● news.bsdnet.hu

A magyar oktatási rendszerben a bizalom és gyerekközpontúság helyét átvette az ellenőrzés, a bürokrácia és a gyanakvás. A tankötelezettségből iskolakötelezettség lett. Ha nem sikerül ezen változtatni, nem adunk valódi esélyt a gyerekeknek a tanulásra – figyelmeztet szerzőnk, a Teleki Blanka gimnázium volt igazgatója, a Tanítanék Mozgalom korábbi tagja. A magyar jog szerint tankötelezettség van. A nemzeti köznevelésről szóló2011. évi CXC. törvény45. paragrafusa világosan fogalmaz: a gyermek köteles részt venni a nevelésben-oktatásban. Nem azt mondja, hogy iskolába kell járnia, hanem azt, hogy tanulnia kell. Ez elvben szabadságot jelent. A gyakorlatban viszont egészen mást kapunk. A rendszer ma már nem a tanulást, hanem az intézményi jelenlétet kéri számon. Az egyéni munkarend engedélyezése központosított, nehézkes és gyakran elutasító. A bizalom helyét átvette az ellenőrzés. A tankötelezettség így csendben, de következetesen iskolakötelezettséggé alakult. Ez nem csupán fogalmi csúsztatás, hanem szemléletbeli fordulat. A törvény szerint a gyermek hatévesen tanköteles. Papíron. A valóságban viszont a gyerekek nem jogszabály szerint érnek. Van, aki hatévesen készen áll az iskolára, és van, aki még messze nem. Egy merev korhatár szükségszerűen igazságtalan, mert különböző fejlettségű gyerekeket kényszerít azonos pályára.A halasztás lehetősége létezik, de ma már nem a szülő és az óvoda közös felelőssége, hanem egy bürokratikus eljárás tárgya. Mintha a rendszer eleve gyanakvással tekintene arra, aki azt mondja: a gyermekemnek még időre van szüksége. Ha ilyen finomhangolással kezdődik a rendszerváltás, ha ilyen egyéni és kollektív jelentőségű, egyszerre szimbolikus és konkrét döntésekkel, akkor az azt igazolja, hogy a politikai tudatosság erős. Olyan erős és következetes, amilyenre az elmúlt évtizedekben (évszázadban) nem volt példa.