a devizahitelesek problémájának kezelését. A rezsicsökkentést sem tudtuk elindítani, azt sem engedte meg az IMF. Egy sor olyan szociális intézkedést nem lehetett meghozni, ami a gyermeket nevelőket segítette volna. A Valutaalap úgy gondolta, hogy a gyermekszegénységet segélyekkel kell kezelni. Pedig ezen az úton soha senki nem oldotta meg a problémát. A valódi megoldás az, ha a szülők munkalehetőséget kapnak, és ráadásul emelkedik a keresetük. Ehhez jön a rezsicsökkentés, ami mindenkire vonatkozik, mindenkinek könnyebbé teszi az életét. Plusz még az adókedvezmény, az édesanyák adómentessége, az otthonteremtési támogatás és egy sor más intézkedés. Ezek indították be azt a folyamatot, aminek az eredményeképpen radikálisan, több százezer fővel csökkent a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek száma Magyarországon. Ez az eredmény a második legjobb az egész Európai Unióban. A szakmai publikációkban ezt a sikert gyakran példaként állítják más országok elé. Állítás és cáfolat Magyar Péter állítása: Magyarországon négyszázezer gyermek nő fel nélkülözésben és társadalmi kirekesztettségben. Ezzel szemben tény: Magyarországon a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek száma a 2010-es 704 ezerről 381 ezerre csökkent. Közülük mélyszegénységben 33 ezer fő él, ez a létszám 2010-ben még 149 ezer fő volt.